Elhunyt Szabó László SJ

Július 6-án, 94 évesen tért meg teremtőjéhez Szabó László atya, aki 1958-tól Libanonban szolgált.

Szabó László SJ 1924. szeptember 26-án született, 1942-ben lépett be a rendbe. A zugligeti novíciátust követően Szegeden kezdte meg, majd Rómában fejezte be 1947-ben filozófiai tanulmányait. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–53 között Leuvenben teológiai stúdiumokat folytatott. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1957-ben Rómában szerzett szentírástudományi diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban működött a Szentírás professzoraként, alapító igazgatója volt a Szent József Egyetemen létrehozott Szerzetesi Formációs Intézetnek, s közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.

Bő tíz évvel ezelőtti hazalátogatása alkalmával a libanoni kereszténységről tartott előadást a Párbeszéd Házában. A Jezsuita Hangarchívumból visszahallgatható előadásból kiderül, mit jelent a világ azon országaiban képviselni a 21. század elején a kereszténységet és tanúskodni Jézus Krisztus mellett, ahol a többség muzulmán, s hogy milyen egy olyan országban élni, ahol bel- és külpolitikai okoból kifolyólag bármikor háború alakulhat ki.

Búcsúztatására és gyászmiséjére 2018. július 7-én került sor a bejrúti Szent József jezsuita templomban, földi maradványait a Notre-Dame de Jamhour temetőben helyezik örök nyugalomra.

 

Gyászmiséjén e szavakkal búcsúztatta a libanoni jezsuiták nevében Paul Brouwers SJ:

„Hosszú és eseményekkel teli élete végén Szabó atya békében és nyugalomban, panasz nélkül, szinte mosolyogva hagyott itt bennünket. Oly gondosan készült az Úrral való találkozásra, mint amilyen, a legapróbb részletekre kiterjedő alapossággal készült bibliamagyarázó óráira és előadásaira.

Mindig aktív társadalmi életet élt, s barátai és csodálói nem megfeledkeztek meg róla idősebb korában sem. Rendszeresen látogatták, és nagyon élvezte ezeket a találkozókat.

Felismerte, hogy képességei fokozatosan elhalványulnak, mégis nyugodt és türelmes maradt. Ő maga kezdeményezte, hogy magánkönyvtára közkincsé legyen, hogy könyveit és írásait mások is használhassák, terjeszthessék. Tudta, hogy ezzel nem csak mások szolgálatára lesz, hanem örömet is okoz.

Libanonban élt, itt teljesedett ki a munkássága. Odaadóan szolgált egyetemeken és más intézményekben, a Szentírás tanításával sok ember hitét és lelki életét gazdagította, és egész generációkat kísért a formációban. Nem csak ránk, jezsuitákra hatott, hanem minden egyházi, világi és szerzetesi közösségre, azokra a korábbi szeminaristákra, akikből mára püspökök és más egyházi méltóságok lettek, és minden hívőre és laikusra, akik hallgatták a tanítását.

1958-ban kezdett oktatni az akkori nevén Szent József Egyetemen, amely nem volt más, mint a római Gergely Egyetem által hozzánk rendelt teológiai fakultás. Első diákjai között találjuk Peter-Hans Kolvenbach és Theo Vlugt jezsuitákat, akiket a holland provincia a Közel-Keletre küldött. Mindez pontosan 60 évvel ezelőtt történt.

Az 1967-ben megalapított Szerzetesi Formációs Intézetet első igazgatója lett, majd a ’80-as évektől kezdve folyamatosan tanított a kasliki Szentlélek Jezsuita Egyetem Teológiai Karán és a harissai Szent Pál Intézetben is.

1992-ben ünnepelte fogadalomtételének 50. évfordulóját, melyre minden jezsuita köszöntő levelet kap a Jézus Társasága általános rendfőnökétől. A P. Generális akkoriban éppen egykori tanítványa, Peter-Hans Kolvenbach volt. László atya gondosan őrizte a tőle kapott levelet, és a papír hátoldalára L.Sz. monogrammal ellátva, ezt írta: „emlék a halálom utánra”.

 

Kattintásra nagy méretben nyílik!

Az alábbiakban Peter-Hans Kolvenbach SJ köszöntő levelét idézzük:

Kedves László atya!

Budapest és Bejrút egyszerre ünnepli most rendbe lépésednek 50. évfordulóját. Ez alkalomból hadd mondjam el, hogy osztozom örömödben, és szeretném kifejezni a Társaság háláját hosszan kitartó hűségedért.

Az ünneplés kétszeres, akárcsak a nemzetiséged és hovatartozásod, hiszen a magyar provincia tagjaként, de a Közel-Keletre aplikálva szolgálsz. Mindez szépen foglalja össze a történetedet. Magyarországon kaptad a hivatásodat, itt kötelezted el magad a rend iránt, és itt töltötted a formációd első éveit. A kommunista rezsim térhódításával azonban oly sok közép-európai jezsuitához hasonlóan kénytelen voltál elhagyni a hazádat. Évekig nem kaptál útlevelet, és a tanulmányaidat Rómában, Bikfayában, Eegenhovenben, majd ismét Rómában folytattad. Itt ismertelek meg, s a szentírástudományban való járatosságodat magam is megtapasztalhattam.

Számtalan diákod és kollégád tanúsíthatja a különböző intézményekben, így a Szent József Egyetemen, a régóta az irányításod alá tartozó Felsőfokú Egyházi Tanulmányok Központjában, a Kasliki Egyetemen és Harissában végzett oktatói munkád színvonalát. Mindannyian elmondhatjuk, mennyire tiszteltük benned a tanárt, aki mindig könnyedén, mégis hatalmas felkészültségről tanúskodva adott elő az óráin. És akkor még meg sem említettük a számtalan konferenciát, amelyen részt vettél, és a lelkigyakorlatokat, amelyeket egyházi személyeknek és világi hívőnek adtál, akik szerették volna tudatosan elmélyíteni hitüket. Ezen tevékenységeid messze túlnyúltak Libanon határain, és elérnek egészen Magyarországig, ahová visszatérhettél, és ahol nagyra becsülnek téged.

Nem felejtem, hogy nemcsak tudós professzor, de egyben lelkipásztor is vagy, aki figyelemmel fordul mások felé, részt vállal örömeikből és szenvedéseikből, s akinek figyelmes szeretete szoros barátságokat teremtett a Társaságon belül, de azon kívül is.

Íme hát az okok, melyek miatt nagy köszönettel tartozunk neked. Az én személyes elismerésem ötven érted mondott misében fejeződik ki. Kérem a mi Urunkat, hogy továbbra is adja áldását szolgálatodra, és biztosítalak odaadó és testvéri szeretetemről.

1992. júliusában

Peter-Hans Kolvenbach általános rendfőnök

 

 

Szabó László SJ emlékét imáinkban megőrizzük.

Jézus Szíve templomunkban július 13-án az este 19.00 órai szentmisét László atyáért mondjuk.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. július 13.