Az önálló magyar jezsuita provincia 1909-1949

Bevezetés

Az alábbi bemutatás nem akar történetírás lenni és talán a ‘mérleg’ megjelölés is kicsit irodalmi cím ilyen rövid összefoglalás előtt. Az alábbiakban tulajdonképpen a Magyar Egyházszociológiai Intézet keretében kidolgozott közel 200 oldal terjedelmű tanulmány (Die Entwicklung eines religiösen Ordens in Ungarn 1909-1949, Erster Teil: Entwicklung des Personalstandes, Wien, 1962, Zweiter Teil: Taetigkeitsanalyse, Wien, 1964) érdekesebb eredményeit fogjuk bemutatni.

Az adatok közre bocsátásához alkalmul szolgál -a P. Socius régi kérésén kívül- az is, hogy a provinciában eddig csöndben folyó szociológiai felmérés (survey) munkájáról a provincia tagjai ezáltal némi tájékoztatást kapnak és talán nagyobb megértéssel fogadják, ha majd rövidesen survey-kérdőívekkel kopogunk be náluk. Időszerűvé teszi ezen kívül a régebben kidolgozott adatok közlését az európai magyar jezsuita ‘koordináció’ beindulása, mely provinciánkban a Congregatio Generalis által elrendelt ‘comissio de ministeriis’ európai részlegeként (Európai Munka Bizottság), európai viszonylatban a provincia ‘survey’-ének kiértékelője és hasznosítója is lesz. A személyi állomány: gyarapodás és veszteség

 

A provincia személyi gyarapodása

Provinciánkba 1909-19149 között évente átlag 16 személy lépett be. Különösen nagy volt a belépők száma 1929-1931 és 1933-1938 években. A legnépesebb az 1930-as év: 27 skolasztikus és 8 testvér, összesen 35 (!) belépővel.

Megpróbáltuk kideríteni, milyen vidékekről toborzódtak a hivatások a provinciánkban. Az 1939-1948-as belépők lakhelyét megvizsgálva úgy láttuk, hogy elsősorban Budapest, a Dunántúl és némileg Szeged vidéke küldte nagyobb számmal a belépőket.

Pap és skolasztikus Testvér Összesen
Az önállósult provincia alapító tagja volt 120 62 182
1909-1949 között belépett 452 191 643
Más provinciából hozzánk került 9 4 13
Összesen 581 257 838
Százalékban 69% 31% 100%

 

A provincia személyi vesztesége

A megvizsgált negyven éves időszakban a bekerült személyek több mint felét (52%) újra elveszítette a provincia, a tagság 1/3-a kilépett, 1/7-e meghalt, 1/20-a más provinciához került. A kilépők száma évente átlag 7 volt, az elhalálozásoké 3. Az évi kilépések számát vizsgálva ugyanúgy találunk ‘csúcsokat’, mint a belépéseknél. Aránylag sok kilépés esik az 1921, 1927-1928, 1931 (20 személy), 1934, 1937, 1944 és az 1946-os évre.

Pap és skolasztikus Testvér Összesen A provincia tagjai %-ban
Kiléptek 172 112 184 34%
Meghaltak 80 39 119 14%
Más provinciába kerültek 21 15 36 4%
Összesen 273 166 439 52%

