Multik Magyarországon és az inkulturáció címmel szervezi villásreggeli-sorozatát a Kiss Ulrich SJ-féle Management by Jesus üzleti klub. A január 15-i alkalom előadója, Messmann István a pesti Loyola Caféban a kínai üzleti mentalitásba fogja bevezetni az érdeklődőket. Ha valakinek, neki van ebben tapasztalata: német állampolgárként évekig a Volkswagen sanghaji gyárának vezérigazgató-helyettese volt, és részben ma is a távol-keleti metropoliszban él. Szőnyi Szilárd interjúja.
– Milyen autóval jár?
– Mercedesszel.
– Pedig azt gondolnánk, Volkswagennel, vagy a közel száz kínai márka valamelyikével. Miért nem ezek közül választott?
– Bosszúból.
– ???
– Míg Németországban félévente új kocsit kaptam, a cég utóbb nem érdemesített arra, hogy szolgálati járművet bocsásson a rendelkezésemre. Ezért fordultam a konkurenciához.
– Tudja, ez miért érdekes? Ön is ott volt az előző villásreggelin, és hallhatta, amint Czirják László Róbert arról beszélt: miközben Európában a legtöbb valamirevaló cégvezető szolgálati autóval jár, Amerikában ez ritkaság.
– Valóban, a kulturális különbségek ezen a téren is megmutatkoznak. Sőt Sanghajban nemcsak hogy szolgálati autóm, de sofőröm is volt.
– Ön a nyolcvanas években került Kínába, azóta a távol-keleti ország hatalmas fejlődésen ment át. Hogyan érvényesül mindez az autóiparban?
– Két számot említek, és azt hiszem, ezzel mindent elmondok: amikor 1984-ben Sanghajban létrehoztuk kínai-német vegyesvállalatunkat, abban állapodtunk meg kínai partnerünkkel, hogy a Shanghai-Volkswagen évi 10-15 ezer autót fog kibocsátani. Ma ez a cég, valamint a második Volkswagen közös vállalat, az FAW-VW Changchunban, Jili tartományban, összesen több mint hárommillió kocsit gyárt évente.
– Saját tapasztalatai alapján kötete jelent meg a konfuciánus tárgyalási technikáról. Mondana egy szemléletes példát erre a módszerre?
– Míg mi, nyugatiak sokat foglalkozunk a részletekkel, a kínaiak holisztikusan gondolkodnak. Amikor például odakint megalapítottuk a gyárunkat, olyanokat kérdeztünk tőlük, hogy mi lesz a vámmal, vagy mennyiért fogjuk árulni az autót. Ők viszont azt mondták: előbb üssük nyélbe az üzletet, aztán majd kitérünk ezekre a kérdésekre.
– Praxisából tud olyan esetet említeni, amikor a kínai fél alkalmazkodott a nyugati partnerhez, és nem fordítva?
– Kínában nem. Aki nem alkalmazkodik az ottani, erősen hagyományelvű kultúrához, annak nincs esélye az üzleti sikerre. Fordítva azonban más a helyzet. Napjainkban évi 175 ezer kínai diák tanul amerikai, és százezer európai egyetemen; ők már magukba szívják a nyugati mentalitást, és akár nálunk dolgozva, akár egy ottani vegyesvállalat munkatársaként szükség esetén tudnak alkalmazkodni hozzánk.
– Hírlik, a focihoz is ért. Már amennyiben egykor a Kínai Labdarúgó Szövetség tiszteletbeli tanácsadója lett. Ezt hogyan érte el?
– Egykori kollégám, a Volkswagen sanghaji vezérigazgatója jelezte: mivel az ottani futball nagyon gyenge lábakon állt, jó lenne német szövetségi kapitányt szerződtetni, akinek bérét egy szponzorszerződés keretében három évig a cégünk állná. Megszerveztem a dolgot, és a kezdeményezésnek nagy sikere is támadt – ennek köszönhetem a megtisztelő címet.
– Jugoszláviában született magyarként, német állampolgár, felesége kínai, Budapesten és Sanghajban él. Hol érzi magát igazán otthon?
– Ahogy mondani szokás: útközben.
A villásreggeli részletei és regisztráció ezen a linken.