„Az isteni irgalom hűséges hordozója”: felemelő búcsú Kelényi Tibor SJ-től

Nagy Bálint SJ egykor kisgyermekként járt a Mária utcai templomba, Kelényi Tibor hittanóráira. Ma a Jézus Társasága papjaként ugyanabban a templomban mondta az augusztus végén elhunyt jezsuita gyászmiséjén a szentbeszédet, amelynek Tibor atya 19 évig igazgatója volt. Nemeshegyi Péter SJ nyári búcsúztatása után a mostani szertartás is megmutatta, hogy egy temetés nem feltétlenül csak a gyász alkalma, hanem egy beteljesült életért történő derűs hálaadás is lehet.

Fotók: Hegedüs Márton

Felemelő szertartáson vett búcsút a magyar jezsuita rendtartomány az augusztus 29-én, 83 esztendős korában elhunyt Kelényi Tibor SJ-től. A Jézus Szíve Jezsuita Templomban október 31-én délelőtt tartott gyászmisén és temetésen több mint másfél tucat pap, köztük rendtársak, valamint a sokaknak kedves halott hívei, tisztelői vettek részt, és az online közvetítésnek köszönhetően mások a távolból követhették a szertartást.

A szentmise főcelebránsa, Vízi Elemér SJ tartományfőnök az alkalom elején és végén közvetlen szavakkal emlékezett meg Tibor atyáról, hangsúlyozva: a Mária utcai templom és közössége különösen is őrzi az emlékét, hiszen 1986 után 19 évig itt volt igazgató, majd kisegítő lelkész, és sokaknak segített rátalálni az Istenhez vezető útra.

A provinciális emlékeztetett, hogy az elhunyt idén tavasszal ünnepelte pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját, de a vírushelyzet miatt gyémántmiséjét nem tudta széles körben bemutatni.

Pünkösdkor pedig kórházba került, és – bár időközben voltak biztató jelek – állapota folyamatosan romlott, így a nevezetes alkalmat immár „odaát ünnepelheti”.

A szentmise két koncelebránsa Tibor atya utóda, egyben közösségi elöljárója, Horváth Árpád SJ, valamint egykori hittanosa, Nagy Bálint SJ volt. A szentbeszédet utóbbi mondta, és miközben felvázolta az elhunyt életútját, személyes emlékeket is megosztott rendtársa hitéről, hűségéről, helytállásáról. Felidézte, hogy az ötvenes években milyen viszontagságok közepette készült a papságra, és a meghurcolt Pálos Antal SJ példáját követve miként jelentkezett „csak azért is” jezsuitának; hogy mivel nem volt hajlandó csatlakozni a kommunista hatalommal együttműködő békepapság soraiba, miként bocsátották el a szemináriumból; és hogy titokban szentelték pappá egy magánlakáson.

Az életút következő állomásainak sorában előkerült a kétkezi munkás sors, a nyilvános papi működés tilalma, majd a nyolcvanas évektől a budapest-újlaki, Béke téri és belvárosi szolgálati hely – hogy aztán Tibor atya 1986-tól a jezsuiták Jézus Szíve-templomának igazgatója legyen és adjon új lendületet a helyi közösség életének. Végezetül az utóbbi évek, amikor immár kisegítő lelkészként szolgált és gyóntatott rendületlenül, hívők nemzedékeinek lelki javát szolgálva, olyan emberekben is meglátva a reményt, akiket a környezetük hajlamos volt leírni.

„Bár, ahogy mondani szokta, semmit sem csinált rendesen – hivatalos tanulmányait nem tudta befejezni, lelkipásztori működésében évekig akadályozták –, így is Isten irgalmának hordozójává volt képes válni sokak számára”

– hangsúlyozta Nagy Bálint SJ, hozzátéve: a titkos, rendkívüli körülmények között is megnyilvánuló hűsége, ragaszkodása hivatásához, az egész rendtartomány számára példa. „Az pedig különösen örömteli, hogy temetése épp boldog Romzsa Tódor emléknapjára esik: a görögkatolikus püspök ereklyéit Tibor atya évekig itt őrizte a Mária utcai rendházban, nagy becsben tartva a vértanú emlékét.”

Kelényi Tibor SJ földi maradványait a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra; oda, ahol több rendtársának és szeretett templomi közössége tagjainak hamvai is pihennek.

A szentmise felvétele ezen a linken tekinthető meg.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. október 31.