Az ökológiai megtérés igénye – jezsuita fórumsorozat a teremtésvédelemről

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia nyolcrészes, teremtésvédelmi és fenntartható fejlődési fórumsorozatot indított. A program célja a párbeszéd elindítása, a katolikus egyház és a tudomány környezeti kérdésekben kialakított álláspontjának közelítése, integrált teremtésvédelmi és fenntartható fejlődési szemléletbe való beágyazása. Az egyes alkalmakat jellemzően kétheti rendszerességgel szervezik, s az érdeklődők személyesen és online formában is csatlakozhatnak. Az elsőre január 27-én került sor a Párbeszéd Házában. Halmschlager Andrea tudósítása.

Az ökológia több tudományterület által is használt fogalom: az egyes tudományoknak az az ága, amely az élőlények viszonyát vizsgálja egymáshoz és a környezetükhöz. A biológiában például az egyed feletti szerveződési szintekkel – társulásokkal, populációkkal – foglalkozó tudományág két nagy területe a leíró jellegű szünfenobiológia és az oknyomozó ökológia. Utóbbi tehát azt kutatja, hogy miért úgy néznek ki, miért épp ott élnek és miért úgy kapcsolódnak egymáshoz az egyes élőlényközösségek, ahogyan a szünfenobiológia leírta. A társadalomtudományokon belül a humánökológia az ember és természet együttélésre összpontosít, a társadalmi folyamatok és a természeti környezetben zajló változások összefüggéseit kutatja. Korunk globális problémái szükségessé tették az egyes diszciplínák együttműködését és a válságból kilábalás útjának közös keresését.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világban tapasztalható környezeti, ökológiai válság emberi eredetű, és gyökere a civilizációnk válsága. Vízi Elemér jezsuita provinciális a programsorozatot megnyitó beszédében kifejtette: úgy tűnhet, hogy az e válsággal történő foglalkozás politikai és ideológiai terület, amit politikusok és civil mozgalmak bizonyos érdekek alapján tematizálnak, de sokan a problémák megoldását is tőlük – s hozzátehetnénk, még a tudománytól – várják. Fel kell azonban ismernünk, hogy az egyház és a hívő emberek feladata is a reflexió és az erre épülő cselekvés. Az ember teremtésekor közös otthonunk, a Föld felelős gondozását kapta feladatul. Az Isten képére és hasonlatosságára alkotott ember méltóságából következnie kell a teremtett világhoz való helyes viszonyulásnak: nincs jogunk a felelőtlen kizsákmányoláshoz, romboláshoz. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, amely a programsorozatnak is vezérfonala, ösztönző felhívás arra, hogy cselekvő módon adjunk választ napjaink világméretű válságára.

Az első előadó, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia teremtésvédelmi programjának szakmai vezetője, Benedek József geográfus professzor a tudomány és hit partnerségéről, párbeszédéről fejtette ki gondolatait. Megvilágította az átfogó ökológia és a fenntartható fejlődés fogalmát. Utóbbi egyrészt tudományos paradigma, másrészt út a világ működésének megértésére és a globális problémák megoldására; ám hiányzik belőle a lelki, spirituális dimenzió. A Laudato si’ enciklika egyik tétele, hogy a környezeti válság alapja az ember eltávolodása Istentől és a természettől. Nem elégséges tehát a tudományos megközelítés, hanem úgynevezett átfogó ökológiára van szükség, melyben a tudományos és gyakorlati szempontok mellé lelkiségi, spirituális elemek is kerülnek. A válságot okozó embernek pedig ökológiai megtérésre van szüksége. Meg kell értenünk az ökológiai bűn fogalmát, azaz hogy nemcsak az embertárshoz vagy Istenhez fűződő kapcsolatunkban tudunk vétkezni, hanem a teremtett világgal való kapcsolatunkban is. Ennek jegyében fel kell ismernünk, mi az, amit már nem tehetünk meg a természettel.

