Csókay Károly: eucharisztikus kongresszus, 1938

A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája a szeptemberi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt sorozatot indított, melyben az esemény 1938-as előzményét idézik fel a még élő szem- vagy fültanúk. Az összeállításban Nemeshegyi Péter SJ után most egy újabb jezsuita, Csókay Károly kapott szerepet. Az alábbiakban az ő emlékeit közöljük.

„A szüleim mosonmagyaróváriak voltak, húsiparosok, nagyon el voltak foglalva a munkájukkal, ezért minket elküldtek Kalocsára konviktusba. Azért pont oda, mert volt egy nagybátyám, aki ott végzett, és ő befolyással volt a családra: dr. Oross István, a veszprémi szeminárium rektora, ismert teológus. (Neki nagy szerepe volt Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának elindításában, lelkivezetője is volt, és ő írta meg először az életrajzát.)

Tehát 1938-ban kalocsai diák voltam, a jezsuita gimnáziumban, ott sokat hallottunk a kongresszusról. A rádióban hallgattunk sok mindent. Bentlakó voltam, így szinte mindig együtt tudtuk hallgatni a közvetítéseket. Emlékszem, bemondták, hogy 14 bíboros jött és vagy 90 püspök, illetve érsek, a világ minden katolikus országa képviseltette magát. Azt is tudtuk, hogy Hitler megtiltotta, hogy Németországból és Ausztriából a püspökök eljöjjenek.

Az iskolában megtanultuk a kongresszus himnuszát, azt már előzőleg is énekeltük a miséken. Azt is tudtuk, hogy Bangha Béla jezsuita atya írta a szövegét. Május vége volt, emlékszem, ment a tanítás, és szünetekben hallgattuk a rádióból a kongresszust. Meg délután, este a konviktusban.

Mindig volt rádióközvetítés, így hallgattuk a dunai szentségimádást is. Az éjjeli hajós körmenetben több hajó ment a Dunán. Ha nem tévedek, a Szent István hajón volt elhelyezve az Oltáriszentség egy oltáron. Felmentek a Duna déli oldalán a szigetig, megkerülték a Margitszigetet, majd az északi oldalon jöttek vissza. Újból csináltak egy fordulatot, és az Eötvös téren kötöttek ki, azt hiszem.

Sajnos nem voltunk jelen a kongresszuson, de a rádión keresztül követtük, és a tanáraink is ismertették az eseményeket. Az album, amit kiadtak a kongresszusról, még Kalocsán eljutott hozzánk, azt gyakran lapozgattuk, olvasgattuk. Onnan is tudok sok mindent, például a nevekre abból emlékszem.

Lelkesedtünk, hogy ennyien jöttek a világ minden tájáról. Magyarország ezzel kicsit kilépett az elszigeteltségből. (Pár évvel korábban, 1933-ban volt Magyarországon a cserkész jamboree, az is hasonló hatású volt.)”

Forrás: nek.szerzetes.hu

(Nemeshegyi Péter SJ visszaemlékezése ezen a linken olvasható.)

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. február 01.