Az Il Gesù kulisszatitkai: így válaszolt a reformációra a jezsuiták római főtemploma

Az Il Gesù templom nem olyan védjegye ugyan az Örök Városnak, mint például a Notre Dame Párizsnak, de hatással volt korának katolikus kultúrájára és építészetére is. Az épület ötszáz évvel ezelőtt radikális innovációnak számított.

Nincs olyan művészeti stílus, ami energikusabban mutatná meg az „ellenreformáció” – vagy pontosabb szóhasználattal: katolikus megújulás – egyházképét, mint amit az Il Gesù templomban láthatunk. Ötszáz évvel ezelőtt ugyanis a templomok még nem helyezték ki az Eucharisztiát a hívők elé. Az Il Gesù az első olyan szakrális tér, ahol a Szent jelenlétét nem rejtették el. Sőt – a reformáció ellensúlyozására – Krisztus valóságos testét a lehető leghangsúlyosabban mutatják be. A tabernákulum és a monstrancia azonnal láthatóvá válik, amint belépünk a templomba. Az egész épület arra szolgál, hogy az Urat dicsőítse. Az új templom elnevezése is Krisztust állítja a középpontba. A hivatalos név: „Jézus legszentebb nevének temploma Argentínában” (Chiesa del Santissimo Nome di Gesù all’Argentina), de általában a rövidebb forma (a Jézus, Il Gesù) került a köztudatba. Az „Argentina” utalás arra a római környékre, ahol a templom felépült (Torre Argentina).

Illuzionista festészet: a menny felé nyitott templom

Az Il Gesù a jezsuiták főtemplomaként jött létre, és az is maradt. Építése 1568-ban kezdődött, s a projekt elég fontos volt ahhoz, hogy Michelangelo is felajánlja szolgáltatásait, állítólag ingyenesen. Ehelyett az építész a kevésbé ünnepelt Giacomo da Vignola lett. A templom első terveiben nagy épület szerepelt, viszonylag visszafogott belső térrel. Fontosnak tartották, hogy a fókusz maradjon az oltáron és az Eucharisztián. Aztán az építés évei során a jezsuiták temploma az Örök Város legpompásabb egyházművészeti bemutatójává vált. A mennyezeti freskó önmagában elég ahhoz, hogy elálljon a látogatók lélegzete. A megdöbbentő illuzionizmus reálisan hozza a mennyet a földre, s a templomot mintegy az ég felé tárja ki. A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsőként itt vált uralkodóvá. Az addigi geometrikus formák helyett bonyolultabb, hajlított alakzatok jöttek létre, így is transzcendenssé, mozgalmassá téve a szent teret.

A templom belseje egyetlen óriási csarnok, egységes térkialakítással. Falait barokk freskók sora, márvány, illetve aranyborítás díszíti. Mennyezetén ugyancsak mozgalmasságot sugárzó festmények láthatók. A templom mindkét oldalán kápolnákat, mellékoltárokat találunk. A Szent Ignác kápolna a legkülönlegesebb barokk „megoldás”. Minden este Szent Ignác sírja felett szent zene hangzik fel, majd egy mozgató mechanizmus az oltárképet elsüllyeszti, s láthatóvá válik Szent Ignác ezüstszobra.

Az Il Gesù szomszédságában álló nagy épület is a jezsuiták tulajdona, jelenleg fiatal rendtagok nemzetközi kollégiuma, mely a templom pompájától teljesen eltérő, egyszerű konstrukció. Szent Ignác eredeti háza ebben az épületben található (egyszerűen köré építették a kollégium épületét). Itt van Ignác puritán szobája, melynek egyetlen dekorációja egy festmény, ami a Madonnát és gyermekét ábrázolja. Ezt a képet informálisan „asztali Miasszonyunknak” is nevezik, mivel ez volt az egyetlen dolog, amit Ignác az íróasztalánál ülve látott. A templom meglátogatása után érdemes megpróbálni bejutni Szent Ignác szobájába is, mivel a rendalapító életmódjának egyszerűsége megnyugtató ellenpontja a templom pompájának.

Forrás:

https://aleteia.org/2019/05/31/this-jesuit-built-church-in-rome-was-the-first-to-glorify-the-eucharist/

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 07.