Az orawkai magyar szentek temploma

Egykor jezsuita magvetés, ma a Világörökség része

A trianoni békediktátum Csehszlovákiának ítélte az egész Felvidéket, de Árva és a Szepesség északi részei Lengyelországhoz kerültek, mivel a helyi lengyel eredetű, de az irodalmi lengyel és szlovák nyelv között álló, kelet-szlovák nyelvjárást beszélő lakosság a testvéreikkel egy országban akart élni. Így az újból megalakított független lengyel állam határait véglegesen megállapító spa-i nagykövetek konferenciája 1920-ban, 12 árvai és 12 szepesi községet, mintegy 518 négyzetkilométert, 25 ezer lakossal Lengyelországhoz csatolt.

Ez a terület mindenkor Magyarország része volt, a területet a XVII. század közepétől tervszerűen telepítették be, elsősorban, északról Zywiec környékéről és Podhaléból lengyelek, délről Árva és a Szepesség sűrűbben lakott részeiről szlovákok valamint a Keleti Kárpátokból vlach (balkáni román) pásztorok vándoroltak be. A Magas Beszkidek és a Tátra két lejtőjén alapítottak falvakat.

A Fekete Árva folyó völgyében l685-ben létesült Orawka község, a Thurzó grófok árvai uradalmának részeként. A falut a zywieci születésű Jerzy Wilga alapította, aki a falu első bírája is volt. A helyi mélyen vallásos lakosság részére már 1650-ben megalakították a plébániát. Az első, mai is álló templomot 1651-ben építették, kőpárkányzaton álló, vörösfenyőfa gerendákból ácsolták a helyi mesterek, a művük csodájára messze földről járnak, ma ez a környék leghíresebb műemléke. A templom legfőbb érdekessége és különlegessége, hogy ugyan Orawka a történelmi Magyarország egyik legészakibb faluja volt, mégis itt található a magyar szentek és boldogok legnagyobb templomi, népi festésű szentkép gyűjteménye.

A templom építésének az idején, Magyarországon III. és IV. Ferdinánd királyok uralkodtak, az ország nádora Pálffy Pál, az esztergomi érsek, pedig Lippay György volt. A szentély története szorosan kapcsolódik a személyükhöz, a faluban kezdte meg 1648-ban a tevékenységét Scsenovics János (Jan Szczenowicz) lengyel származású katolikus pap, aki az esztergomi érsek kinevezése alapján az egész megye plébánosa lett. Később a király áldozatos apostoli munkája elismeréséül magyar nemességet ajándékozott neki. Pálffy nádor vette pártfogásába az árvai katolikusokat, és a királyok biztosították a papok szabad működését.

III. Ferdinándtól egy, IV. Ferdinándtól két harangot kapott az orawkai templom, ezek közül csak egy maradt meg, mert a másik kettőt az első világháború idején hadi célokra lefoglalták. A megmaradt harang latin feliratának magyar fordítása: ‘IV. Ferdinánd magyar és cseh király ajándékozott engem az árvai katolikusoknak az Úr 1652. évében.’ A templom baloldali mellékoltára Pálffy nádor, az orgona III. Ferdinánd király adománya.

A templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. Az egyhajós, késő gótikus stílusú templom belsejében diadalív választja el a hajót a szentélytől. A diadalív egyik oldalán Lippay György esztergomi érsek címere és a környékbeli soltész családok nemesi címerei, a másik oldalon, pedig a császári sasos címer látható. 1672-től kezdve a katolikus vallású árvai népesség a császári seregeket támogatta a protestánsok ellenében. 1678 és 1683 között Thököly Imre párthívei sokszor nyomorgatták a felső-árvai falvakat, nem egyszer hatalmas pusztításokat téve. Ezek a harcok csak a Rákóczi felkelés leverése után csendesedtek el teljesen. A harcokban aktívan résztvevő és magukat kitüntető soltész (falubíró) családok magyar nemességet kaptak viszonzásul a királytól, mint a Wilczek, a Bukowsky és a Moniak család. Ezek a családok átmeneti életformát képviseltek, félig paraszti, félig úri életet éltek.

Az oszlopos, szobordíszes főoltárképen és tizenkét nagy méretű festményen elevenedik meg a templom patrónus szent élete. A mellékoltárok és a szószék barokk stílusú, a mennyezetet festett kazetták borítják. A kórus szélére lengyel nyelvű passió szöveget festettek. Az egész templom kicsit a külsejében is, de belső hangulatában egészen az erdélyi templomokra hasonlít.

A templom a magyar szentek legteljesebb panteonját nyújtja. Helyi művészek P. Hevenessi Gábor jezsuita provinciális ‘Régi magyar szentség’ könyve alapján megfestették ötvenöt képen az összes magyar szentet. Nagyon regényes története van, hogy miként került el hozzájuk ez a könyv. A helyi hagyományok szerint a XVIII. század közepén két jezsuita szerzetes: ‘Andrász és Djordj’ az egyik télen a környéken missziót tartottak, de a zord időjárás miatt Orawkán rekedtek néhány hétre. A helyi piktorok a magukkal hozott latin nyelvű könyv illusztrációiból kimásolták az összes magyar szent képét, majd később a vázlatok alapján, a saját ízlésüknek megfelelően a templom egész szabad felületére felfestették.

