Cigány himnusz a Vatikánban: Ferenc pápánál jártak a Jezsuita Roma Szakkollégium képviselői

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat – alapításának tizedik évfordulója alkalmából – Rómába zarándokolt, amelynek során bemutatkozott a Római Magyar Akadémián, és még Ferenc pápával is találkozhatott. A küldöttségben Asztalos Dániel, a Jezsuita Roma Szakkollégium munkatársa is helyet kapott. Az alábbiakban az ő, szubjektív és objektív elemeket egyaránt tartalmazó élménybeszámolóját közöljük. (A hálózat múltjáról tevékenységéről lásd keretes írásunkat.)

A Jezsuita Roma Szakkollégium munkatársaként engem ért az a megtiszteltetés, hogy elkísérhettem diákjainkat a római zarándokútra. Katolikus teológusként régi álmaim között szerepelt, hogy egyszer én is eljuthassak a Vatikánba, de nem vagyok az a városnéző és tömegkedvelő típus, úgyhogy ezidáig halogattam. Inkább a környező hegyeink és tájaink adta szépségben leltem örömömet, amit még az olasz presszókávé iránt érzett szenvedélyem sem tudott felülírni. De ezzel a lehetőséggel elérkezett az idő, hogy, legyőzve a tömegtől való félelmemet, én is ellátogassak a katolikusok és a presszókávé-fanatikusok mekkájába, az örök városba, Rómába.

Zarándokutunkon olyan közösség gyűlt össze az ország különböző pontjairól, akiket ugyanaz a cél vezérelt: a cigányság felemelkedésének kérdése és a keresztény hit megélése.

Az odafelé vezető úton Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita érsek is velünk tartott, visszafelé pedig Orosz Atanáz, a miskolci görögkatolikus egyházmegye püspöke utazott velünk; közvetlenségükkel, barátságosságukkal és humorukkal mindketten arról tettek tanúságot, hogy a Krisztus-követés lehet egyszerre komoly és játékosan élettel teli út is.

Az utazás során lehetőségünk adódott Szent Ferenc sírjánál imádkozni Assisiben, megtekinteni a San Damiano-i keresztet és azt a kis kápolnát, amelyet Szent Ferenc félreértésből újjáépített – Isten ugyanis az Egyházra gondolt, amikor Ferenc látomásában háza újjáépítését szorgalmazta. Velünk, férfiakkal néha megesnek az ilyen balesetek: bizonyos dolgokat szó szerint értünk, pedig szimbolikusan kellene; bár, meg kell hagyni, a félreértés eredménye egészen szép épület lett. A Portiunkulát látni fantasztikus élmény, félig-meddig a híres Zefirelli-film mezítláb, hóban taposó Ference járt az eszemben (mindig azon aggódtam, hogy abban a fogcsikorgató-nyikorgó hidegben rá ne ejtse a lábára azokat a nagy kősziklákat), gondolataim másik felében pedig Krisztus-követésének egyszerűsége járt a fejemben; vajon hol vagyok én ettől, hol vagyunk ettől mi, keresztények?

Az írás szerzője a bal szélen

Szent Ferenc szellemi és lelki örökségéből táplálkozva az evangélium radikális követése, valamint az egyház belső megújításának örökös kérdése foglalkoztatott az út további részében, a csodálatos umbriai tájakon haladva. Rómában első utunk a Vatikánba vezetett, s a Szent Péter bazilikában egy protestáns diákkal való beszélgetés keretezte be a Krisztus számára fenntartott üres trón liturgikus teológiáját, megérintetve protestáns hittestvérem szívét, hogy számunkra is a Fiú van az első helyen, ami az ökumené alapját szolgálhatja mindannyiunk számára.

Szent Péter sírjánál imádkozni különleges élmény, főleg egy ökumenikus közösséggel.

Akarva akaratlanul bukkantak föl bennem a Krisztus-követők egységének kérdései, a jeruzsálemi zsinat őszinte konfliktusai és feloldása, amelyben – minden más törvénnyel, szokással szemben – a Krisztusba vetett hitet állítják az első helyre.

