Kiknek és milyen gesztusokat tett Ferenc pápa?

A következő napokban sorra vesszük Ferenc pápa romániai, azon belül erdélyi látogatásának főbb tanulságait. Bemutatjuk, kiknek tett gesztusokat, mit gondol a vallási, nemzeti kisebbségekről, és latolgatni fogjuk, hogy az út mennyiben segítheti a népek kiengesztelődését. Szóba kerülnek a román hatóságok túlkapásai, a görögkatolikusok és az ortodoxok, de megpróbáljuk tetten érni a jezsuita lelkületet a látogatásban, és számba vesszük, milyen lelki gyümölcsöket köszönhetünk a zarándokútnak. Elsőként azt mutatjuk be, kinek és milyen gesztusokat tett Ferenc pápa.

Mindenekelőtt már a látogatás ténye több mint gesztus: történelmi tett. Emlékszünk, mennyire reméltük, hogy II. János Pál pápa húsz évvel ezelőtt Bukarest mellett felkeresi Erdélyt is. Akkor ez a lehetőség nem adatott meg neki, de megfogadta, hogy ha útja még egyszer erre vezet, pótolja a mulasztást. Az élet végül úgy hozta, hogy mostani zarándoklatával elődje ígéretét Ferenc pápa válthatta valóra.

Sokan észrevehették, hogy Jorge Mario Bergoglio szemlátomást fáradtan érkezett Csíksomlyóra. Ne feledjük: egy 82 éves, fél tüdővel élő emberről beszélünk, aki azt is vállalta, hogy az időjárási viszonyok miatt a 150 kilométerre fekvő Marosvásárhelyről ne helikopterrel, hanem közúton közelítse meg a helyszínt. Hazafelé tartva aztán a repülőn ez a körülmény újabb gesztusra indította, mondván: „Tegnap autóval kell mennem: két óra negyven percen át. Isten ajándékaként éltem meg: a táj csodás volt, hozzá foghatót még sosem láttam. Keresztülutaztam Erdélyen: lenyűgöző szépség! Sosem láttam ehhez foghatót! És ma, amikor Balázsfalvára mentünk, ugyanaz: gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű! Ennek az országnak a tája. Köszönetet mondok az esőnek is, amely rákényszerített, hogy így és ne helikopterrel utazzam, hogy közelebb kerüljek a valósághoz.”

Miközben már jelenléte egyértelmű azonosulás volt az erdélyi magyar katolikusok ügyével, a közvetlenségéről ismert Ferenc pápa feltűnően fegyelmezetten, spontán megnyilvánulások nélkül mutatta be a szentmisét Csíksomlyón.

Nem tett utalást a kommunista időkben történt helytállásra, a boldoggá avatás küszöbén álló Márton Áronra, és arra sem volt mód, hogy a tömegben elvegyülve testközelből találkozzon az esőben hajnal óta rá várakozó hívekkel. Mindezt az idő szűkössége mellett – délután már Jászvásárra kellett indulnia – a törékeny diplomáciai helyzet is magyarázza, hiszen a híradásokból is kiderült, a román hatóságok túlkapásai mennyire rányomták bélyegüket a látogatás szervezésére. Ferenc pápa azonban rendkívül alázatos módon élt együtt ezzel a helyzettel, csak hogy a lényegről, Krisztus üzenetéről, Mária közbenjáró szerepéről és a kiengesztelődés, „a jövő összeszövésének” szükségességéről beszélhessen.

Ugyanakkor még ilyen körülmények között is szerét ejtette, hogy maradandó gesztussal örvendeztesse meg a magyarokat: a Kárpát-medencében egyedül a csíksomlyói kegyszobor lábánál helyezte el különleges személyes ajándékát, egy ezüstből készült aranyozott rózsát. És amikor megérintette Mária alakjának juharfából faragott mását, felidézhettünk egy ezzel ellentétes mozdulatot, a XVII. századi tatár vezér legendabeli suhintását, aki, miután a helyi templom feldúlásakor nyolc pár ökör sem tudta elvontatni az alkotást, dühében kardjával sebet ejtett a Szűzanya arcán.

De akik a szentmise alatt Ferenc pápa fáradt vonásait szemlélték, azt is észrevehették, arca milyen kedves mosolyra derül, amikor erdélyi népviseletbe öltözött gyerekek és fiatalok ajándékát veszi át.

Ha pedig a csíksomlyói néhány óra eseményein túlra tekintünk, akkor számba vehetjük további szép gesztusait: közvetlen találkozóját a betegekkel, a látogatás szervezőivel és az önkéntesekkel, vagy éppen ahogy a kegyhelyről távozóban egyszerre megállítja az autót, hogy az út mentén integető tömegből magához hívjon és megpusziljon egy kisgyereket.

És vajon nem gondviselésszerű-e, hogy az a momentum, ami felett sokan értetlenségüket fejezték ki – a csíksomlyói mise végén Ferenc pápa a magyar himnusz közben, a már kivonuló asszisztenciához csatlakozva elindult –, szintén különös értelmet nyerhetett? Úgy jött ki ugyanis a lépés, hogy Ferenc pápa épp a himnusz utolsó sorának felhangzásakor csókolja meg a Krisztust jelképező oltárt – és ezzel az akár önkéntelen gesztussal nem vitte-e oda felajánlásként Krisztushoz himnuszunkat, népünket, minden örömünket, nehézségünket és reményünket?

A sorozat második része: Hogyan tekintsünk a román hatóságok túlkapásaira?

A sorozat harmadik része: A látogatás hogyan segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését?

A sorozat negyedik része: Milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa látogatása?

A sorozat ötödik része: Mit gondol a pápa a nemzeti kisebbségekről?

A sorozat hatodik része: Hogyan mutatkozott meg a jezsuita lelkület a látogatásban?

A sorozat hetedik része: Miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat?

A sorozat nyolcadik része: Milyen Európa- és világkép bontakozik ki a pápa beszédeiből?

A sorozat kilencedik része: Ima Erdélyért

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 19.