Az Árva folyó völgye, egyébként kedvelt missziós területe volt a jezsuitáknak, a túróci jezsuiták jártak erre sűrűn, az évkönyvek feljegyzései szerint, főként a zsolnai születésű P. Jób Gábor SJ gondozta a híveket, a hírek szerint olyan sikerrel, hogy elterjedt róla, hogy nemcsak a neve, hanem a szíve is jobb.

Egyébként ez a könyv, amelyet sokáig méltatlanul elfeledtek P. Hevenesi Gábor SJ (1656-1715) ‘Indicia Sanctitatis Ungaricae’ kötete. A könyv úttörő jellegű volt a magyar irodalomban, mert egybe kapcsolta a magyarság és a szentség fogalmát, pontosabban a szentek és Hungária fogalomköreit. Rendkívül tanulságos a könyv ajánlása, amely nemcsak Hevenesi atya felfogását, egyéni álláspontját tükrözi, hanem mai is mértéknek számító magyar katolikus véleményt képviseli, mert mindenek előtt egységben látja és vállalja ennek a területnek a múltját, a római birodalom, Pannóniájával együtt ugyanúgy előzménye a mai Hungáriának, mint ahogyan a hunok, az avarok, magyarok, szlávok, kunok. Hungária szentjei által elválaszthatatlanul egy Európával és egyben a szentek hirdetik és dokumentálják a Kárpát-medence népeinek a testvériességét és sorsközösségét.

Rendkívül eredeti a képek elrendezése a templomban: a szentély baloldalán az Árpád-házi szent királyok, a szentélyben a velük rokonságban lévő uralkodók találhatók, a stallumokon, pedig a magyar püspök szentek láthatók.

Az első uralkodó, Szent István király képe közvetlenül az oltár jobb oldalán található, azt a pillanatot örökíti meg, amikor Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát, a keresztény hitében frissiben megerősödött, de a király halála után bizonytalan sorsú Magyarországot.

A lovag király, Szent László alakját hasonló módon ábrázolják, de teljesen a lengyel szokásoknak megfelelően. Szent László egy pajzsra helyezett szablyát tart, amit rózsafüzérrel körül tekertek, így ajánlja fel a kardját Szűz Máriának. A kép latin felirata szerint Szent László úgy harcolt, hogy a rózsafüzért kardjára tekerte, pedig ez a lengyel nemesek szokása volt, ők harcoltak így, mivel a rózsafüzér a hitért való küzdelmet jelentette. Az oltár jobb oldalán található még Szent Imre herceg és Szent Erzsébet képe is.

A főoltár baloldalán található Salamon király képe, aki a monda szerint a mogyoródi vesztes csata után elzarándokolt az Isztriai félszigetre és Pólában halt meg remeteként. Mellette látható Jagelló Kázmér király, Albert király unokája, aki Hunyadi Mátyással szemben lépett fel, mint trónkövetelő, majd a Skóciai Szent Dávid király képe következik, aki Szent Margit jegyese volt.

A püspökök közül megfestették a vértanúhalált szenvedett Szent Gellértet, Anjou Lajos ferences szerzetesből lett toulouse-i püspököt, aki Nagy Lajos király nagybátyja volt.A királynők közül a lengyelek által legjobban tisztelt magyar szentek: Szent Kinga és Szent Hedvig, azaz Jadwiga királynő is felkerültek a falakra.

A szerzetes szentek közül megemlíthetjük a szláv származású, Szent Zoerárdot, aki Magyarországon először kezdte meg a remeteséget, a Nyitra feletti Zobor hegyen. A Magyarországon működött itáliai Szent Szádokot, aki Lengyelországban lett vértanú. Kapisztrán Szent János képének a feliratai szerint, ő kergette el a törököt Nándorfehérvár falai alól 1456-ban.

Csupán szemezni lehet a sok szent képe közül, de még érdemes megemlíteni, hogy a templom képein a korabeli népi élet is feltűnik, a helyi népviseletbe öltözött gurálok és a magyar zsinóros ruhájú hajdúk.

A templom jó állapotát a rendszeres felújítások biztosították, a főbb renoválásokat 1816 -1829, 1926-1927 és 1998-2002 között végezték el. A legfontosabb átalakítás 1901-ben történt, amikor a templom tornyot összekapcsolták a templom hajóval.

Az orawkai fatemplomot, nemcsak Lengyelországban és egész Közép-Kelet Európában tartják nagy becsben, hanem 2000-ben az UNESCO is felvette az emberiség épített kulturális Világörökségének a listájára. Így vált az orawkai templom az egykori jezsuita szellemi magvetésből az egész emberiség kincsévé.

Összeállította: Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 11.