Másnap jelenésünk volt a római Magyar Akadémián, amiről bővebben ezen a linken lehet olvasni. A konferenciát a szentszéki magyar nagykövetség szervezte, moderátora Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus metropolita érsek volt. Előadást tartott többek között Segundo Tejado Muñoz prelátus, az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának helyettes titkára, Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki magyar nagykövet, Fabinyi Tamás evangélikus püspök, Szakács Sándor, a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárság képviselője, Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök, Molnár Erzsébet, a Nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium lelkész igazgatója, valamint hegedűművészetével Sallai Jenő nyűgözte le a hallgatóságot a Jezsuita Roma Szakkollégium végzős hallgatójaként.

A konferenciát a cigány himnusz közös eléneklésével zártuk.

„Megáldottál, megváltottál, országodba befogadtál” – visszhangozták az intézmény falai, és visszhangzott tovább bennem is Isten országának cigány értelmezése.

A sok szervezésnek köszönhetően bejutottunk a Vatikán VI. Pál termébe az általános szerdai katekézisre, melyen Ferenc pápa a keresztény hitből fakadó szabadságot hangsúlyozta, és a katolikus szó eredeti jelentésére mutatott rá, amely az egyetemességet jelenti. A kultúrák közötti párbeszédről tanított, az egyetemességet ellentétbe állítva az egyformaság gondolatával. Megemlítette az elhibázott missziós törekvéseket, melyek során saját kulturális meggyőződéseinket akartuk más népekre kényszeríteni, ellentétbe állítva azzal a modellel, amely a kultúrák közötti párbeszédben és az egyetemes értékekben hisz, anélkül, hogy mindennek egyformának kellene lennie. A katekézis központi gondolata gondviselésszerűen vág egybe a cigány-magyar kérdéssel, a kereszténységben megélt egységgel és a kultúrák közötti távolság feloldásával anélkül, hogy asszimilációs törekvéseink lennének.

Számunkra, magyarok számára sok tanúságot hordozott a katekézis, hiszen a cigány-magyar kérdés keresztény perspektívából csak önmagunk és a másik közösség mélyben rejtőző értékeinek kibontakozásában oldható fel, amelyben megtanuljuk megszeretni saját és a másik kultúrájának sajátosságait. Az egyetemesség gondolata megnyit a másik, az idegen felé, a krisztusi ember pedig úgy elegyedik párbeszédbe, hogy közben mélységesen tiszteli és szereti a másik kulturális sajátosságait és értékeit. Bennem megerősödött az a gondolat, hogy nekünk, keresztényeknek kell élen járnunk a társadalmi csoportok közötti szeretetteljes párbeszéd kialakításában és az egymásért vállalt szolidaritás konkrét lépéseinek előmozdításában.

A katekézis közben jött a hír, hogy a végén személyesen is találkozhatunk Ferenc pápával. Bennünk, katolikusokban néha megmagyarázhatatlan gyermeki öröm lesz úrrá, amikor élőben láthatjuk a pápát. Protestáns testvéreink számára ez biztosan furcsának tűnhet. Ezért sokat gondolkoztam rajta, hogy keresztyén testvéreim számára milyen érzés lesz találkozni a pápával. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa olyan szépen köszöntötte Ferenc pápát, hogy reménnyel töltött el az ő hozzáállásuk, és hasonlót tapasztaltam a csoportom részéről: szeretettel és örömmel beszéltek róla, attól függetlenül, hogy sokan nem voltak közülünk katolikusok.

Teljes csoportunkat beengedték a kordon mögé, és a lépcsőkön toporogva vártuk, hogy Ferenc pápa felénk jöjjön. Ekkor egy apró, ám érdekes dologra lettem figyelmes.

Amikor megfordult, mielőtt hozzánk jött volna, épp a szemembe nézett, és úgy éreztem, hogy még az ilyen rövid találkozások alkalmával is az emberi tekinteteket keresi.