A kiesés a testvéreknél jóval nagyobb, mint az atyáknál és a skolasztikusoknál. A provincia pap és skolasztikus tagjainak összesen 47%-a esett ki a negyven év alatt (ebből kilépés 29%), míg a testvéreknél a kiesés 65%-os volt (ebből kilépés 44%, tehát az arányszámukhoz viszonyítva másfélszer gyakoribb, mint az atyáké és a skolasztikusoké). Ez a száraz statisztikai adat kicsit visszatükrözi az egész egyházban jelentkező segítőtestvér problémát. A szerzetben élő segítőtestvérek helyzete, az évszázados hagyományokhoz igazodva, elveszítette vonzóerejét a ‘kinti’ élet szerint is tájékozódó testvérekre és vagy nem lépnek be szerzetbe, vagy nem találják meg a helyüket a rendben. A két utolsó Congregatio Generalis, sőt a zsinat laikusokra vonatkozó irányelvei is sokat javítottak az eddigi helyzeten, de a közelmúltra még nagyon jellemző az a sokunknak ismerős eset, hogy az egyik köztiszteletben álló elöljáró Magyarországon a szerzetesrendek betiltása után (1950) az egyik ‘civil-pályára’ kényszerült segítőtestvérnek megtiltotta, hogy műszaki rajzott tanuljon, mivel ‘nálunk nem szokás’, hogy a segítőtestvérek tanuljanak. Hasonló perspektívából gondolhatunk a 60 éves fejjel érettségiző testvérünkre is, akinél az emberi integráció kívánsága nyilván belejátszott a fáradságos érettségi vizsga letételébe.

A skolasztikusok leginkább érettségi után léptek be 18 éves korukban. Gyakori azonban, hogy az érettségi után még 1-2 évig ‘gondolkodnak’, egyetemmel próbálkoznak, stb. A mellékelt statisztika tükrében a 21 évvel vagy azután belépő skolasztikus már ‘késői hivatásnak’ számít. A testvér hivatások kialakulásában nincsen meg az érettségi időpontjával egybeeső hivatásválasztási kényszer. Őnáluk a belépés időpontját elsősorban a ‘döntés’, vagyis a személyiségük fejlődése szabja meg, mely a statisztika szerint a 23 éves kor táján következik be.

A skolasztikusoknál a papszentelés ideje, kb. a 30. életév, még egy komoly döntést kíván a hivatás dolgában, vagyis a kilépések inkább előtte történnek. A testvérek ezzel szemben elég nagyszámban lépnek ki még 40 éves korukig is. Az 50 éves kor után már csak kivételes esetben hagyják el a rendi közösséget.

Hogy a skolasztikusoknál a ‘személyiség érésének ideje’ nem a hivatásválasztással, hanem inkább bizonyos életkorral esik egybe, kitűnik az alábbi vizsgálatból.

163 skolasztikus a kiképzési idő alatt hagyta el a Társaságot. Belépési életkoruk és a Társaságban eltöltött idő között (azaz a belépési életkoruk és a hivatás feletti döntésük beérése között, amit némi joggal a személyiségük beérésének is vehetünk) az alábbi összefüggést találjuk:

Belépési életkor A Társaságban eltöltött év átlagosan
15 5,8
16 6,2
17 6.9
18 3,8
19 3,3
20 2,9
21 1,8
22 3,7
23 3,3
24 3,3
25 1,8
26 5,5
27 2,0

A belépési életkorhoz hozzáadva a Társaságban eltöltött átlagos időt, két dolgot figyelhetünk meg. Először: a kilépések két életkor köré ‘sűrűsödnek’. Másodszor: az érettségi előtt belépők annál könnyebben szánták rá magukat a kilépésre, minél fiatalabban léptek be, de valamennyien jóval hosszabb ideig voltak a Társaságban és így kilépési életkoruk lényegében megegyezik a többiekével.

A kilépetteknek majdnem 1/3-a (89) skolasztikus novícius, több mint 1/3 segítőtestvér (112), 1/5-e skolasztikus (9 gimnazista, 4 retorikus, 25 filozófus, 18 magiszter, 5 teológus, 2 egyetemen tanuló, 1 terciás) és csak 1/20-a a tanulmányait befejezett pap.

A halálozások vizsgálatánál nem találtunk különösebb megjegyezni valót. Talán érdekes lesz mégis megemlíteni, hogy a Társaságban eltöltött idő első évtizedében a skolasztikusok között feltűnően sok a haláleset. Ez nyilván a tanulmányok megterheléseire és az új életmódba való beilleszkedés egészségre kiható vonatkozásaira utal. Az elhalt provincia tagok átlagosan 58,5 éves életkort értek meg, melyből átlagosan 38,8 évet a Társaságban töltöttek el.

