Az Imaapostolság szándéka – 2019. szeptember: a tengerekért és óceánokért

A pápa imaszándéka szeptemberre: imádkozzunk, hogy a politikusok, tudósok és közgazdászok együtt munkálkodjanak a világ tengereinek és óceánjainak megmentéséért

Néhány ország haladást ért el bizonyos szárazföldi és óceáni területek hatékony megóvásában, ahol tilos minden olyan emberi beavatkozás, amely megváltoztathatná az arculatukat vagy módosítaná eredeti összetételüket. A biológiai sokféleség megőrzése terén a szakértők hangsúlyozzák: különös figyelmet kell fordítani azokra a területekre, amelyek a fajok sokféleségében, az őshonos, ritka vagy kevésbé hatékony védelmet élvező fajokban a leggazdagabbak. Vannak helyek, amelyek különös odafigyelést igényelnek, mert hatalmas jelentőségük van a globális ökoszisztéma szempontjából, illetve nagy vízkészlettel rendelkeznek és ezáltal más életformák fennmaradását biztosítják.

Az óceánok nem csak a bolygó vizeinek legnagyobb részét foglalják magukban, amelyek közül sok még ismeretlen számunkra, és létük különböző okokból fenyegetett. Továbbá a világ népességének nagy részét tápláló élet hordoznak a folyókban, tavakban, tengerekben és óceánokban – ezt erősen befolyásolja a halászati erőforrások ellenőrizetlen kiaknázása, ami egyes fajok egyedszámának drasztikus csökkenéséhez vezet. Még mindig olyan szelektív halászati módszerekkel dolgoznak, amelyek elpazarolják a kifogott fajok nagy részét. Különösen veszélyeztetettek az olyan, figyelemre sem méltatott tengeri élőlények, mint a planktonok bizonyos formái, amelyek a tengeri táplálékláncok fontos elemét jelentik, és amelyektől végeredményben az emberi táplálkozásra használt fajok is függnek.

Ha lemerülünk a trópusi és szubtrópusi tengerekbe, korallzátonyokkal találkozunk, amelyek a szárazföld nagy erdőinek felelnek meg, mert megközelítőleg egymillió fajnak, köztük halaknak, rákoknak, puhatestűeknek, szivacsoknak, algáknak stb. adnak otthont. A világ sok korallzátonya mára elszegényedett vagy folyamatos pusztulás állapotában van. „Ki tette a csodálatos tengeri világot élettől és színektől megfosztott víz alatti temetőkké?” Ez a jelenség főként a tengert érintő szennyezésnek tulajdonítható, ami az erdőirtás, a mezőgazdasági monokultúrák, az ipari károsanyag-kibocsátás és a pusztító – különösen a ciánt és dinamitot használó – halászati módszerek eredménye. Súlyosbítja mindezt az óceánok hőmérsékletének emelkedése. Ez segít megérteni, hogy bármely beavatkozás a természetbe szabad szemmel nem látható következményekkel járhat, és az erőforrás-kiaknázás bizonyos formáinak olyan pusztulás az ára, amely végül az óceánok mélyét is eléri.

Sokkal több pénzt kell kutatásra költenünk, hogy jobban megértsük az ökoszisztémák működését, és kellőképpen megvizsgáljuk, milyen hatásokkal járhat a környezet bármely komolyabb megváltoztatása. A teremtmények ugyanis mind kapcsolatban állnak egymással, mindegyiket szeretettel és csodálattal meg kell becsülni, és mindnyájunknak, teremtett lényeknek, szükségünk van egymásra. Minden vidék felelősséggel tartozik e család gondozásáért; ennek érdekében gondos leltárt kellene készítenie az egyes élőhelyek fajairól, hogy megőrzőprogramokat és stratégiákat dolgozzon ki, különös gonddal kísérve a veszélyeztetett fajokat

(Ferenc pápa 2015. május 24-én kiadott Laudato si’ enciklikájából.)

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. szeptember 17.