Odajött hozzánk és megengedte, hogy elénekeljük neki a cigány himnuszt, majd kezét magasba emelve magyarul ennyit mondott: „Isten országa”, majd azt kérte, hogy imádkozzunk érte. Mindannyian kaptunk ajándékba tőle rózsafüzért, amit életem végéig nagy becsben fogok őrizni és természetesen használni is.

Egyik este váratlanul a Trasteverén található Santa Maria IV-V. században épült lenyűgöző szépségű templomában találtuk magunkat, Fülöp atyát követve. Miközben az olasz hívek az imaesten a világ békééjért imádkoztak, gondolataim elkalandoztak. Isten házának szépsége annyira megérintett, hogy arra gondoltam, valójában nemcsak az épített valóság lehet templom, hanem nekünk is Isten házává kellene válnunk. János evangéliumában mondja Jézus: „Ha valaki szeret engem, megtartja, amit mondok, Atyám is szeretni fogja, s eljövünk hozzá, szállást készítünk magunknak nála” (Jn, 14,23).

Rómában a protestáns testvérekkel zarándokolva sokat gondolkoztam, vajon számukra mit jelképez a Vatikán és a katolikus egyház pompás templomai. Luther Márton a Szent Péter- bazilika építésének idején a búcsúcédulákon botránkozott meg, melyek a bazilika építésének anyagi fedezetét voltak hivatottak szolgálni. Talán néha valóban túlzásba vittük a pompát, és túl sokat adtunk a külsőségekre. Sokszor a mi bűneink tartják távol a kereső embereket, mert ezekre nagyobb hangsúlyt fektetünk, mint „belső templomunk” szépségére. Szent Ferenc radikálisan komolyan vette az evangéliumi egyszerűséget és szegénységet; Ferenc pápa sem véletlenül választotta a nevét; a katekézisben említett dialógus gyökerében is a mindent felülíró Krisztus-követés áll, s a cigány-magyar együttélés egyetlen igaz megoldásaként nem a merő humanista indíttatású törekvések, hanem a valódi evangéliumi élet lehet az egyetlen út.


Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat

A tíz éve alakult hálózat célja a cigány identitás megerősítése, keresztény értékrendszerre épülő közösség kialakítása, valamint a felsőoktatásban tanuló cigány fiatalok hátrányának kompenzációja. A KRSZH szilárd talajt szeretne nyújtani az intézményeiben nevelkedő tanulók számára, nem titkolt szándéka elősegíteni, hogy az egyetemista cigány fiatalok példaképként szolgáljanak közösségük számára, és részt vegyenek felemelkedésükben. Ebben a törekvésben minden történelmi egyház képviselteti magát, a tettek mezején válnak élővé az ökumenikus törekvések, és intézményeink a közös cél érdekében fognak össze.

Budapesten e hiánypótló munkából katolikus oldalról a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya vette ki részét; szerepvállalásuk jól illeszkedik „Krisztussal a határokig” mottójukhoz is. A jezsuita rend tagjaiból többen az alapítók között szerepelnek, a Jezsuita Roma Szakkollégium pedig az elsők között alakult meg az országban.

A hálózat bemutatkozásának célja nemzetközi szinten hírt adni a jó gyakorlatokról, melyekben ötvöződnek az oktatási célok és eszközök a Krisztus-követésből fakadó szolidáris és testvéri cselekedetekkel. A katolikus egyház társadalmi tanítása egyértelművé teszi a szolidaritás, valamint a szubszidiaritás elvében a kisebbségek iránt irányuló felelősségvállalás kötelezettségét, amelyben a Jezsuita Roma Szakkollégium meghatározott célja a Krisztus fényében megtapasztalt identitás és autonómia erősítése, s a cigányságra mint erőforrásra és értékre tekintve munkálkodik a fiatalok felelősségteljes szabadságra nevelésében.

Frissítve: 2021. október 17.