Élet és munkásság a diszpoziciók tükrében

A Társaságban eltöltött idő

Meglepően jó betekintést ad a provincia tevékenységébe a rendben eltöltött évek vizsgálata. Mindenekelőtt azt a ‘munka-mennyiséget’ figyelhetjük meg, melyet a provincia a 40 éves életébe és tevékenységébe befektetett. A vizsgált során a következő eredményhez jutottunk: a provinciában eltöltöttek

Atyák és skolasztikusok 7 877 évet
Testvérek 3 224 évet
Összesen 11 101 évet

A provincia 40 éves munkája, a fenti munkamennyiséget nézve, felér egy nagy ipari üzem egész évi termelése munkájával, -a magyar egyház javára. További vizsgálataink során megpróbáljuk a munkaévekkel így körvonalazott tevékenységet ‘kibontani’, ill. tartalommal megtölteni.

Az atyák és a skolasztikusok évei

Az összesen 581 személyt magába foglaló csoport a Társaságban eltöltött éveit vizsgálva az idő felhasználásáról a következő meglepő képet kapjuk:

Kiképzési év (528 személy részvételével) 4 036 51%
Külső munkát felmutató év (287 személy részvételével) 3 613 46%
Egyéb (rezsi) év (92 személy részvételével) 288 3%
Atyák és skolasztikusok évei összesen 7 877 100%

Amint látjuk, a rendben eltöltött éveknek több, mint a felét a kiképzésre kellett fordítani és a provincia teljes létszámának (838 személy) csak 1/3-a került aktív apostoli külső munkába. Az atyák és a skolasztikusok csoportját véve alapul, csak 49%-ban találjuk őket az aktív külső munkában résztvevők között.

A rendi kiképzés, vagy a külső munka szempontjából kieséses éveket (betegség, börtön, öregség, katonaság, függetlenített elöljárói megbízatás, stb.) külön csoportosítottuk ‘egyéb’ ill. ‘rezsi’ évek elnevezéssel. Ez az idő az összes éveknek csak mintegy 3%-át teszi ki.

A kiképzési idő felhasználása

Ismeretes, hogy a Társaság 12-14 évet fordít a skolasztikusai kiképzésére. Ha a magyar provincia kiképzésre fordított erőfeszítéseit összevetjük ezzel az elvi sémával, igen tanulságos eltéréseket figyelhetünk meg:

a kiképzés a kiképzésre fordított idő

Formája:

A résztvevő személyek Összesen év A provincia kiképzési A Társaság elvi

száma  éveinek %-ában

kiképzési programja

%-ában

Noviciátus 460 822 22 ( 2év) 14
Gimnázium 95 210 * *
Retorika 124 125 3 (1 év)** 7
Filozófia 362 953 25 (3 év) 22
Magisztérium 239 477 13 (2 év)** 14
Teológia 283 927 24 (4 év) 29
Egyetem 120 315 8 (1 év)** 7
Tercia 207 207 5 (1 év) 7
 Összesen: 528 3826 100 (14 év) 100

* A gimnáziumi évek nem szerepelnek az összehasonlításban, mert ez a kiképzés a Társaság hivatalos programjában sem szerepel.

** Nem előírás, de gyakorlatilag sor kerül ennyi idő felhasználására.

A noviciátusi kiképzés évei az elvi előirányzatnak a másfélszeresét teszik ki. Ugyancsak több a filozófiában felhasznált idő is, mint amennyi ideális esetben rá kellett volna fordítani. Akik 3 év magisztériumot végeztek (75 embernek jutott ki ez a szerencse, sőt négyen 4 évig voltak magiszterek), csodálkozni fognak, hogy e számokból az ő többlet-keservük (vagy boldogságuk) nem tűnik ki. A megoldást az adja, hogy 58 fiatal jezsuita egyszerűen ‘átugrotta’ a magisztériumot és 84 csak egy évre kóstolt bele.

