Elhunyt P. Benkő Antal SJ (1920-2013)

benko_antalBenkő Antal SJ, Krisztus király ünnepén reggel, kilencvenhárom évesen elhunyt. Az elmúlt években P. Benkő sokat szenvedett gerincével, amit nagy türelemmel és humorral fogadott. Mégis az elmúlt időben az elmúlt időben felgyorsult a gyengülése, már állandó ápolásra, segítségre szorult. Adjunk most hálát egy nagyon gazdag életért, kísérje imánk és bízzuk rá Krisztus Királyra! Temetése a pesti Jézus Szíve templomban lesz december 13-án, pénteken a 18.00 órás mise keretében.

Benkő Antal SJ (1920-2013) emlékezete

Benkő Antal, amikor 1938-ban, érettségi után belépett a jezsuita rendbe, hamarosan közölte elöljáróival, hogy szívesen menne a kínai misszióba, ugyanis a magyar rendtartomány akkor Kínában és Törökországban fejtett ki missziós tevékenységet. A háború miatt azonban Antal testvérünk nem mehetett Kínába, hanem – hosszú külföldi tanulmányai után, a Gondviselés nem várt rendelkezése szerint – huszonegy évet Brazíliában apostolkodott, mielőtt visszatért volna Európába és ötven év után Magyarországra.

Krisztus Király ünnepén (nov. 24-én) reggel hunyt el 93 éves korában Budapesten az Irgalmasrendi Kórházban.

Idézzük fel hosszú élete, termékeny apostoli és tudományos munkásága főbb állomásait. 1920. július 7-én született Pakson. A budapesti Manrézában végezte a jezsuita noviciátust, majd Kassán 1941-1944 között filozófiát tanult. A teológiát Szegeden kezdte, de hamarosan Rómába került, itt fejezte be teológiai tanulmányait 1948-ban. Egy évvel korábban, 1947. július 26-án szentelték pappá. A Münsterben végzett harmadik probáció után 1949 és 1954 között Leuvenben a Katolikus Egyetemen pszichológiát tanult és doktorátust szerzett. Utána elöljárói Brazíliába küldték. 1957 és 1975 között Rio de Janeiróban a Katolikus Egyetemen filozófiát és pszichológiát tanított. Megalapította a Pszichológiai Tanácsadó Központot. 1968-ban megszervezte, és 1972-ig vezette az Egyetem teológiai szakterületét. 1972 és 1975 között az Egyetem akadémiai rektor helyettese volt. 1975 és 1986 között Klagenfurtban P. Őry Miklóssal szerkesztette a Szolgálat c. folyóiratot, 1986-ban a folyóirattal Bécsbe költözött. 1989-1992 között a burgenlandi szeminárium spirituálisaként is működött. A Vatikáni Rádió magyar tagozatát 1992 és 1996 között vezette.

Budapestre hazatérve tanított pszichológiát a Katolikus Egyetemen, volt szemináriumi spirituális Pécsett, majd a budapesti Központi Szemináriumban, 2001-ben egy évig – sok más apostoli munka mellett – Budapesten a novíciusmesteri megbízatást is vállalta.

Számos valláspszichológiai és lelkiségi műve és tanulmánya jelent meg franciául, portugálul és magyarul. Néhány magyar valláspszichológiai könyvet Szentmártoni Mihály pszichológus rendtársával közösen írtak. P. Benkőnek köszönhettük a Rómában elindított sorozat, a Teológiai Kiskönyvtár IV/2. kötetét: Bevezetés a valláslélektanba (Róma 1979). P. Benkőtől egy hosszabb vallomást tettünk közzé a Magyar jezsuiták vallomásai II. kötetben.

Benkő Antal élete utolsó éveiben a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban sokat szenvedett gerincével. Betegeskedését, a korral járó kisebbedést, leépülést türelemmel és néha humorral viselte.

Temetése december 13-án 18 órakor lesz a jezsuiták budapesti Jézus Szíve templomában bemutatott szentmise keretében. R.I. P.

