Mi való előbbre: a teremtés védelmének keresztényi kötelessége vagy a gazdasági fejlődés? A teremtett világ védelméhez mit adhat a hit és mit a tudomány? Interjú Benedek József akadémikussal, a miskolci és kolozsvári egyetem tanárával, aki a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia elnökségi tagjaként az Átfogó ökológia című fórumsorozat gazdája. Barta István, az FFJA újságíró-tanfolyama öregdiákjának írása a M.I.N.D. legújabb számából.
– Sokak számára a jólét záloga a gazdasági növekedés, ami azonban a teremtett világot és ezzel életfeltételeinket sodorja veszélybe. Tetszetős kompromisszumként szokták emlegetni a fenntartható fejlődést, de kérdés, hogy a fenntarthatóság vagy a fejlődés a fontosabb. Ön szerint létezhet olyan fenntarthatósági modell, amelyben nem elsődleges cél a további gazdasági növekedés?
– A paradoxon feloldható, hiszen egyik meghatározása szerint a fenntartható fejlődés a társadalmilag befogadó, környezeti szempontból fenntartható gazdasági növekedés. Számos kritika érte például a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági fejlődési modellt. Ezen próbálnak most földrészünk államai változtatni azzal, hogy Európában kivezetik a szenet, viszont ezzel sem lehet globálisan mérhető hatásokat generálni, hiszen a Földnek csak egy része áll át az új fejlődési modellre.
Sok természeti erőforrást már túlhasználtunk vagy kimerítésének határához közeledünk, de a tudomány és technológia folyamatos fejlődése reményt ad újabb és újabb felhasználási alternatívákra. A gazdasági fejlődés sem fog leállni, de mindig is kérdés lesz, hogy ki fogja megfizetni a zöld átmenet felárát, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott éghajlati, környezeti feltételekhez.
– Ebben az alkalmazkodásban – mint lehetséges jövőképben – hol szerepel, hogy közben teremtett világunkat minimum védeni, de inkább gyógyítani kellene?
– Jellegüknél fogva a fenntartható fejlődési célok a kormányzatokat és a vállalkozásokat képesek motiválni. A mindennapi környezethasználók szintjén nagyon távoli céloknak tűnnek, melyek nincsenek lefordítva a hétköznapi ember szintjére. Ezeket a célokat viszont csak akkor lehet megvalósítani, ha a társadalom nagy része erősen motivált. Ma a szakemberek többsége meg van győződve arról, hogy csak jelentős erőfeszítéssel lehet alkalmazkodni az új környezeti feltételekhez.
a fórumsorozat következő alkalma:
– Mondják, ha – bizonyos lemondások árán – életmódunkban jobban előtérbe helyeznénk a Föld szempontjait, az minden tekintetben élhetőbb társadalmat eredményezne. Ön hogyan írná le az „ökológiai megtérés” utáni fenntartható világot?
– Olyan társadalomként, amely több értéket tud fölmutatni, így a benne élők is elégedettebbek lesznek. Az „ökológiai megtérés” fontos része, hogy újra megismerjük a természetet, melytől annyira eltávolodtunk. Ma egy átlagpolgár egyre kevesebb növény- és állatfajt ismer, nem ismeri fel a természet értékeit.
A megújulás egyik eszköze lenne az ökológiai nevelés, hiszen ma már senki sem tudja, milyen volt az eredeti, érintetlen természet, s az ember ökológiai lábnyoma ott lesz a következő évszázadokban is. Bármilyen idealisztikusan hangzik, harmonikus viszonyt kellene kialakítani a természettel, és ehhez hozzátartozik a természet értékeinek újrafelfedezése is.
– Mit tart Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája legfontosabb üzenetének?
– Az enciklika alapján valamilyen módon összekapcsolható a tudomány és a hit. Ha ugyanis az emberek nem rendelkeznek megfelelő belső motivációval és tudással, akkor nem leszünk képesek kiépíteni azokat az alkalmazkodási képességeket, amelyek a változó világhoz szükségesek. Ebben sokat segíthet az egyház, mert az ökológiai és környezeti problémáknak lelki,
emberi gyökerei is vannak. Például az, hogy eltávolodtunk a Teremtőtől, és egyéni érdekeinket helyeztük előtérbe. Sok helyzetben az ember helyettesíti az Istent.