A teológiai kiképzésre fordított idő jóval kevesebb, mint az elvi előirányzat. Nem csoda, hisz a teológusaink több mint egyharmada (100 személy) csak 1-2-3 évig járt teológiára. A fejlődő provincia nagy emberhiánnyal küzdött és a pénze is kevés volt a költséges képzésre. Alighanem ilyen okok játszottak közre, hogy az elöljárók -ha a katalógusok feljegyzései alapján ítélünk- 28 személynek ‘elengedték’ a harmadik próbaévet, legalább is semmi utalást nem találunk arra, hogy probációba kerültek volna.

 

Külső munka

A rendi kiképzést az évek számával még lehet jellemezni, azonban az Úr szőllőjében dolgozó atyák munkáját nem lehet azzal mérlegelni, hogy 3 613 évi munka teljesítményt jelent. Az aktív munkában nagyon sokat számít az is, mit csinálunk. A provincia külső munkásságának részleteit a 40 éven át kiosztott dispoziciók elemzése által igyekszünk kideríteni. Ehhez először áttekinthető csoportokba kellett rakni a 40 év összes külső munkára vonatkozó dispozicióját. Munkáink természetéből adódott az alábbi ‘szakok’ szerinti csoportosítás:

1. lelkivezetés sprirituális szinten 2. egyéb lelkipásztorkodás 3. nevelői munka 4. középiskolai tanárság 5. főiskolai tanárság 6. írói munkakör 7. gazdasági ügyek intézése.

A szakonkénti csoportosítás elvét még azzal egészítettük ki, hogy egy személy évi dispoziciói közül az egy ‘szakba’ esőket egy dispozicióba számoltuk. (Például egy ‘szak-dispoziciója’ lett a középiskolai tanárnak, aki több osztályban tanított, vagy a kongregációs prézesnek, ki több kongregációt vezetett és emellett még talán templomi gyóntató is volt.)

A szakdispoziciók száma és egymás közötti aránya a provincia 40 éves munkássága alatt a következőképpen alakult:

spirituálisi munka 454 7%
egyéb lelkipásztorkodás 2676 41%
nevelői tevékenység 634 10%
középiskolai tanárság 1371 21%
főiskolai tanárság 420 7%
írói munkásság 482 7%
gazdasági ügykezelés 444 7%
Szakdispozició összesen: 6481 100%

A magyar jezsuiták, amint a számok is mutatják (és minek a provincia mindig is a tudatában volt) elsősorban a lelkipásztorkodással foglalkoztak (41%-ban) és tevékenységük közel egyharmada kollégiumi és gimnáziumi munka volt (10+21%). Kissé szónokias formulába öntve, így összegezhetnénk elsősorban a püspököknek és a kultuszminisztereknek segítettek. Az igazi nagy horderejű új kezdeményezéseik (Magyar Kultúra, KALOT, A Szív újság, stb.) mögött a hagyományos munkákban robotoló provincia állt. Ezt minden értékítélet nélkül akarjuk megjegyezni.

A saját rendi főiskola felállítása miatt többlet a főiskolai tanárunk (1910-1929 között 59, 1930-1949 között 361 a főiskolai tanári dispozició). Számszerűleg a spirituálisi munka és a gazdasági ügykezelés is kiszélesedett a 40 év utolsó lét évtizedében (a spirituális dispozició 160-ról 284-re, a gazdasági ügyintézés 151-ről 293-ra).

