Elhunyt P. Szilas László SJ (1927-2012)

2012. január 4-én hajnalban elhunyt Rómában P. Szilas László SJ történész. Budapesti gyászmiséje 2012. január 14-én, szombaton 11 órakor lesz a Pesti Jézus Szíve templomban. Isten nyugosztalja!

  • 1927. szeptember 10-én Felsőgallán született
  • 1928. július 30-án belépett a jezsuita rendbe, ahol 1948. július 31-én fogadalmazott
  • 1948-52 között a filozófiát Szegeden, Innsbruck-ban, Chieri-ben és Eegenhoven-ben végezte
  • 1958-1962 között teológiát tanult Frankfurt-ban, 1965-ben doktorált
  • 1961. július 31-én pappá szentelték Frankfurtban
  • 1962-1963 végezte a tertiat, utolsó fogadalmát Rómában tette le 1964. február 2-án
  • 1963-tól négy évtizedig a római jezsuita Történeti Intézet tagja, majd igazgatója
  • Elhunyt 2012. január 4-én Rómában

„Mester, hol laksz?”
„Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta Jézus.
Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála is maradtak.
Jn. 1,39-40

P. SZILAS LÁSZLÓ SJ TÖRTÉNÉSZ EMLÉKEZETE

1927. szept. 10—2012. jan. 4.

szilas_laszloA jó Isten magához szólította rendtársunkat, Szilas László atyát, aki most jan. 4-én éj-jel hunyt el Rómában, a jezsuita Írók Házában, ahol 1963 óta ét és dolgozott.

Szilas László 1927. szeptember 10-én született Felsőgallán, (ma Tatabánya). Apja, Pál a Kőszénbánya RT tatabányai üzemeinél volt festő. Anyja, Kovács Mária, varrónő. Családi nevük Pöltl volt, amelyet 1942-ben változtattak Szilasra. László az elemit a bányavállalat ma-gániskolájában, a gimnáziumot a tatai piaristáknál végezte.

Érettségi után 1946. július 30-án belépett Jézus Társaságába. Noviciátusát a budapesti Manrézában végezte, 1948. július 31-én tette le első fogadalmát. Utána Szegeden elkezdte bölcsészeti tanulmányait. 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel miatt, a rendi elöljárók el-határozták, hogy külföldre küldik a tanuló rendtagokat. Szilas László 1949. március 8-án egy volt kalocsai diák (Hanák Tibor) társaságában az Alberg-expressz hálókocsija alatt Ausztriába szökött, és másnap hajnalban érkezett meg Linzbe. Onnan Innsbruckba utazott, majd pár hó-nap múlva az észak-olasz Chieribe, az ott összegyülekezett magyar jezsuitákhoz érkezett és két évig bölcsészetet tanult. 1951-52 között Leuven-Egenhovenben fejezte be a filozófiát, majd egy évig a németországi Sankt Blasienben, a jezsuita kollégiumban volt nevelő. 1953-1958 között Münchenben az egyetemen történelmi és földrajzi tanulmányokat folytatott, majd 1958-62 között Frankfurtban elvégezte a négy éves rendi teológiát. A harmadik év után,

1961. július 31-én, Szent Ignác ünnepén szentelték pappá Frankfurtban.

A belgiumi Drongenben végzett harmadik próbaév után 1963-ban Rómába került, és négy évtizedig – kisebb megszakításokkal – ott is élt és dolgozott, mint a római jezsuita Tör-téneti Intézet tagja. Történészi kutatómunkája és egyetemi tanítása mellett különböző feladat-köröket látott el: volt az Intézet gondnoka, az Archivum Historicum c. folyóirat segéd-, majd főszerkesztője, az Történeti Intézet igazgatója, valamint a Monumenta Historica Societatis Iesu és a Bibliotheca Historica Societatis Iesu főszerkesztője. Egyháztörténelmet tanított 1974-1981 között Innsbruckban a teológiai karon és a római Gergely-egyetem egyháztörténeti karán. 2002 óta Rómában az Írók Házában egy magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott. Szilas László 1981/82-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatában egy egyháztörténeti soroza-tot tartott, amelyet aztán kiadtunk Teológiai Kiskönyvtár kiegészítő füzeteként.

Szilas László rendtársunk most „csatlakozott” másik két elhunyt római rendtörténészünkhöz, Lukács Lászlóhoz és Polgár Lászlóhoz. Mint a másik két magyar László, fontos kapcsolatrendszert épített ki a jezsuita történetírás nemzetközi és magyar művelőivel, segítette a fiatal magyar kutatókat. P. Szilas munkásságáról és a római magyar jezsuita történészek szerepéről fontos tanulmányt írt Molnár Antal történész („A római magyar iskola” címmel), abban az ünnepi kötetben, amely Szilas László rendtársunk 80. születésnapjára jelent meg: Historicus Societatis Iesu. (METEM, Bp. 2007.) Ennek Előszava is kiemelte László testvérünk közvetítő szerepét: „Közvetítő tevékenységének jelentős szerepe van abban, hogy a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára hozzáférhetővé vált a rend római központi levéltára. Mivel a magyar rendtartomány magyarországi archívuma nem állta ki a történelem vihara-it, a magyarországi tájakon működött jezsuitáknak az évszázadok folytán Rómával folytatott levelezése részben neki köszönhetően léphetett elő a kutatások kulcsfontosságú forrásává.”

Isten nyugosztalja!

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 15.