Elhunyt P. András Imre SJ (1928-2011)

A 2011. december 24-én este, életének 84. évében elhunyt András Imre jezsuita atya visszatér szülőföldjére.

Csíkszeredán született 1928. október 30–án, és 1947. szeptember 9-án lépett a jezsuita rendbe. A szétszóratásban 1951-1956 között, technikusi munka mellett, „magánúton” filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott Szegeden és Budapesten. A forradalom után 1957-1960 között Innsbruckban fejezte be teológiai tanulmányait. 1959-ben pappá szentelték, majd a bécsi egyetemen szociológiai tanulmányokat folytatott. 1965-től a bécsi Magyar Egyházszociológia Intézet igazgatója.

P. András Imre jezsuita emlékére misét mondunk január 7-én 18 órakor Budapesten a Pesti Jézus Szíve templomban, majd 9-én a bécsi Jezsuita templomban.

Temetésére 2012. január 14-én a csiktaplocai római katolikus templomban a 11 órakor kezdődő szentmisét követően az ottani temetőben kerül sor.

P. ANDRÁS IMRE S.J. +
SZÉKELY, JEZSUITA, SZOCIOLÓGUS

1928. október 28. Csíktaploca – 2011. december 24. Bécs

andras_imreSzékely, jezsuita, szociológus – ezzel a három szóval jellemezte András Imrét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek abban a rövid Előszóban, amelyet Imre 70. születésnapjára kiadott tisztelgő kötet, a Studia Religiosa elé írt.[1]

András Imre 1928. október 28-án Csíktaplocán született. Ez a helység ma Csíksomlyóval együtt a nagyvárossá nőtt Csíkszereda része. Imre András Gyárfás és Lajos Juliánna harmadik (élő) gyermeke. A családban 8 testvérrel nőtt föl és nevelkedett. Elemi iskoláit Csíktaplocán, a gimnáziumot érettségivel (1940-1947) a Csíkszeredán végezte. Utána Szatmárnémetiben jelentkezett a jezsuitáknál. 1947. szept. 7-én átszökött Magyarországra, és másnap a budapesti Manrézában felvételt nyert, és megkezdte a noviciátust. 1949 nyarán TBC-s fertőzés jelentkezett tüdején, ezért fogadalmait elhalasztották.

1950 januárjában Szegedre kerül, ahol saját kérésére elkezdi filozófiai tanulmányait. De egy hónappal később tüdő- és mellhártyagyulladással súlyosan megbetegszik. A betegágyon leteszi feltételesen az egyszerű fogadalmakat, majd két hét múlva római engedéllyel újra fogadalmazik. Tizennégy hónapot tölt kórházban és szanatóriumban. Ezalatt teljesen felgyógyul. Időközben, 1950 júniusában a kommunisták szétszórják a szerzeteseket. Nincs hova hazamennie. Végül is Hódmezővásárhelyre kerül egy idős nénihez, ahol több mint két évet tölt. Folytatni kezdi filozófiai tanulmányait; kb. egy évig bejár P. Zsíroshoz a rendházba, mígnem a jezsuita közösségnek be kell vonulnia Pannonhalmára, az idős szerzeteseknek berendezett Szociális Otthonba. 1953 nyarán P. Pálos provinciális Budapest közelébe (Leányfaluba) költözteti, hogy a szétszóratásban Budapesten megszervezett skolasztikusok és novíciusok valamelyik kis „közösségébe” (ketten-hárman laktak albérletben) hétvégeken bejárhasson. Leányfalun folytatja a filozófiatanulást.

1954 nyarán Eördögh András segítségével a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolára kerül technikusként. Közben folytatja és záróvizsgával befejezi a filozófiát. Átéli az 1956-os októberi forradalmat. A szovjet megszállás miatt a rendi elöljárók úgy határoznak, hogy a tanuló rendtagoknak külföldre kell menekülniük. Imre november 29-én lépi át az osztrák határt Eördögh Andrással együtt. Mint többeket, úgy őt is ideiglenesen Sankt Andrä-ba küldi a bécsi provinciális. Majd P. Varga Andor, a külföldi magyar jezsuiták provinciálisa Innsbruckban, az ottani jezsuita kollégiumban kér helyet András Imrének. (90 német, angol, spanyol teológus tanul itt) Imre beiratkozik az akadémiai év második félévére. Az Innsbrucki Egyetemen hallgatja a kötelező előadásokat, köztük Karl Rahner teológiai és Schasching szociológiai kurzusait. 1957-1960 között elvégzi tanulmányait.

1959. július 26-án kerül sor a papszentelésre Innsbruckban,amelyet drámai események előztek meg. 1959-ben egy fertőző májgyulladás, sárgaság, hasnyálmirigy-gyulladás, epeműtét sorozatán esett át, négy hónapig szanatóriumban feküdt. A „baj nélküli” szünetekre esett a kisebb rendek felvétele. A teológia után a harmadik probációt 1960/61-ben Sankt Andrä-ban végzi Nemesszeghy Ervin társaságában. 1962-ben tett rendi ünnepélyes fogadalmat Bécsben.

1961-1974 András Imre szociológiai tanulmányokat folytatott a Bécsi Tudományegyetemen, filozófiai doktorátust szerzett a szociológia szakon. Disszertációját az 1920-1956 közötti magyarországi ún. „népi mozgalom”-ról írta. Közben 1965. aug. 6-án elnyerte az osztrák állampolgárságot.

