De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák

De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik, vértanúk   Október 19. Emléknap

Kanadai vértanúknak nevezzük azt a nyolc francia jezsuitát, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Név szerint: Daniel Antal, Garnier Károly, Lalemant Gábor, de Brébeuf János, de La Lande János, Jogues Izsák, Chabanel Natalis, és Goupil Renatus. A vértanúcsoportot de Brébeuf Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük részletesen.

A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben próbálkoztak a huron indiánok térítésével – sikertelenül. 1625-ben jezsuiták indultak Kanadába, de négy év múlva, amikor az angolok háborút nyertek, kiutasították őket, és vissza kellett térniük Franciaországba.

1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal külső háborítás nélkül hirdethették az evangéliumot a huronoknak. Az indiánok azonban nem akarták befogadni a hitet. Hiába adták tanújelét a jezsuiták határtalan emberszeretetüknek az 1639-40-ben kitört járvány idején, a bennszülöttek csak nem hallgattak rájuk. Lalemant Gábor atya 1642-ben ezt írta: ‘Családonként hirdetjük az evangéliumot kétezer vadembernek; ismerjük a nyelvüket, nekik van fülük, s mégsem akarnak megérteni semmit.’

Goupil Renatus testvér lett először vértanú 1642. szeptember 29-én. Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték meg Jouges Izsák atyát, majd másnap de La Lande Jánost. Mindhárman az irokézek áldozatai lettek Ossernenonban (ma Aurisville). Haláluk a huron indiánokat úgy megindította, hogy tömegesen tértek meg. Az egész misszió vezetője ezt jegyezte fel: ‘mintha nem is mi, hanem inkább az angyalok működtek volna köztük!’

Az irokézek azonban elhatározták, hogy kiirtják a huronokat. 1648-ban háborút indítottak, és 1650-ben el is érték céljukat. E harcok során halt meg a másik öt jezsuita misszionárius.

De Brébeuf János egy régi, normann család sarja, melynek tagjai együtt harcoltak Hódító Vilmossal Hastingsnél és Szent IX. Lajos királlyal Damiette-nél. Condé-sur-Vire-ben született 1593. március 25-én. Rouenban lépett be a jezsuiták közé 1617. november 8-án. Először a jezsuiták kollégiumában tanított, majd miután egyik kisebb betegségéből felépült, 1622. február 22-én Pontoise-ban pappá szentelték. Ezután még három évig tanár és gondnok volt a roueni kollégiumban, majd azzal bízták meg, hogy Kanadába menjen misszióba. Patres Massé, Charles Lalemant jezsuitákkal és a ferences Joseph-Roche d’Aillonnal szállt hajóra Dieppe kikötőjében, 1625. április 24-én. Két hónap múlva kötöttek ki Québec kanadai tartományban. Ez már a második jezsuita misszió volt. Az első, amely 1611-1614 közötti próbálkozás volt, meghiúsult. De a két akkori jezsuita misszionárius, Massé és Biard a területet jól megismerte. Jelentéseik hatására Franciaországban hamarosan újabb misszionáriusok jelentkeztek.

De Brébeuf János első missziós útja sem tartott sokáig. Előbb a hegyi-, majd a huron indiánok között működött. Ez utóbbiakat vadászösvényeiken messzire követte. Québec ostroma alkalmával elfogták őket (1629. július 19.). Az angolok aránylag könnyű győzelmet arattak La Rochelle-nél, ezért a francia misszionáriusoknak el kellett hagyniuk Québecet. Hajóra tették, és Plymouth-ba szállították őket, ahonnan Franciaországba kellett távozniuk.

1629 októberében János ismét Rouenban volt. Eljárt egy előadássorozatra, amelyet a tizenhetedik század egyik legnagyobb lelki tanítója, Louis Lalemant tartott. Valószínű, hogy egy ideig gyóntatójává is választotta. Ekkor tette le János utolsó fogadalmát, és 1633-ig Eu városában a jezsuita kollégium tanára volt.

Közben Anglia és Franciaország békét kötött egymással, és a Saint-Germaine-en-Laye-i szerződés ismét megnyitotta az utat a francia misszionáriusok előtt. Richelieu bíboros megbízta a jezsuitákat azzal, hogy gondoskodjanak Kanada misszionálásáról. Ennek következtében de Brébeuf János 1633 márciusának elején Dieppe-ben újra hajóra szállt, és májusban kikötött Kanadában.

Ezután négy évig irányította a huron indiánok közötti missziót (1634-1638). Folytatta azt a művet, amelyet a ferences Le Caron kezdett meg. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát. Ledesma Keresztény tanítás című művét már korábban lefordította az indiánok nyelvére.

A vidéken váratlanul járványok törtek ki, melyekért a jezsuitákat tették felelőssé, ezért március 19-én Jánosnak vissza kellett húzódnia Sainte-Marie-ba. Ekkor a misszió vezetését Lalemant vette át, aki János korábbi módszerét gyökeresen megváltoztatta. Népszámlálást rendelt el, amit azért tartott fontosnak, mert a háborúk és járványok miatt a népesség száma nagyon megcsappant. E népszámlálás adatai szerint a huron misszióban harminckét falu volt, amelyek öt központ köré csoportosultak. E falvakban mintegy hétszáz sátor, kétezer tűzhely volt, s mintegy tizenkétezer ember élt. Az új missziós főnök a gyarmatosítást és az apostoli munkát egyaránt a dél-amerikai redukciók mintájára szervezte meg, és a sok szétszórt szálláshely helyére egy nagy központot szervezett; János pedig nyugodtan szemlélte, hogy korábbi módszerét mennyire semmibe veszik.

Egy kis ideig együtt dolgozott Chaumonot-val, de egészségi állapotának gyengülése és a bennszülöttek ellenséges magatartása arra kényszerítette, hogy térjen vissza Québecbe. Útközben eltört a kulcscsontja, és ez igen sok kínt okozott neki. Miközben újra a huron indiánok között missziózott, társával, Lalemant-nal együtt megtámadták az irokézek, elfogták, és kegyetlenül megölték őket. Kísérőjük, Christophe Regnaut laikus testvér pontos beszámolót írt a kínzásukról és halálukról. János 1649. március 16-án adta életét Krisztusért.

De La Lande János a normandiai Dieppében született, és a hódítók között érkezett Kanadában, amelyet akkoriban úgy neveztek: Új Franciaország. Megismerkedett a jezsuita misszionáriusokkal, és jelentkezett testvérnek. Jouges Izsák vette maga mellé, amikor az irokézek közé indult. Vele együtt fogták el az indiánok, és ugyanazokkal a kínzásokkal gyötörték, mint Izsák atyát. Vele együtt halt meg 1646. október 19-én, hajnalban.

Daniel Antal Dieppéban született 1601. május 27-én. Kétéves filozófiai és jogi tanulmányok után Rouenban, 1621-ben belépett a jezsuita rendbe. Clermontban és Párizsban tanulta a teológiát, s miután felszentelték, 1630-ban Eu-ba küldték tanítani. 1632-ben a huron misszió tagjaként Kanadába indult.

Először a franciák lelkipásztora volt, 1633-ban de Brébeuf János kísérője lett, és az indiánok közé ment. Ihonatiriában telepedtek meg, és Daniel főként a gyermekekkel foglalkozott. Megzenésítette nekik a miatyánkot, az üdvözlégyet és a tízparancsolatot, és a gyermekek ezt énekelték a kápolnában, de játék közben is. Annyira közel került a gyermekekhez, hogy amikor a misszió vezetősége úgy határozott, hogy Québecben iskolát nyit a leendő rézbőrű szeminaristák számára, Antal atyát jelölték ki nevelőnek. Két évig viselte e hivatalt. 1638-ban visszatért a misszióba előbb Ossossanéba, majd egy másik faluba.

Itt érte az irokézek támadása 1648. július 4-én. Éppen befejezte a szentmisét, amikor megkezdődött a harc és az öldöklés. Az öregek, az asszonyok és a gyermekek a kápolnába menekültek. Antal atya elfutott a betegek sátrába, s ott megkeresztelte a katekumenokat, majd visszasietett a kápolnába, általános feloldozást adott, és fegyvertelenül a támadók elé ment. Azok egyetlen csapással megölték, majd az utolsó szál emberig mindenkit elpusztítottak. Antal testét a lángok közé vetették.

Lalemant Gábor előkelő párizsi családból született 1610. október 10-én. Gyenge, törékeny alkatú gyermek volt. 1630-ban lépett a jezsuita rendbe, és mindjárt misszióba akart menni. Elöljárói engedélyével külön fogadalmat tett, hogy minden erejét és egész életét az indiánokért ajánlja fel. Felszentelése után Moulins-ban, majd Bourges-ban tanított. 1646-ban kapott engedélyt arra, hogy elinduljon a kanadai misszióba.

Szeptember 20-án érkezett Québecbe. Nagybátyja, aki szintén jezsuita és a kanadai misszió vezetője volt, maga mellett tartotta, és csak 1648 júliusában engedte de Brébeuf János társaként a huronok földjére. Nagy buzgalommal kezdte tanulni a nyelvet. 1649. március 16-án az irokézek megtámadták a falut, s előbb de Brébeuf Jánost, majd Gábor atyát ölték meg. Este hatkor kezdték a kínzást, s amit csak ki tudtak találni, mindennel gyötörték. Másnap reggel kilenc óra tájt az egyik bennszülött megelégelte és lefejezte. De utána kivette a szívét és megette, mert a bátorságát szerette volna megszerezni.

Garnier Károly Párizsban született 1605. május 25-én. A clermonti jezsuita kollégium növendéke volt, és 1624-ben maga is belépett a rendbe. 1635-ben szentelték pappá, és a következő évben misszionáriusként küldték Kanadába. Augusztus 3-án érte el a huronok földjét. Ihonatiriában, majd Ossossanéban telepedett meg, és hihetetlen gyorsasággal megtanulta a bennszülöttek nyelvét. Hirdetni kezdte az evangéliumot, de igen nagy nehézségeket jelentett az indián telepek szétszórtsága. Hatalmas távolságokat kellett bejárnia egyik falutól a másikig.

Az indiánok hagyományos vallásossága ellenállt. Tetézte a nehézségeket, hogy a varázslók őt tették felelőssé egy járványért. De épp a járvány idején vívta ki magának a ‘bárány’ nevet, olyan önfeláldozóan törődött a betegekkel. A varázslók a járvány elmúltával már nem támadták annyira, 1637-ben mégis közvetlen életveszély volt az állandó társa.

1646-ban a Farkas törzs szálláshelyén, Etaritában, és a Szarvas törzs területén, Ekarreniondiban missziós telepet alapított, és az elsőt Szent Jánosról, a másodikat Szent Mátyásról nevezte el. Etaritát azonban hamarosan megtámadták az irokézek, lakóit megölték, és mindent felégettek. Amikor rárontottak és megölték, éppen a keresztvizet öntötte egy haldokló indiánra.

1649. december 7-én lett vértanú. A Szent Mátyás telepről két jezsuita napok múltán temette el a misszióstelep kápolnájának romjai közé.

A csoport tagjait 1930. június 29-én avatták szentté. Ünnepüket 1969-ben egy napra tették, és felvették az egyetemes naptárba.

huron_01

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 15.