Elhunyt Nagy Ferenc SJ

2018. március 17-én, 18 órakor érte a halál Ferenc atyát a pilisvörösvári idősek otthonában. 87 éves volt, 68 éve jezsuita, és 60 éve pap.

Gyászmiséje és temetése április 13-án 18 órakor aMária utcai templomunkban lesz.

Nagy Ferenc 1931. január 8.-án született Szőlőskislakon (Somogy megye). 1941-49 között Keszthelyen járt gimnáziumba. A jezsuita noviciátust a budai Manrézában kezdte el 1949 augusztusában, majd 1950 májusában Szegedre került, ahonnan az ÁVO a jászberényi kényszer-tartózkodási helyre vitte, ahonnan megszökött. Két évig teológiát tanult a Központi Szemináriumban, majd 1952–4 között Budapesten segédmunkásként dolgozott. 1954–6 között külső hallgatóként tanult a Hittudományi Akadémián. 1956-ban elhagyta az országot. 1958–60 között Hollandiában, Maastrichtben folytatta tanulmányait, ahol pappá szentelték 1958. augusztus 22-én. 1960–1 folyamán a magyar menekültek között lelkipásztorkodott. 1961-ben Drongenben elvégezte a harmadik probációt. 1961–4 között Rómában morális teológiából doktorált a Gergely Egyetemen. 1964–70 között Montrealban az Immaculée Conception kollégiumban volt morális professzor, utána két évig a leuveni magyar egyetemista kollégium (Mindszenty kollégium) igazgatója, majd 1972 és 1980 között a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1980 és 1987 között a kanadai Hamiltonban szerkesztette A Szív folyóiratot, közben lelkipásztori munkát végzett. 1987–9 között Torontóban a novíciusmester segítője, sociusa volt. 1989–92 között Bécsben a Szolgálat című folyóiratot szerkesztette, majd 1992-ben hazaköltözött Budapestre, ahol a Távlatok társszerkesztője volt, valamint az első években A Szív szerkesztője. Később a szerkesztőbizottság elnöke lett. E munkák mellett rendszeres kisegítő lelkipásztori feladatokat vállalt pl. a pestszentlőrinci plébánián. 1993 és 2005 között minden évben szervezte és vezette a pap és szerzetes szülők számára tartott lelkigyakorlatokat. Munkája a Távlatoknál 2007 végén, a lelkipásztorkodásban pedig 2012-ben fejeződött be. 2014-től élt a Pilisvörösvári idősek otthonában haláláig.

Ferenc atya vallomása jezsuita hivatásáról: Jézus az én teremtményi mivoltom és az én személyiségem ősmintája; a mennyei Atya testvérének és munkatársának teremtett engem. Jézus csodálatos volt, tiszta egyszerű, hűséges, boldog. A teremtményi és emberi világ sok örömet, sok gondot és munkát, sok szenvedést adott neki. Mint testvére és munkatársa vele járom az élet útjait. Az ő Társaságának hűséges és gyarló tagja vagyok; ő folyton igénybe veszi az életemet, és folyton megbocsát nekem.”

Művei: Doktori disszertációja:Circa origines doctrinae christianae de moralitate pollutionis tentamentum historicum. Róma, 1964; 1972-1980 között a Vatikáni Rádió magyar műsorának társszerkesztőjeként Szabó Ferenccel együttműködött a Xavier Léon-Dufour által szerkesztett Biblikus Teológiai Szótár fordításában és szerkesztésében (Róma, 1976), valamint a Teológiai Kiskönyvtár sorozat (34 füzet) szerkesztésében, kiadásában, továbbá több vallásos könyv (Ábrahámtól Jézusig, Krisztus tanúi a történelemben) római kiadásában és hazaküldésében. Számos tanulmányt írt a Szolgálat , majd a Távlatok folyóiratban. –Egyéb írások:  A kassai vértanúk. Bp., 1995; „Egyház-Nép-Szavazás” Magyarországon. Klny. Bp., 1995.

Irodalom:  Pálos 183; MJTN 161–2; MKL IX. 442; Nagy F.: Templomról-templomra. MJV I. 299–303; Nemesszeghy E.: P. Nagy Ferenc SJ. Jezsuiták küldetése 12; Nagy Ferenc. Kortárs magyar írók. 1945–1997. II. Bp., 1998. 188; MJN 216–7.

Frissítve: 2018. március 29.