Szabó Ferenc SJ megemlékezése az Új Embernek

 

ÖNÉLETRAJZ

1920-ban, Pakson születtem katolikus tanítócsaládból, második gyermekként. Gimnáziumba Pécsre, a Piusba küldtek szüleim. Gyerekkorom óta gondoltam arra, hogy pap leszek. Az ötödik gimnáziumba be is léptem a pécsi kisszemináriumba, de igazi hivatásomat csak hetedikes koromban találtam meg. Piusi tanárim hiteles életstílusa, a fiatal jezsuita szentek, főleg az első japán szent vértanúink élete, valamint P. Tüll lelkigyakorlatai 1936 őszén megérlelték bennem a meggyőződést, hogy Jézus az ő Társaságába hív. A karácsonyi vakáció után át is költöztem az Ignáciumba, érettségi után pedig, 1938-ban beléptem a Társaságba.

A noviciátusban nem tűnhettem túl alkalmasnak a Társaság életére, mert noviciátusmesterünk, P. Henn János fél évre elhalasztotta első fogadalmaim letételét. Úgy látszik, hogy komoly döntést várt tőlem. Látva kitartásomat, Berchmanns Szent János ünnepén fogadalmakhoz engedett. A filozófián annyira rendbe jöhettem, hogy magisztérium nélkül azonnal teológiára küldtek. Egyes rendtestvéreim szerint azért halálomig meglátszott rajtam, hogy nem voltam magiszter.

A teológiát 1944-ben Szegeden kezdtem, 1946-tól pedig Rómában folytattam. P. Cselével együtt szenteltek pappá az Örök Városban, 1947-ben. Bár én inkább a filozófiát szerettem, egykori novíciustársam, a szintén Rómában tanuló, P. Hegyi János pedig pszichológiát. P. Borbély provinciális mégis engem küldött pszichológiára, P. Hegyit pedig filozófiára.  Végső megokolása: a magyar provinciának sürgősen szüksége van pszichológia tanárra; aki előbb fejezi be a teológiát, annak kell pszichológiát tanulnia. P. Hegyit viszont két évvel később szentelték, mivel két év magisztériumot végzett. Így lettem én pszichológus és P. Hegyi filozófus. A harmadik probációt 1948/49-ben Münsterben végeztem. Utána P. van Gestel, a német nyelvterület asszisztense Lővenbe küldött szaktanulmányokra. 1950 és 1953 között tanulmányaim mellett vezettem a lőveni Mindszenty Kollégiumot. Jó ideig nem láttam tisztán, hogy a pszichológia melyik ágában mélyüljek el. A Gondviselés azonban irányított; 1954 márciusában a papságra készülők pszichológiai vizsgálatáról írt értekezéssel doktoráltam. Ez megszabta későbbi tevékenységem főbb területét: vallás- és pasztorálpszichológia és pszichológiai tanácsadás (counseling).

Tanulmányaim befejezése után elöljáróim Brazíliába küldtek, ahol 1975-ig dolgoztam. 1954 és 57 között a Közép-Brazíliai Provincia skolasztikátusában, Nova Friburgóban tanítottam pszichológia racionálist és experimentálist. Itt tettem le 1954-ben utolsó fogadalmaimat. 1958-ban a jezsuiták vezetésére bízott Rio de Janeiro-i Katolikus Egyetemre hívtak, hogy újjászervezzem a már három éve működő, de gyenge állapotban lévő pszichológusokat képző Pszichológiai Intézetet. Ezt 9 éven át vezettem. Mivel akkor még alig volt szakképzett pszichológus Brazíliában, kezdetben csaknem minden szaktárgyat tanítottam, az Intézet keretében felállítottam egy Pszichológiai Tanácsadó Központot, több tanulmányt közöltem, számos előadást, tanfolyamot tartottam Brazíliában és több dél-amerikai országban, valamint részt vettem a brazíliai pszichológusok képzésének állami megszervezésében. 1964-től 1968-ig a Bölcsészeti Kar dékánja voltam. 1968-ban, amikor befejeződött egyetemünk reformja, rám bízták az új Lelkipásztori Központ valamint az akkor felállított Teológiai Tagozat (Departamento de Teológia) megszervezését. Az utóbbit a Szentszék 1971-ben Pápai Teológiai Fakultásnak ismerte el. 1972-ben szervezési és anyagi problémák miatt új rektort és vice-rektorokat kellett kinevezni az egyetemre. Így lettem a tanszemélyzetért, a tanulmányi és kutatási programokért felelős Akadémiai Vice-rektor. A leépítések és átszervezések azonban megviseltek, egészségem is megrendült. 1974-ben kértem a felmentésemet, de a brazil elöljárók emberhiányra hivatkoztak. Bár Brazíliát, az ifjúsági munkát és a tanítást nagyon szerettem, nem láttam más kiutat mint, hogy kérjem P. Ádám Jánost, aki akkor a külföldön elő magyar jezsuiták provinciálisa volt, hogy hívjon vissza magyar munkára. Ő 1975-ben – egyelőre még ideiglenes jelleggel – Klagenfurtba küldött P. Őry mellé, hogy segítsem a Szolgálat szerkesztésében.

