Az Imaapostolság szándéka – 2019 június: a papokért és a szegényekért

Imádkozunk, hogy a papok egyszerű és alázatos életmódjukkal elkötelezetten vállaljanak sorsközösséget a legszegényebbekkel

„Íme, egy szegény kiáltott és az Úr meghallgatta.” (Zsolt 34,7) Az Egyház mindig figyelt a szegények e kiáltására. Az Apostolok Cselekedetei könyvének eleje tesz erről tanúbizonyságot. Szent Péter kéri a közösséget, hogy jelöljenek ki „Szentlélekkel és bölcsességgel teli” hét férfit a szegények szolgálatára (ApCsel 2,45).

Ugyanerre buzdít Szent Jakab apostol levele: „Szeretett Testvéreim! Nem a szegényeket választotta-e ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket és hurcolnak benneteket a törvény elé? (…) Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: menj békében, melegedjél és lakjál jól! – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,5-6.14-17)

Voltak idők, amikor keresztények nem eléggé ügyeltek erre a felhívásra, és világiasan gondolkodtak.  A Szentlélek azonban ekkor olyan embereket támasztott, akik a lényegre tekintettek, és különböző módokon nagylelkűen, kreatív szeretettel szolgáltak legszegényebb testvéreiknek és nővéreiknek.

Ennek legkiválóbb példája Assisi Szent Ferenc volt, akit sokan követtek a századokon keresztül. Ő nem elégedett meg azzal, hogy megöleljen leprásokat és alamizsnát adjon nekik, hanem elment Gubbióba, együtt élni a leprásokkal. Ő a megtérése fordulópontjának tekintette ezt: „Amikor bűneimben éltem, túlságosan keserű dolognak tűnt nekem még ránézni is egy leprásra, de az Úr közéjük vezetett és irgalmat mutatott nekik. Amikor eltávoztam tőlük, az, ami azelőtt keserű volt nekem, testem és lelkem számára édessé vált.” Ezek a szavak mutatják a szeretet és a keresztény élet átformáló erejét.

Gondolhatunk a szegényekre egyszerűen mint időnkénti jótékonykodásunk vagy lelkiismeretünk megnyugtatására végzett alkalmi jótetteink tárgyára. Az ilyen jótettek használnak ugyan, hogy érzékenyebbek legyünk a szegények szükségletei és a társadalmi igazságtalanságok iránt, de el kellene hogy vezessenek a szegényekkel való találkozáshoz és a megosztás életstílusához. Ez az út vezethet ahhoz, hogy tanítványokká váljunk. Az ilyen életmód örömöt és békét ad nekünk, mert így megérintjük kezünkkel Krisztus testét. Ha igazán akarunk találkozni Krisztussal, meg kell érintenünk testét a szegények szenvedő testében.

Ez lesz a mi válaszunk Krisztus testének vételére az Eucharisztiában. A szent liturgiában megtört Krisztus testét megláthatjuk legsebezhetőbb testvéreink arcán és személyében, amikor szeretet gyakorlunk irántuk, és megosztjuk velük életünket. Aranyszájú Szent János figyelmeztetése mindig időszerű: „Ha tisztelni akarod Krisztus testét, ne vesd meg őt, amikor ruhátlan. Ne tiszteld az eucharisztikus Krisztust selyemruhákkal, ha a templomból kilépve nem segíted a másik Krisztust, aki ruhátlan és fázik (Homilia in Matthaeum, 50.3)

Arra vagyunk hivatva, hogy közeledjünk a szegényekhez, találkozzunk velük, pillantásukkal, átöleljük őket, és érezzük a magányosságukból fakadó szeretetük tüzét.

Az irgalmasság szentévének befejezéseként kijelöltem a Szegények Világnapját, hogy a keresztény közösségek az egész világon Krisztus egyre világosabb jelévé legyenek.

Kérem az egész egyházat és minden jóakaratú embert, hogy ezen a napon nézzenek a szegények kinyújtott, kérő kezére, akik segítségünkre várnak. A Szegények Világnapja elsősorban a hívőket szólítja fel, hogy a pazarlás és eldobás kultúráját elhagyva befogadják a találkozás kultúráját. Ugyanakkor kérek mindenkit, bármilyen vallású legyen is, hogy a szolidaritás és a testvériség gyakorlása által vállaljon sorsközösséget a szegényekkel.

Ferenc pápának 2017. november 19-én, az első Szegények Világnapján mondott beszédéből. (Nemeshegyi Péter SJ fordítása)

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. szeptember 17.