Az Úr közelében, a tánc melegében…

„A táncnak semmi köze sincs a szépséghez. Ha szép mozdulatsorokat akarnék kreálni, akkor marionettbábukat használnék, nem gyerekeket. A marionettek úgy tudnak repülni és suhanni, mint ahogy a gyerekek nem tudnak. Bonyolult rajzokat tudnak karcolni a levegőbe. De nem tudnak táncolni. Nincs lelkük. A lélek az, ami kecsességet ad a táncnak, a lélek követi a ritmust…” J.M. Coetzee „Jézus gyermekkora” című regényének szavaival próbálok belépni a tánc világába. Egy tánctánárnak, Aroyo úrnak szavai ezek, aki egy aggódó, de értetlenkedő szülő kérdéseire próbál válaszolni. Mi is a tánc? A válaszból is kisejlik, hogy nem könnyű ezt megragadni. Sőt, ha azt kérdezzük, hogy a tánc hogyan lehet jelen istenkapcsolatunkban, hogyan segíthet minket a dicsőítésben, az önmagunk szentélyébe való megérkezésben, az talán még nehezebb. Nem is akarok teljes választ adni, sokkal inkább ez egy meghívás akar lenni az együtt gondolkodásra, az önmagunkra való reflektálásra. Bevezetésképpen megosztom néhány tapasztalatomat, ami engem a tánchoz köt.

A teljes bejegyzés elolvasható a Jezsuita blogon!

Frissítve: 2018. január 29.