Elhunyt P. Hegyi János SJ

Fájdalommal tudatom, hogy P. Hegyi János 2014. március 20-án csütörtök reggel az unterhachingi jezsuita öregotthonban, München mellett békésen elhunyt. A 94. évében járva az elmúlt hetekben már nagyon gyenge volt, mégis hirtelen volt elmenetele.

Temetése a régi Pullach-i jezsuita temetőben március 28-án. Budapesti gyászmise és megemlékezés a Mária utcai templomunkban 2014. április 5-én, szombaton 18.00 órakor lesz.

Forrai Tamás Gergely
provinciális

HEGYI JÁNOS SJ ÖNÉLETRAJZA

hegyijanos1920. április 14-én születtem Győrött. Édesapám Hegyi (Hászler) Gyula főmozdonyvezető volt, édesanyám pedig Ferenczy Mária. A gimnáziumot a győri bencéseknél végeztem. Diákéveimben tanultam hegedülni és főleg a nyári hónapokban sokat eveztem. Érettségi után jelentkeztem felvételre a jezsuita rendbe s 1938. augusztus 14-én kezdhettem meg a noviciátust P. Hemm János vezetése alatt a Manrézában. A socius P. Kerkai Jenő volt. 1940. augusztus 15-én letettem az első fogadalmakat s ezután még egy évet töltöttünk a Manrézában mint Retorikusok. 1941-től 1944-ig Kassán tanultam filozófiát, majd 44-től 46-ig magiszter voltam a pécsi Piusban. Itt éltem meg a háború utolsó évét is, majd az oroszok bejövetelét.

1946 tavaszán az akkori provinciális, P. Borbély, nagy meglepetésemre Rómába küldött teológiai tanulmányokra, ami 1950-ig tartott. Érdekes, élményekben gazdagévek voltak ezek. Életemben először voltam huzamosabb ideig külföldön, s nemcsak egy új nyelvet tanultam meg, hanem megélhettem egy új életstílust, egy eddig számomra ismeretlen mentalitást. 1949. július 9-én szentelt pappá Mons. Traglia.

Pont ezekben az időkben kezdődött a magyar provincia kálváriája. Házainkat a kommunista hatóságok elrabolták, több atyát és testvért igazságtalanul börtönbe vetettek, atyáink papi működését betiltották. Ezen körülmények nyomására egy egész sor rendtárs, főleg fiatalabb skolasztikus, hagyta el az országot, és így létrejött a magyar provincia második, külföldi szekciója, melynek első provinciálisa P. Reisz Elemér volt.

Új provinciálisom 1950-ben St. Blasien-be küldött, hogy ott, mint magiszter működjek. Két évet tevékenykedtem itt, a délnémet provincia gimnáziumában és internátusában. Utána 1952-53-ban végeztem a harmadik próbaidőt a belgiumi Wepion-ban, majd 1953-55-ben Lővenben további két év filozófiát tanultam. Mellesleg itt vezettem egy magyar diákotthont Home Card. Mindszentit is. 1957-ben doktoráltam filozófiából.

De akkor már Pullach-ban voltam 1955 májusától és a német provinciák filozófiai főiskoláján tanítottam logikát, methaphysikát és filozófia történetet. 1957-ben váratlanul elhunyt a rektorunk, P. Trapp, s utódjaként kineveztek előbb vicerektornak, majd 1958-ban rektornak. ezt a hivatalt 1965-ig viseltem.

1965-ben váltottak le a rektorságról, s ismét Rómába küldtek, hogy a német-magyar kollégium spirituálisa legyek. Ezt a feladatot csak három évig viseltem, mert már 1968-ban kineveztek a Nyugat-Európában élő rendtagok elöljárójává, s vissza kellett térnem megint Münchenbe. Itt hamarosan egy újabb feladatot is kaptam, s a müncheni egyházmegye nagy lelkigyakorlatos-házának, a Schloss Fürstenried-nek, lettem az igazgatója. Ezt a munkát 1988-ig végeztem. Közben 1977-től 1986-ig a magyar provincia második szekciójának a provinciálisa is voltam.

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 15.