Elhunyt P. Máté József SJ (1922-2011)

A boldog föltámadás reményében tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Máté József SJ 2011. június 29-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Koporsós gyászmiséje a torontói Szent Erzsébet templomban 2011. július 13-án, szerdán este 7-kor lesz. Hamvainak elhelyezése 2011. július 18-án, hétfőn délután 2-kor lesz a courtlandi temetőben, ahol már 15 rendtársa nyugszik. A temetés után szentmisét mutatunk be érte a courtlandi Szent László templomban, ahol hat évig működött plébánosként.

Máté József 1922. január 8-án született Sopronban. Itt járt 5 elemit és 8 osztályt a soproni bencés gimnáziumban, ahol 1941 májusában érettségizett. Jablonkai Gábor Szent Ignác életrajza nagy hatással volt rá, s arra ösztönözte, hogy jobban megismerje a jezsuiták életét, akik 1663-ban jöttek Sopronba. 1941. aug. 14-én belépett a rendbe. A budapesti Manrézában töltött 2 év noviciátus után letette jezsuita fogadalmait. Utána a juniorátusban még egy évig szónoklattant és görögöt tanult.

1944-ben Kassára került 3 évre a filozófiai tanulmányok végzésére, de a háború miatt hamarosan vissza kellett térnie és Sopronba ment, ahol a bombázás sebesültjeinek szállításával, halottak temetésével, futárszolgálattal lett megbízva. Mindszenty József ekkor már a soproni Irgalmas nővérek rendházában lakott, miután kiszabadult Sopronkőhidáról. Egy alkalommal az oroszok elfogták Máté Józsefet, de egy jószívű ember kiengedte a börtönből és így megmentette a deportálástól 1945 májusában. Amikor aztán Szegeden befejezte filozófiai tanulmányait, elöljárói Szatmárnémetibe, a királyi konviktusba küldték prefektusnak. Útközben azonban a románok Nagyváradon elfogták és Szatmáron börtönbe csukták a jegyzetei miatt, amik a marxista tant hasonlították össze a katolikus tanítással. Végül is megbilincselve visszatoloncolták az ÁVO-hoz. Budapesten és Hatvanban igyekeztek őt megtörni, de sikertelenül. Szabadon bocsátása után a rend a kalocsai konviktusba küldte őt 1947-ben, szintén prefektusnak. 1948-ban azonban államosították a katolikus iskolákat, így magister Máté visszatért Szegedre teológiát tanulni. Külföldre akarták küldeni, de közben eltört a lába s így nem mehetett. Mikor felépült és menekülni akart a határon át, a vezetője elárulta és átadta az ÁVO-nak. Először a Katonapolitikai Elhárító Osztályra vitték, majd Hatvanba, s onnan az Andrássy út 60-ba hurcolták. Itt elítélték és a dél-budai agyonzsúfolt táborba internálták 1948 novemberében. 1949. március 19-én 2.500 foglyot áttelepítettek a kistarcsai internáló táborba, rettenetes körülmények közé. A papok egy külön szobában laktak, nehogy megmételyezzék a többieket. Eleinte megengedték itt a misézést, de amikor az ÁVO vette át a tábort, ez is megszűnt. A szörnyű körülmények miatt itt halt meg P. Vígh József SJ, a Magyar Kultúra főszerkesztője, Jakab Benjamin jezsuita atyát pedig halálra kínozták, mert állítólag szökni akart.

Máté József 1953. szept. 17-én szabadult Kistarcsáról, de Budapesten kellett maradnia rendőri felügyelet alatt. A Rókus kórházban kapott munkát mint konyhai kisegítő. 1954 nyarán baleset érte, leforrázta magát. Utána a raktárban kapott beosztást. Itt dolgozott egészen az 1956-os forradalom kitöréséig. Sikerült egy teherautón Győrbe, majd onnan Sopronba jutnia, ahonnan elég könnyen átjutott a határon, és már nov. 3-án Bécsben volt. Az amerikai konzulátus segítségével egy héten belül az USA-ba repült, mégpedig New York-ba. 1956 decemberében a jezsuita Woodstock College-ba küldték tanulmányai befejezésére (B.Th.). 1957. június 22-én szentelte őt pappá New York-ban a Fordham kápolnájában 30 társával együtt Msgr. Pernicone. Néhány amerikai rokona is jelen volt a szentelésen. Pappá szentelése után elkezdett a magyar menekültekkel törődni Baltimore-ban és Washingtonban. 1958 júniusában jött Torontóba, de azonnal Parmába küldték (Cleveland rnellett) a harmadik probáció elvégzésére.

1959 júniusában visszatérve Torontóba P. Máté elfoglalta állomáshelyét a Szent Erzsébet plébánián. Ettől kezdve a katolikus magyarság papja lett. Családokat látogatott, a Házasok Klubjának volt a lelki vezetője, tanította az elsőáldozókat és bérmálkozókat. 1966-ban megtették a courtlandi Szent László templom plébánosává, ahol 6 éven át szolgált. Ez idő alatt sikerült megnagyobbítani a templom melletti iskolát, mely 160 gyereket foglalkoztatott. Évente megrendezték a Szent László búcsút sok száz hívő jelenlétével, és elkezdték építeni 34 telken a courtlandi magyar falut. 1972-ben P. Máté fél évi szabadságot kapott, s ezalatt bejárta Európát. 1973. jan. 11-én tért vissza Torontóba és tovább végezte lelkipásztori munkáját. Sok ezer embert ismert meg ez idő alatt, 2.000 gyermeket keresztelt, több mint 1.000 testvérünket temette el, több mint 1.500 párt esketett. 1978-ban a kanadai állam is elismerte munkáját és a Kormányzó a királynői emlékéremmel tüntette ki. P. Király halála után P. Máté átvette a Katolikus Férfitársulat irányítását is. Legnehezebb, de legszebb feladatai közé tartozott a házasságok előkészítése. 1973-ban csatlakozott a Magyar Ház vezetőségéhez, s mint ilyen találkozott az ide látogató Mindszenty bíborossal 1974-ben. 1969-től 27 éven át ő volt a Kanadai Magyarok Szövetségének társelnöke.

Egyre gyengülő egészséggel is szolgálta a torontói magyarokat 2007 júliusáig, ekkor Hamiltonba került, a Szent Erzsébet Otthonba. Ugyanebben az esztendőben a torontói plébánián még megünnepelte kedves hívei körében pappá szentelése 50. évfordulóját. Állapota rohamosan romlott, hamarosan tolószékben kezdte tölteni napjait, fogadni látogatóit. 2011. év elején agyvérzés miatt kórházba került, ahonnan már csak rövid időre tért vissza a Szent Erzsébet Villába. Május végén Dundasba (Ont.), a Szent József apácák betegotthonába került. Itt érte a hazahívó szó június 29-én. Hajnali két órakor alvás közben végleg elszenderedett.

Kedves József atya, nyugodj békében!

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 15.