A második előadó, Nevelős Gábor SJ a jezsuita lelkiség fényében vizsgálta a Laudato si’ enciklikát. A jezsuita lelkiség alapja Loyolai Szent Ignác fő műve, a Lelkigyakorlatok. Eszerint az ember célja keresni és megtalálni az isteni akaratot, hogy aszerint rendezze életét, és a lélek elnyerje üdvösségét. Azt a dinamikát, amit a Laudato si’ enciklikából a jezsuita lelkiség fényében kiolvashatunk, Nevelős Gábor az enciklikából vett kifejezéssel a „szabadulás útjának” nevezte, és három lépésben ismertette.

  • Szembenézés a jelen helyzetünkkel, az okok feltárása. Nézzük meg, mi történik közös otthonunkkal. A Lelkigyakorlatok szavaival: „Lássam, hogyan állok Isten, a mi Urunk előtt.” Vegyük észre, hogy a gondok egy tőről fakadnak, és csak egyetlen közös, környezeti és társadalmi válság létezik. A forrás pedig az az önzés, ami elválaszt Istentől, az embertársaktól és a természettől egyaránt.
  • A szemlélődés, figyelmünk megtérése, melynek során áthelyezzük figyelmünket önmagunkról, vélt jólétünkről és sötétségeinkről Isten jelenlétére. Igyekeznünk kell – a jezsuita lelkiség egyik alaptétele értelmében – megtalálni Istent mindenben. A természetben az Alkotó fénylő jelenléte tükröződik, s a teremtmény szemléletének ámulata túlmutat a horizontális valóságon.
  • Végül az ökológiai megtérés és az átfogó ökológia. A belső lelki megújulás el kell hogy vezessen a cselekedeteinkben való megtéréshez is. XVI. Benedek első pápai homíliájában úgy fogalmazott, a külső sivatagok azért szaporodtak el a világban, mert a belső sivatagok szétterjedtek (az emberben). Ezért ökológiai megtérésre van szükség, hogy eleget tegyünk Istentől kapott feladatunknak, a Föld felelős gondozásának, ami magában foglalja a szolidaritás testi cselekedeteinek gyakorlását a szegények, a leginkább sérülékenyek és a jövendő nemzedékek irányában.

Ferenc pápa az enciklika 2015-ös megírása után tavaly elindította a Laudato Si Action Platform honlapot, mely hét területen keresi a gyakorlati cselekvés, továbblépés módját (válasz a Föld segélykiáltására, a szegények segélykiáltására; ökológiai gazdaság; fenntartható életmód; ökológiai képzés/nevelés; ökológiai spiritualitás; rugalmas ellenállóképesség és a közösségek megerősítése). A jezsuita rend pedig 2019-ben általános apostoli preferenciái közé emelte a gondoskodást közös otthonunkról. Ezekhez kapcsolódik a hit és tudomány párbeszédében és partnerségében az Átfogó ökológia fórumsorozat is. Az első alkalomról készült videó még megtekinthető a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Youtube-csatornáján.

„Szemléljem, hogyan lakik Isten a teremtményekben: az elemekben, adva a létezést, a növényekben a csírázást és növekedést, az állatokban az érzékelést, az emberekben az értést. Így lakik bennem is és ad nekem létet, életet, érzékelést és értést. Templomává tesz engem, mert az isteni Felség hasonlatosságára és képmására vagyok teremtve. Fontoljam meg, miképpen munkálkodik és dolgozik érettem az Isten a föld színén levő összes teremtményekben, azaz, dolgozó ember módjára viselkedik. Így például az égen, az elemekben, növényekben, terményekben, nyájakban, megadva nekik a létet, fennmaradást, növekedést és érzékelést stb. Szemléljem, hogyan jön minden jó és minden adomány onnan fölülről; így az én véges képességem a fent levő Legnagyobbtól és Végtelentől, ugyanúgy az igazságosság, jóság, jámborság, irgalom és minden más — mint a napból a sugarak, forrásból a víz.”
(Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok)
Frissítve: 2022. január 30.