Egyesületi munka

Lelkipásztori munkánk között első helyen állt a vallásos egyesületek vezetése, gondozása. Ez a fontos munkaterület kétségtelenül a provincia nagy lelkipásztori alkotásainak is kiindulási alapja volt. A budapesti ház 40 év folyamán közel 50 vallásos egyesületet gondozott hosszabb-rövidebb ideig, ezek közül 34 Mária Kongregáció volt. Új házak alapításakor megindult legalább az urak Mária Kongregációja, majd rendszerint a nők, legények, leányok stb. Mária Kongregáció-jának beindítására került sor. E szabály alól kivétel legfeljebb csak ott volt, ahol nem a Mária Kongregáció elindításával kezdték, hanem a Jézus Szíve Társulattal (Mezőkövesd, Hódmezővásárhely).

A vallásos egyesületek régen igazi lelkipásztori szerepet töltöttek be, ők adták a keretet a ma speciális (kategoriális) lelkipásztorkodásnak nevezett munkához. A mai ember a lelkipásztorkodásnak ezt a fajtáját életének természetes környezetében igényli (munkahely, családi, lakónegyedi, hivatásbeli kollegák köre, stb.) és nehezen vonul be az ‘ájtatossági forma’ égisze alatt működő vallásos egyesület ‘üvegházi’ környezetébe. Ez talán az oka annak, hogy ma már kevésbé ‘húznak’ a vallásos egyesületek. Ha ma lelkipásztori rezidenciát kellene alapítani, talán már nem a régi nyomokon kezdenők el munkaterületünk kiépítését. A provincia nagyszabású egyesület-gondozó munkáját a következő számok érzékeltetik:

Egyesület száma Foglalkozási év összesen
Mária Kongregáció papoknak 4 60
M.K. férfiaknak és fiú ifjúságnak 65 883
M.K. nőknek és leány ifjúságnak 55 519
Jézus Szíve egyesületek 47 419
Egyéb egyesületek 56 368
Összesen 227 2249

A testvérek munkássága

Említettük, 1909 és 1949 között 257 testvér segítette munkájával a provincia feladatainak megoldását és összesen 3224 évet töltöttek a társaságban. A testvéreknél 198 esetben (6%) csak olyan dispoziciókat találtunk, melyeket atyák- és skolasztikusoknál a ‘rezsi’ évek közé soroltunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a testvérek munka kiesése kétszer olyan magas volt, mint az atyáké és skolasztikusoké.

Az atyák munkájában megfigyelt ‘szakmai’ képződés bizonyos fokig a testvérek munkájának jellemzésére nagyon alkalmasnak látszik a modern ipari munkásság feladatainak szokásos csoportosítása: szakképzettséget nem igénylő munka, szakképzettséget igénylő munka és munkavezetői feladatkör. A testvérek munkája a negyven év alatt így oszlott meg:

Szakképzettséget nem igénylő dispozició 1282 32%
Szakképzettséget igénylő dispozició 1648 42%
Munkavezetői feladatkör 1015 26%
Összesen 3945 100%

A testvérek a magyar provinciában elsősorban szakmunkások voltak. A szakképzettséget nem igénylő beosztás az idők folyamán egyre csökkent. Ha a provinciának sikerült volna gépi berendezésekkel ill. civil munkások bevonásával a testvéreket munkavezetői feladatkörökre szabaddá tenni, a harmadik csoport kétségkívül nagyon kifejlődött volna, ilyen dispoziciók állandó szaporodása erre utal.

Fentebb szóba került, hogy az egyik testvérnek megtiltották a műszaki rajztanulást. Akad ellenkező példa is, testvéreknek volt a katalógusban feltüntetett dispoziciójuk matematika, festészet, építészettanulásra.

Magyar jezsuiták külföldön

A külföldi élet ‘sanyarú kenyerét’ szép számban ették előttünk lévő évfolyamok is. A magyar provincia külföldön tartózkodó tagjainak a száma az egyes években a 13 és 57 között változik, átlag 32 személy. A provincia pap és skolasztikus tagjainak mintegy 40%-a járta meg a külföldet és aránylag hosszú időt, 4,5 évet, rendi éveiknek 14%-át (összesen 1116 évet) töltöttek külföldön. A provincia tagjai főleg tanulás (71%) ill. munka (27%) céljából voltak külföldön, néhányan egészségüket kúrálták.