1977-ben és 1979-ben egy-egy szemesztert még tanítottam Rio de Janeiroban. Látva, hogy a kétlakiságot nem lehet sokáig folytatni, végleg visszatértem a magyar provincia keretébe. Felhasználtam a nyugodtabb körülményeket arra, hogy pszichológiai ismereteimet cikkeken és könyveken keresztül is kamatoztassam. Részt vettem a klagenfurti Lebensberatung (életviteli tanácsadó) és a Telefonseelsorge (Telefon lelkisegély) munkáiban. Klagenfurtban kezdtem foglalkozni a szektákkal, amelyek a nyugat-európai fiatalok körében már akkor próbáltak terjeszkedni. 1980 és 1984 között a klagenfurti ház minisztere voltam és az osztrák provinciához applikáltak. P. Őry halála után, 1984 februárjától 1986 tavaszáig, mint karintiai magyar lelkész és a Szolgálat szerkesztője dolgoztam Klagenfurtban. Utána a szerkesztőség Bécsbe költözött át, ahol még két évig vezettem a folyóirat és a vele járó könyvek szerkesztését.

1988 és 1992 között Bécsben a burgenlandi egyházmegye szemináriumának spirituálisaként dolgoztam.

1992 nyarától 1996. március közepéig a Vatikáni Rádió magyar tagozatának vezetését bízták rám. Ez a munkakör számomra nemcsak teljesen új, hanem nehéz feladatot is jelentett, amit főleg munkatársaim áldozatos és hatékony együttműködésével tudtam valamiképpen ellátni. Rádiós munkáim befejezése után négy hónapos szabbatikumot kaptam, hogy pszichológiai ismereteimet felfrissíthessem. Arra gondoltam, hogy így jobban gyümölcsöztethetem szakképzettségemet Magyarországon.

1996 júliusában, 50 évi távollét után költöztem vissza Magyarországra. Budapesten, a Jézus Szíve templomban lettem kisegítő lelkipásztor és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanítottam pszichológiát.

Mivel nem tudom, mikor hív magához Teremtőm és Megváltóm, már most, 1997 márciusában megköszönöm a Szentháromság Egy Istennek, hogy nekem is megadta a katolikus hit kegyelmét, és Jézus Társaságában papi és szerzetesi életre hívott. Megköszönöm a Társaság elöljáróinak és mindazoknak a jóságát, akik ezen az úton imádságaikkal, példájukkal és testvéri, baráti szeretetükkel támogattak. Bocsánatot kérek mindenkitől, akit hibáimmal, bűneimmel és mulasztásaimmal megbántottam vagy megbotránkoztattam. Kérem, foglaljanak szentmiséikbe és imáikba, hogy a Szűzanya és az összes szentek közbenjárására Isten irgalmas kegyelmének fényét árassza rám, amikor ítélőszéke előtt meg kell jelennem.

Benkő Antal SJ
1997 márciusában

 

Frissítve: 2016. augusztus 15.