Családtervezés a katolikusoknál: mi fér bele és mi nem?

A katolikus családtervezésről rendeztek beszélgetést a Talita keresztény női portál szerkesztői február 8-án este a Párbeszéd Házában. Szokatlan szókimondás, helyenként torokszorítóan őszinte megosztások és minden várakozást felülmúló hallgatói létszám jellemezte az estét, melynek aktualitását a Házasság Hete adta. – Részletek a Keresztény Mandiner beszámolójából:

Parázs témának számít a családtervezés a katolikus egyház berkein belül, mert a hívők mindennapi gyakorlata ezen a téren válik el legélesebben az egyház hivatalos tanításától. Jellemző, hogy végül nem sikerült házaspárt találni a beszélgetésre, akik felvállalták volna, hogy alapvető problémáik vannak a katolikus iránymutatással, félve attól, hogy a közösségeik kiközösítik őket. Így ezt az álláspontot a beszélgetés szervezői, a Talita keresztény női portál alapító-szerkesztői, Kölnei Lívia és Kóczián Mari képviselték.

A beszélgetést indokolta az is, hogy VI. Pál pápa 1968-ban kiadott Humanae vitae kezdetű enciklikája lassan félszáz éves lesz, és illő volna, ha az értékelések közül nem hiányozna a laikusok véleménye sem, elvégre ők az érintettek. Elgondolkodtató, hogy a családszinódus előtt kiküldött kérdőíveket Magyarországon a laikusok helyett szakértők töltötték ki. Németországban azonban laikusokkal töltették ki a kérdőívet, és elég markáns eredmény született: a hívők 90 százaléka eltér az egyház által javasolt gyakorlattól a családtervezés terén – hangzott el a fórumon.

Nem dogma?

„A katolikus szexuáletika nem dogma, hanem iránymutatás”– szögezte le Kölnei Lívia. Hozzátette: az egyház tanítása, ha lényegét tekintve nem is, de súlypontjaiban sokat változott az idők során. Jézus korában a válás, a többnejűség vagy a leánygyermek prostitúcióra kényszerítése a család anyagi körülményeinek javítására még mindennapos gyakorlatnak számított. Az egyházatyák már olyan erősen óhajtották védeni a házasság intézményét, hogy még házasságon belül is szigorúan bántak a szexualitással. Az első hivatalos egyházi iratok a szexualitásról a 19. század körül keletkeztek, amikor bevezették a polgári válást, és a pápa nem kerülhette el, hogy nyilatkozzon a témában – foglalta össze Kölnei Lívia.

Ezek a kezdeti egyházi dokumentumok még gyermekként kezelik a hívőket, minden eszközzel elrettentve őket például a gumióvszer használatától, mintha nem lenne átmenet a szabályok pontos betartása és a szabadosság között – tette hozzá a Talita szerkesztője. – Ha valaki katolikus, akkor nem él szabados életet akkor sem, ha gumióvszert használ. Ha pedig valaki szabados, akkor a terhességfélelem sem tartja vissza.

Csupán az utóbbi évtizedekben kezdett az Egyház a szexualitásra mint örömforrásra és a házasság egyik fontos összetartójára tekinteni, és nem csak mint gyermeknemző aktusra. II. János Pál pápának A test teológiája című műve nagy lépés volt ebben a folyamatban – vélekedett Kölnei.

Közös minimumok

A történeti áttekintés után a szervezők tisztázták a jelenlévőkkel, mik azok a közös minimumok, amelyeket mindenki el tud fogadni. A nagy többség egyetértett abban, hogy minden házasságban vannak olyan időszakok, amikor nem jönne jól egy újabb gyermek, ezért a családtervezés nem megkerülhető; és hogy az abortív fogamzásgátlók minden formája elutasítandó, így az esemény utáni tabletta és a spirál is.

Az egyház iránymutatása ezen kívül nem javasolja a hormonális fogamzásgátló használatát a női szervezetre tett hatása miatt. Sem a gumióvszer használatát, ugyanis ideális esetben nem csak általában véve az egész házasságnak, hanem minden egyes aktusnak nyitottnak kell lennie a gyermekáldásra. (Hogy mi számít valódi nyitottságnak – hangzott el –, arról lehetne vitatkozni, hiszen egy-két generációval korábban egyes falvakban 10-14 gyermeket szültek az anyák – ilyen fokú nyitottságról manapság nem igazán beszélhetünk). A természetes családtervezés esetén a fogamzást nem akadályozza semmi még akkor sem, ha a pár a nem termékeny napokon van együtt.

A megszólalók a fenti alapelvekkel kapcsolatban képviseltek három álláspontot: a teljes egyetértést és gyakorlati megvalósítást, az egyetértést de gyakorlatban való eltérést, és az egyet nem értést.

A teljes cikk a Keresztény Mandineren olvasható.

Szerkesztő: Kóczián Mária

Frissítve: 2016. augusztus 23.