A külföldi tartózkodás listája:

Ország Személyek száma Évek száma
Anglia 9 24
Argentína 3 9
Ausztria 156 541
Belgium 20 37
Csehszlovákia 21 41
Dél-Afrika 1 31
Franciaország 7 10
Hollandia 10 13
Írország 2 4
Jugoszlávia 4 7
Lengyelország 15 32
Libanon 2 5
Kína (magyar származású) 28 219
Kolumbia 1 1
Németország 13 21
Olaszország 41 114
Románia 12 40
Spanyolország 1 1
Svájc 1 3
Törökország 4 48
USA 9 27

Provinciánk tagjai összesen 1228 évet tartózkodtak külföldön. Sokan több országban is jártak. Erre vonatkozólag az alábbi számok adnak felvilágosítást:

Csak egy országban járt 168 személy
Két országban járt 60 személy
Három országban járt 15 személy
Négy országban járt 6 személy
Öt országban járt 1 személy
Összesen 250 személy

 

Befejezés

Az önállósult magyar provincia itt bemutatott ‘mérlege’ kétségtelenül hiányos. Már a bevezetőben említett tanulmány kiadásakor megjegyezte az egyik jezsuita cenzor, hogy szó sem esik benne az áldozatos és hősi bevetésről, mely kétségtelenül jellemezte a provincia munkásságát. Itt megint csak arra utalhatunk, amit a bevezetőben említettünk, nem történelmet vagy méltatást akartunk összeállítani, hanem felmérést és leírást, nem maradandó emléket a múltnak, hanem útmutatást a jövő számára.

András Imre SJ (1968)

 

Megjegyzés: P. András Imre SJ a téma folytatását, a Jézustársaság magyar provinciája 1949-1968 között (Bécs, 1969) c. könyvében adta közre. Valamint számos más, a magyar egyház helyzetével foglalkozó német nyelvű könyvében találhatunk forrás értékű adatokat. Szintén információban gazdagok a bécsi Magyar Egyházszociologiai Intézet kiadásában megjelenő UKI Berichte füzetek, amelyeket P. András Imre SJ P. Morel Gyula SJ-vel szerkesztett.

P. András Imre műveinek válogatott bibliográfiája:

Ein Reformplan der Pfarren und Kirchen von Budapest und sein Ergebnis. Wien, 1960

Verzeichnis der röm. kath. und griesch. unierten Pfarreien und Filialgemeinden Ungarns. Wien-Köln-München, 1966

Urlaub in Ungarn? Lernen Sie auch die Kirche in Ungarn kennen. München, 1967

Bilanz des ungarischen katholizismus. (Morel Gyulával közösen) München, 1969

Entstehung und Entwicklung der sogenannten ‘Völkischen Begegnung’ in Ungarn 1920-1956.  Wien, 1974

Handbuch des ungarischen Katholizismus. (Morel Gyulával közösen) Wien, 1975

Aus den ungarischen Katholizismus. Göttingen, 1980

Werbung für Atheismus in Ungarn. (Morel Gyulával közösen) Wien, 1981

Kirche in Übergang. Die Katholische Kirche in Ungarn 1945-1982. (Morel Gyulával közösen) Wien, 1982

Kereszténység és közösség. Róma, 1984

A római katolikus egyház helyzete Magyarországon. Különnyomat. München, 1985

Kerkai Jenő emlékezete. (Szabó Ferenccel és Bálint Józseffel közösen) Bp., 1995

Az Egyház mozgástere Magyarországon. Bp., 1997

Studia religiosa. Tanulmányok András Imre 70. születésnapjára. Szeged, 1998

Összeállította: Bikfalvi Géza

 

Frissítve: 2016. augusztus 11.