András Imre 1961. július 16-án Bécsbe kerül: a Fájdalmas Istenanyáról nevezett Kongregáció ferences nővéreinél lakott és szolgált papként egész életében, éppen ötven esztendeig, mely valószínűleg rekord a magyar jezsuiták történetében, de főleg a XX. századi szétszóratások idején.

Ettől kezdve a Magyar Egyházszociológiai Intézetben (Ungarisches Kirchensoziologisches Institut: UKI) dolgozik, 1962 nyaráig, mint munkatárs, azután, mint az Intézet vezetője.

Szociológus rendtársával, Morel Gyulával hozták létre az Intézetet. P. Morel ezeket írja 1996-ban „vallomásában”:[2] „A Magyar Egyházszociológiai Intézet azzal a céllal alakult meg, hogy ’a magyar egyház a mai társadalomban’ téma körül minden lehető adatot összegyűjtsön, mintegy mozaikképpé egyesítsen, az összképet összegezze, magyarázza, és így javaslatokat gyárthasson mindazok számára, akik ’Krisztus Testének építésén’ dolgoznak.” (…) Az intézet működése az elmúlt három évtizedben András Imre nevéhez fűződik, aki 1960 óta munkatársam, 1962 óta az intézet vezetője. Én közös döntésünk következtében Bécsből Münchenbe költöztem, és ott egy fiókintézetet alapítottam, hogy anyagi bázisunkat és kapcsolatainkat kiszélesítsük, majd 1967-ben az innsbrucki egyetemre kerültem. A Magyar Egyházszociológiai Intézet ettől kezdve mindinkább egyszemélyes vagy legalábbis egyközpontú üzemmé vált, melynek tevékenysége mégsem jelentéktelen. Publikációs listáján mintegy ötven könyv vagy könyvformátumú sokszorosított kutatási beszámoló, közel kétszáz – folyóiratokban vagy újságokban megjelent – cikk és körülbelül negyven magyar, német és angol nyelvű sajtótájékoztató szerepel. András Imre számos előadásban, háttér-információs beszélgetésben, disszertációs tanácsadásban is terjesztette a magyar és társadalom objektív ismeretét. A müncheni fióküzemet feloszlattuk, helyette most a bécsi iroda mellett Budapesten telepedett le az Intézet, melyet Kerkai Jenőről, a kiváló társadalomtudós és szervezőrendtársunkról neveztünk el. (…) A két helyen egy célt szolgáló intézmény dokumentációs gyűjteménye négyezer könyvből, háromezer ötszáz mikrofilmből, hatvan térképből és ezer évfolyam folyóiratból, illetve újságból áll.” Az intézetben folyó munka gyümölcseként több mint 200 magyar, német és angol nyelven írt cikk, tanulmány és tanulmánykötet született, melyek egyházi és világi körökben egyaránt elismerést szereztek a dokumentációs és elemző munkának. Az 1969-ben elindított „UKI Berichte über Ungarn” magyarul, németül, angolul megjelent évkönyv-jellegű sorozatát, mely különösen segítette Egyházunkat azzal, hogy a szelíd elnyomás nem maradhatott ismeretlen a nyugati média előtt. 1976-ban ez bővült ki az UKI-Pressedienst, HIS Press-Service, UKI-Sajtótájékoztató címmel, melyből több mint 40 szám jelent meg.

1976. febr. 2-án ünnepélyes örökfogadalmat tett Münchenben, mint Professus quatuor votorum.

A rendszerváltozás idején P. András feladata új lehetőségeket és kihívásokat kapott. Az UKI két lábra állításának céljából hozta létre 1992-ben Budapesten a Kerkai Jenő Egyházszociológia Intézetet, mely még egy évtizedig szolgálta az oktatói és kutatói munkát. Az Intézet tudatosan támogatta a hazai egyház-szociológiai munka meggyökerezését. Az évek során ezeknek át tudta adni a stafétát, de a Faludi Akadémia FIVÉSz műhelyében máig támogatja fiatal kutatók szakmai munkáját és a közös európai Értékrend-kutatást. Az Erdélyi Magyarok Ausztria Egyesületének (alakult még 1987-ben) alelnökeként a kisebbségből kisebbségbe csöppent emberek kitartó, erőt adó támasza lett. Rendezvények szervezőjeként, ellentétek elsimítójaként sokat tett az egyesületi munkáért.

Elismerései:

1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntetik ki életművéért.

2006-ban dr. Sólyom László köztársasági elnök a Szabadság Hőse emlékérmet adományozta neki a nemzeti összefogás és emberi méltóság melletti kiállásáéért.

Isten nyugosztaljon, Imre atya!

[1]Szerkesztette: Máté-Tóth András és Jahn Mária. Szeged, 1998.) A kötetben rendtársak, kollégák, barátok írásait olvahatjuk. A végén Jahn (Brandenstein) Mária, a Bécsi Egyházszociológiai Intézetben évtizedekig hűséges munkatársa, összeállította „P. András Imre publikációs tevékenységét”, végül vázolta Imre életrajzát címszavakban.

[2]Magyar jezsuiták vallomásaiI. (szerk. Szabó Ferenc) Bp. 1997, 261-262)

Frissítve: 2016. augusztus 15.