Zöld „tízparancsolat”
ÉSZLELÉS:
1. Gondoskodás közös otthonunkról
2. Odafigyelés a szegényekre
ÉRTÉKELÉS:
3. A természeti világ értékének újrafelfedezése
4. Ökológiai bűnök felismerése
5. A válság emberi gyökereinek belátása
CSELEKVÉS:
6. Átfogó ökológia kidolgozása
7. Felelősségvállalás
8. Környezettudatos nevelés
9. Közösségvállalás minden teremtménnyel
10. Ökológiai erények gyakorlása
– A Laudato si’-ben megfogalmazott ökológiai megtérés – amit helyettesíthetünk akár az életmódváltás szóval is – összeegyeztethető a fejlődés fenntartásával?
– Határozottan lehetségesnek látom. Érdemes volna újrafogalmazni a teremtésvédelmi szempontokat, hiszen ezek egyértelműen a fenntarthatóságot erősítik. Már az ószövetségi szövegekben olvashatjuk, hogy a teremtett világ jó és szép, ebből fakadóan felelősségünk van a gondozásáért. Az ökológiai megtérés tulajdonképpen erősíti a fenntarthatóságot, és fordítva is, a fenntarthatósági szempontok beépülése az egyházi intézmények működésébe segíti az ökológiai megtérést.
– A Laudato si’ és a szinodalitás – azaz a klérus és a nép egyfelé igyekvése – szempontjából ön szerint melyek egy mai magyar katolikus értelmiségi legégetőbb feladatai?
– Az ökológiai megtérés feltételezi, hogy léteznek ökológiai erények és ökológiai bűnök is. Ebből vezette le Isaac Kureethadam bíboros, a Vatikáni Ökológiai Bizottság vezetője a zöld tízparancsolatot. Szerintem annak ott kellene lennie minden magyar katolikus értelmiségi íróasztalán, és időnként elgondolkodhatunk azon, mennyire tudjuk hozzáigazítani az életvitelünket.
Ezért is örülök, hogy a jezsuiták harmadik egyetemes apostoli preferenciája a teremtésvédelem, és hogy ebből fakadóan a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia befogadta az átfogó ökológáról szóló fórumsorozatot a hit és a tudomány párbeszédének jegyében. A tudomány ugyanis tényekkel, empirikus adatokkal, támpontokkal, a környezethez történő jó és rossz viszonyulás megkülönböztetésével elő tudja segíteni az ökológiai megtérést.
– Minderre alkalmasnak látja a jelenlegi tudományos apparátust, vagy szükség volna kifejezett keresztény alapon művelt tudományra?
– Az utóbbit pártolnám, ugyanis a jelenlegi tudományos képzés nagyon fragmentált, és szűk tudományterületekre van lebontva. Nem találunk olyan programokat, melyekben az ökológia társadalomtudományi és természettudományi része lelkiségi, teológiai, teremtésvédelmi vagy akár biblikus szempontokkal találkozna.
– Saját plébániai közösségében mi a tapasztalata a teremtésvédelem üzeneteinek fogadtatásáról?
– A bázisközösségem Kolozsváron van, ahol más prioritások viszik el a plébánia energiáit, figyelmét. Remélhetőleg majd a teremtésvédelem is terítékre kerül, de a gyulafehérvári főegyházmegyében ma még nem főtéma. Látok viszont más közösségeket, ahol a teremtésvédelmi elvek erősen működnek. Jó lenne minél több helyen kialakítani például olyan Laudato si’ csoportokat, mint amilyenek Olaszországban működnek. Máshol – említhetem például a Csángóföldet – a hagyományosabb közösségek viszonya a természettel szerencsésebben alakult, így a teremtésvédelem üzenete ott még magától értetődő.
– Megfogalmazott hiányosságokat, célokat, és említett néhány jó példát is. Ha egy napra teremtés-, de legalábbis környezetvédelmi miniszter lehetne, mi volna az első dolga?
– Elsősorban szóba állnék azokkal a helyi és országos vezetőkkel, akik össze tudják gyűjteni és közvetíteni a közösségeink igényeit, tehát mindenképpen egy problématérképet készítenék. Továbbá megnézném, hogy milyen megoldási lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezem, és olyan cselekvési módszereket vázolnék fel, amelyek alkalmazkodnak valamennyi helyi közösség problémáihoz és szükségleteihez.
– És mit csinálna, ha egy napra püspökké neveznék ki?
– Mindenekelőtt elmennénk egy legalább egyhetes jezsuita lelkigyakorlatra…
A cikk megjelent a rendtartomány negyedéves lapja, a M.I.N.D. 2022 tavaszi számában: