„Ébresszétek fel a világot!” – Ferenc pápa beszélgetése a legfőbb szerzetes elöljárókkal

Az olasz jezsuiták folyóirata, a La Civiltà Cattolica, január 3-án mind nyomtatásban, mind digitális formában (www.laciviltacattolica.it) hosszú beszélgetést tett közzé, amelyre november 29-én került sor Ferenc pápa és a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Uniójának (Usg) tagjai között. A találkozó végén a Szentatya bejelentette, hogy 2015 az Istennek Szentelt Élet éve lesz. P. Antonio Spadaro, a folyóirat igazgatója jelen volt a 120 legfőbb elöljáró között: Rögzítette a kötetlen és spontán beszélgetést, illetve a cikkben beszámol a találkozó krónikájáról is.

„A szíveket kell kiképezni. Egyébként kis szörnyeket nevelünk. És akkor ezek a kis szörnyek nevelik majd Isten népét. Ettől valóban libabőrös leszek” – ez Ferenc pápa egyik legerőteljesebb kijelentése a beszélgetés során. Spadaro atya, aki az esemény kiváltságos krónikása lehetett, azt írja, hogy az eredeti program szerint mindössze egy formális találkozóról volt szó, ami azonban háromórás párbeszéddé alakult. A beszélgetés középpontjában azok a legfőbb kihívások álltak, amelyekkel a szerzetesi életnek és az egyháznak napjainkban szembe kell néznie.

A számos téma közül a következőket emelte ki: az élet összetett jellege, amelynek elemei a kegyelem és a bűn; hogyan legyünk próféták a mai társadalomban, a testvériség kérdése, a „novíciákkal való kereskedelem”, vagyis az a jelenség, hogy számos kongregáció házat nyit külföldi országokban azzal a céllal, hogy hivatásokat toborozzon, a novíciákat pedig Európába telepítse át.

A pápa elítélte továbbá az álszent és fundamentalista magatartásokat, dicsérettel illette XVI. Benedek szilárd elhatározását, hogy szembenéz a visszaélésekkel. Előtérbe került a karizmák fontossága, a gyöngédség, valamint annak a képessége, hogy „simogatással” próbáljuk megoldani a személyes ellentéteket, konfliktusokat.

A beszélgetés első témája a szerzetesek önazonosságának és küldetésének jelentősége volt. „Az evangéliumi radikalizmus nem pusztán a szerzetesek sajátja, hanem mindenki feladata” – szögezte le a pápa. Azonban a szerzetesek különleges, prófétai módon követik az Urat. Ez az a tanúságtétel, amelyet Ferenc pápa a szerzetesektől vár. Legyenek olyan férfiak és nők, akik képesek „felébreszteni a világot”.

Az élet összetett: kegyelemből és bűnből áll. Minden ember követ el bűnt, kivétel nélkül. Ha egy szerzetes elismeri, hogy gyönge és bűnös, akkor ez nem mond ellent annak a tanúságtételnek, amelyre hivatott, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíti azt. Ferenc pápa arra kérte a szerzeteseket, hogy kerüljék a fundamentalizmust és világosítsák meg a jövőt. Ismételten hangsúlyozta meggyőződését: a történelem nagy változásai akkor valósultak meg, amikor a valóságot nem a központból, hanem a peremvidékről, a perifériáról szemlélték. A peremvidéken lenni hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük a valóságot és pontosabb elemzést készítsünk róla, menekülve a centralizmustól és az ideológiai megközelítésektől.

Ferenc pápa utalt saját jezsuita tapasztalataira is. Ahhoz, hogy jobban megértsük a dolgokat, helyet kell változtatnunk, a valóságot különböző szempontokból kell megfigyelnünk. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gondolkozzunk. Idézett P. Pedro Arrupe volt jezsuita generális leveléből, aki 1965 és ’83 között állt Jézus Társasága élén. A spanyol generális szerint a szerzeteseknek ténylegesen ismerniük kell a valóságot, amelyben az emberek élnek. Ha ez nem történik meg, akkor fennáll az elvont ideológiák vagy fundamentalizmusok veszélye, amely nem egészséges. Ferenc pápa külön foglalkozott az ifjúság körében végzett apostolkodás témájával. „Aki a fiatalokkal dolgozik, nem elégedhet meg azzal, hogy egy értekezéshez hasonlóan túlságosan rendezett és strukturálisan felépített beszédeket intézzen hozzájuk, mert ezek leperegnek a fiatalokról. Szükség van új nyelvezetre. Ma Isten ezt kéri tőlünk: lépjünk ki fészkünkből és menjünk küldetésbe.

Melyek tehát az Istennek szentelt élet prioritásai? Isten országának próféciája elvitathatatlan – válaszol a kérdésre Ferenc pápa. Olyan prófécia, amely zajt csap, és amelynek karizmája, hogy élesztőként hat. A pápa óvva int attól a kísértéstől, hogy a szerzetesek megjátsszák a prófétát, anélkül, hogy azok lennének. Új utak keresésére bátorítja őket, hogy rendjük karizmája ne váljon terméketlenné.

A fiatal egyházakban növekvő hivatások és a karizmák inkulturációja kapcsán Ferenc pápa hangsúlyozza: „A karizma nem egy desztillált vizes üveg. Energiával kell megélni, kulturális szempontból is újraértelmezve.” De azt lehetne válaszolni erre, hogy fennáll a tévedés veszélye – mondta a pápa a legfőbb szerzetesi elöljárókkal folytatott beszélgetés során. Valóban, fennáll a veszély. Kétségtelen, hogy mindig fogunk hibákat elkövetni. De ez nem tarthat vissza bennünket. Mindig bocsánatot kell kérnünk és nagy szégyennel kell azokra az apostoli kudarcainkra gondolnunk, amelyeket az okozott, hogy nem voltunk elég bátrak. Szükség van arra, hogy a szerzetesrendek és kongregációk központi kormányzásába különféle kultúrájú személyek kerüljenek, akik különböző módokon fejezik ki a karizma megélését. Alapvetően fontos a karizma inkulturációja, de ez nem jelenti relativizálását – fejtette ki Ferenc pápa.

A november 29-i beszélgetés során bejelentette: az Istennek Szentelt Élet Kongregációját megkérte, hogy ismét vegyék kezükbe a következő két dokumentumot: az első a nem pap szerzetesek hivatásáról szól, a másik pedig a Mutuae relationes k. dokumentum, amelynek felülvizsgálata folyamatban van, és amely a püspökök és szerzetesek közötti kapcsolatot tárgyalja a helyi egyházakban. „Nekünk, püspököknek meg kell értenünk, hogy az Istennek szentelt személyek nem segédanyagok, hanem karizmák, akik gazdagítják az egyházmegyét”.

P. Spadaro tájékoztatása szerint a beszélgetésben nagy helyet biztosítottak a képzésnek és prioritásainak. „Küzdeni kell az ellen a rémkép ellen, amely úgy ábrázolja a szerzetesi életet, mint menekülést és vigasztalást egy nehéz és összetett külső világgal szemben” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az álszentség és a klerikalizmus alááshatják már a noviciátus éveit is. Nem oldja meg a problémát, ha ezt vagy azt egyszerűen megtiltjuk. Szükség van párbeszédre, szembesülésre. Az álszentség, amely a klerikalizmus gyümölcse, az egyik legszörnyűbb rossz – állapította meg a pápa.

XVI. Benedek nagy elhatározása, hogy szembenéz a visszaélésekkel szolgáljon példaként. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy komoly kihívásként vállaljuk magunkra a személyes képzést, szem előtt tartva Isten népét. A nevelés ne pusztán a személyes növekedésre irányuljon, hanem vegye figyelembe Isten népét is, azokat, akiket a szerzetesek majd szolgálnak. „Gondoljunk azokra a szerzetesekre, akiknek szíve olyan savanyú, mint az ecet. Ők nem valók arra, hogy Isten népét tanítsák. Nem adminisztrátorokat, cégvezetőket kell kiképeznünk, hanem atyákat, testvéreket, útitársakat. A képzés kézművességet, nem pedig rendőri kiképzést jelent. A képzés négy tartóoszlopát a következő négy tulajdonság jellemzi: „spirituális, intellektuális, közösségi és apostoli”. Ezek az alappillérek már a noviciátusba lépés első napjától kezdve fonódjanak össze. Legyen közöttük kölcsönhatás, interakció.

A pápa és a legfőbb rendi elöljárók ezután a testvériség témáját fejtegették. Rámutattak az individualizmus veszélyére, amely könnyen befészkelheti magát a közösségbe. Olykor nehéz megélni a testvériséget, de e nélkül nem lehetünk termékenyek. Ha valaki menekül a testvéri élettől, akkor apostoli munkája sem lehet sikeres – magyarázta Ferenc pápa.

A konfliktus elkerülhetetlen, de vállalni kell, nem szabad úgy tenni, mintha nem létezne. Ha megpróbálják figyelmen elnyomni, akkor később robban fel. Olykor nagyon kegyetlenek vagyunk – mondta a pápa. Megéljük azt a közös kísértést, hogy személyes megelégedésünkre kritizáljunk, vagy azért, hogy személyes előnyökre tegyünk ezáltal szert. Néha a testvériség a személy törékenysége miatt kerül válságba. Ebben az esetben szükséges, hogy szakember, vagyis egy pszichológus segítségét kérjük. Nem kell félni ettől. A szívünket kell használni. Eucharisztikus gyöngédséggel simogassuk meg a vitás eseteket. Az eucharisztikus gyöngédség nem álcázza a konfliktust, hanem segít abban, hogy szembenézzünk vele.

Ferenc pápa végül a számára különösen kedves témáról, az evangelizáció „határairól” szólt. Természetesen vannak földrajzi határok, de vannak „jelképes” határok is, amelyeket nem határoztak meg előre és amelyek nem egyformák mindenki számára. A prioritások közül a Szentatya a kirekesztés valóságát jelölte meg. Ezekre a helyekre a legtehetségesebb személyeket kell küldeni. Az iskolákban és az egyetemeken a kulturális, nevelési határvonal kulcsfontosságú küldetés. Ezt a pápa háromszor elismételte. Olyan küldetés, amely megkívánja, hogy Krisztust összetett és eddig ismeretlen családi körülmények között is hirdessük – buzdította Ferenc pápa a legfőbb szerzetes elöljárókat a november 29-i találkozón.

(vm)

Forrás: hu.radiovaticana.va

 

Frissítve: 2016. július 28.