Elhunyt P. Vass György SJ

2013. július 28-án, életének 86. évében, hosszas betegség után elhunyt Vass György jezsuita az Innsbrucki Egyetemi Klinikán. P. Vass Budapesten született és 67 évvel ezelőtt lépett be a jezsuita rendbe, papként szolgált 56 évet. 1976-1996 között dogmatikaprofesszor volt az Innsbrucki Egyetemen, előtte pedig a londoni Heythrop Collegban és Belgiumban tanított szisztematikus teológiát.

Hamvait 2013. augusztus 2-án 14 órakor helyezik örök nyugalomra az innsbrucki jezsuita templomban.

R.I.P.

Önéletrajz 1995.10. 25, Innsbruck

vass_gyorgy„Születtem Budapesten 1928. április 1-jén. Eme bolondok napjától kezdve iskoláimat szintén Budapesten végeztem, ahol egy véletlen folytán 18 éves koromban felvettek a Jézus Társaságába.  1946-48-ban noviciátus az ottani Manrézába. 1948-49 Szeged: első év filozófia, amit megszakított a kivándorlásunk Ausztria felé.

Innsbruckban tettem el az első éves filozófiát, amit P. Ass van Gestel jóvoltából megismételhettem 1950-51-ben. A magyar skolasztikátus felével Lőwenbe vándoroltam, ahol 1952-ben szereztem meg a licenciátust filozófiából, amit két év magisztérium követett Sankt Blasienben. Itt 1954-ig szolgáltam, mint szerény második prefektus. Ismét véletlen folytán az angol rendtartomány Heytrop (Oxon) intézetében avattattam be a teológia rejtelmeibe. És hogy a véletlen tovább vigye sorsomat ez a provincia vett át 1956-ban azzal a céllal, hogy valamikor csatlakozzam ennek teológiai karához, mint lecturer.  Mellesleg itt is szenteltek pappá 1957 Szent Ignác napján.

Egy emlékezetes év (1958-59) harmadik probációja után Rómába küldtek, ahol nagy nehezen megtaláltam témámat egy teológiai disszertációhoz, amit 1961-ben, karácsonyi ajándék gyanánt el is fogadott a római Gergely Egyetem (úgy kell nekik!). Az erre következő januárban (elöljáróim ígérete ellenére, akik 2 extra tanulmányi évet ígértek Oxfordban) megkezdtem  működésemet, és azóta mást se csinálok, mint eme (aligha) nemes feladatot. Legfeljebb a helyszín változott. 1970-tól a londoni egyetem tanári lettem és 1976-ban eme megtisztelő állást feladva, elfogadtam az innsbrucki egyetem meghívását a Rahner/Schupp után megürült dogmatik tanszékre. 1987-tól 1989-ig voltam az itteni teológiai kar dékánja, majd 89/90-ben a fakultás praesese az újonnan választott prof. Herlinde Hodelist mellett. Ő volt az első nem jezsuita  és női dékán a kar történelmében Isten nagyobb dicsőségére. 1963-ban lettem sok fogadalmas jezsuita… Jelenleg mint emeritus professzor utolsó éveimet nyögöm, annak ellenére, hogy a vesegyengeségem egy héten háromszoros négyórás dialízist kíván.”

 

Egy teljesebb életrajz P. Miklósházy Attilától:

Vass György 1928. április 1-jén született Budapesten. Iskoláit a Csalogány utcai gyakorló iskolában, majd a budai Rákóczianumban végezte, ahol 1946-ban érettségizett.  Érettségi után belépett a jezsuita rendbe.

A noviciátust a budapesti Manrézában végezte. 1948-ban Szegeden kezdte el filozófiai tanulmányait, majd elöljárói utasítását követve külföldre menekült tanulmányainak folytatására. Güssing, Fürstenfeld, Graz, St. Andre érintésével Innsbruckba került, és az ottani egyetem teológiai szakán folytatta tanulmányait. 1949-ben a többi magyar jezsuita növendékekkel együtt a felső-olaszországi Chieribe rendelték, ahol a Villa Luiginaban folytatták filozófiai tanulmányaikat, mígnem Leuvenbe kerülve elnyerte ott a filozófiai licenciátust. Utána a német St. Blasien fiú-kollégiumban lett másodprefektus. 1954-ben Angliába került az Oxford melletti Heythrop College-ba teológiai tanulmányokra. 1956-ban az újonnan érkezett magyar menekülteket segítette ügyes-bajos dolgaikat intézni.

vass_gyorgy_31957. július 30-án szentelték pappá Heythrop College kápolnájában, amelyen fia örömére édesanyja is részt vett, aki ez évben tért át az evangélikus hitről a katolikus hitre. P. Vass végső szigorlatait 1958-ban tette le. A harmadik probációt St. Beunos College-ban, Walesben végezte. Közben tanulmányt írt Teilhard de Chardin lelkiségéről angolul, amit P. Henri De Lubac gratuláló levélben méltatott. A probáció befejezése után 1959-ben Rómába küldték a teológia doktorátus megszerzésére. Tézisében arról írt, hogy milyen módszerrel használta írásaiban Szt. Tamás a Szentírást.

1962. januárjában visszatért Oxfordba, és megkezdte tanári működését, mint lecturer. A II. Vatikáni Zsinat után a londoni állami egyetem elfogadta Heythrop College-ot mint konstitutív tagját. Ezért P. Vass 1970-ben elhagyta Oxfordot és áttelepült Londonba, ahol az anglikán King’s College-al együttműködve tanították a teológiát. Hatévi londoni tanítás után elöljárói Innsbruckba küldték, ahol 1977-ben elfoglalta P. Karl Rahner második utódjaként a dogmatika és ökumenikus teológia tanszékét. Itt tanított 1996-ig, amikor emeritus professzor lett. Közben dékánja is volt a teológiai fakultásnak 1987-89 között. A dékáni hivatal viszont annyira megviselte szervezetét, hogy egy szentföldi zarándokúton történt panaszaikat követően váratlan gyomorműtéten kellett átesnie. Négyéves dialízis kezelés után 1997-ben négyes bypass műtétet hajtottak végre rajta, és 1988-ban új vesét is kapott.

Mint tanár, 25 éven át ismertette és kritizálta Karl Rahner teológiáját angol nyelven.  Ezt egy ötkötetes műben ki is adta (Understanding Karl Rahner).  Ezen kívül számos cikket publikált a Heythrop Journal, a Clergy Review, a Month, valamint a német Dokumente, Zeitschrift für katholische Theologie, és a magyar Vigilia és Távlatok hasábjain. 2004-ben Heythrop College, University of London kitüntette P. Vasst a “Fellowship” címmel.

Vass a magyar lelkipásztori szolgálatból is kivette részét. Angliai tartózkodása idején P.Nemesszeghy Ervin rendtársával kereste fel a szétszórt magyar menekülteket négy városban is. Ezzel segítették Msgr. Ispánki Bélát, angliai magyar főlelkészt. Innsbruckban P. Németh József rendtársával együtt elvállalta a magyar miséket és Dr. Magda Szilveszter állandó diakónussal együtt újra szervezte az ottani hitközséget. Magyar szentmiséket tart Innsbruckban a Mindszenty Házban, és 2003 óta helyettesítette Reith községben, Seefeld mellett a helyi plébánost. A Magyar Pax Romana aktív tagjaként segítette a mozgalom munkáját az emigrációs magyarság szellemi életben tartásáért.

Innsbruckban halt meg 2013. július 28-án. Élt 85, Jézus Társaságában töltött 67, papként szolgált 56 évet.

R.I.P.

Frissítve: 2016. augusztus 15.