Elindult Pedro Arrupe SJ boldoggá avatási folyamata

A hírt Arturo Sosa SJ általános rendfőnök hozta nyilvánosságra a spanyol provincia bilbaói találkozóján, a rendalapító Loyolai Szent Ignáchoz hasonlóan baszk származású legendás generális-elődjének szülőföldjén.

„Még nagyon a folyamat elején járunk, de a római általános helynök, Angelo de Donatis bíboros már hozzájárult, hogy a Római Egyházmegye – ahol Arrupe atya elhunyt – megindítsa a boldoggá avatási eljárást” – idézi a generális szavait a spanyol jezsuiták honlapján július 11-én megjelent bejegyzés. A hír lavinaként söpört végig a rendi és a rend iránt érdeklődő nemzetközi sajtóban. A beszámolók hozzáteszik, Arturo Sosa SJ a spanyol provincia jelenlévő mintegy háromszáz tagját és munkatársát arra kérte, imádkozzanak az 1991-ben elhunyt általános rendfőnök boldoggá avatásáért, és ha hasznos információjuk van az Arrupe-tisztelettel kapcsolatban, működjenek személyesen is közre a folyamatban. „Valóban Krisztusban gyökerező, és magát a missziónak szentelő igaz ember volt, és életének legnagyobb csodája, hogy ma itt lehetünk” – tette hozzá P. Sosa. Arrupe atya 18 éven át vezette a Jézus Társaságát. Fő feladtának tekintette, hogy felkeresse szerte az egész világon a jezsuitákat (éppen negyven éve, első jezsuita generálisként járt Magyarországon is), és előmozdítsa, hogy a jezsuita rend a II. Vatikáni Zsinat szelleméhez igazodjon. Kortársai visszaemlékezései szerint P. Arrupe az önmegtagadás és az ima embere volt, aki nagyon szívén viselte a szegények és kitaszítottak sorsát.

Pedro Arrupét az Egyház már Isten szolgájának, azaz „jelöltnek” minősítette – ez a szentté avatási folyamat legelső állomása. Az eljárás során ezt követően az illetőt tiszteletreméltóvá, majd boldoggá, s végül szentté nyilvánítja a pápa, amennyiben valóban bizonyítást nyernek az érdemei. A folyamat részeként kivizsgálják, valóbban elterjedt-e életszentségének híre a hívek körében, majd az illető életútjáról összegyűjtenek minden történeti és teológiai szempontból lényeges írásos forrást, szóbeli tanúságtételek sorát vizsgálják meg, s a boldoggá, illetve szentté avatáshoz szükséges legalább egy csodás esemény (például gyógyulás) bemutatása is. Erre utal az általános rendfőnök felhívása, hiszen azt kell majd bizonyítani, hogy az adott csoda P. Arrupe közbenjárására, hozzá intézett imák révén következett be. A jezsuita rend részéről Pascual Cebollada SJ lett az ügy posztulátora, s újságírói érdeklődésre elmondta, már meg is kezdte a száznál is több szemtanú, illetve Arrupe atya írásainak számba vételét.

Pedro Arrupe Spanyolországban, Baszkföldön született 1907-ben. Orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1927-ben belépett a jezsuita rendbe. Mivel 1932-ben a második spanyol köztársaság elűzte a jezsuitákat, képzését Hollandiában, Belgiumban, majd az Egyesült Államokban végezte. 1936-ban szentelték fel, ezt követően orvosetikai doktorátust szerzett, majd a rend Japánba küldte. Huszonhét éven át szolgált a szigetországban, munkája során legtöbb idejét a szegények es elnyomottak közt töltötte, nemcsak misszionáriusként, hanem egy kis japán falu orvosaként is. 1941 decemberében kémkedés gyanújával letartóztatták a japán hatóságok, és 33 napon át magánzárkában tartották fogva. Szabadulását követően Hirosima egyik külvárosában, Nagacukában a misszió novíciusmestere lett. Nyolc jezsuita társával együtt túlélték az atombomba-támadást, és a jelöltházat szükségkórházzá alakítva több száz sebesültet láttak el. 1958-ban a japán rendtartomány első elöljárója lett.

1965-ben választották általános rendfőnökké, a rend 28. generálisaként személyében lett a rendalapítót követően másodjára baszk származású elöljárója a jezsuitáknak. Sokan emiatt is második Ignácként tisztelték, aki megújította, újraszervezte, szinte újjáalapította a Társaságot a II. Vatikáni Zsinat szellemében. Arra bíztatta a rendtagokat, lássák meg Istent mindenben, és bátran szenteljék az életüket az érdeklődésüknek és tehetségüknek megfelelő szolgálatoknak, akár a természettudományos, művészi vagy más világi területen, s arra is figyelmeztetett, hogy a holnap problémáira ne a tegnap válaszaival feleljenek. Ő alapította meg 1980-ban a Jezsuita Menekültszolgálatot, mely mára csaknem félszáz országban aktív, és közel negyven millió menekültnek nyújtott segítséget. Arrupe atya 1981-ban egy fáradságos Távol-keleti út után agyvérzést kapott, lebénult és fokozatosan teljesen elvesztette beszédképességét. Elsőként a jezsuita generálisok sorában, nem töltötte ki haláláig tisztségét: két éven át a rendhagyó módon nem általa, hanem II. János Pál pápa által kijelölt helyettesei irányították a rendet, majd 1983-ban az 33. Általános Rendgyűlés Peter-Hans Kolvenbachot választotta utódául. Pedro Arrupe SJ 1991. februárjában hunyt el, földi maradványai a római Il Gesú templom egyik oldalkápolnájában nyugszanak.

Mint Ferenc pápa egyik életrajzából tudható, Jorge Bergoglio és Pedro Arrupe szoros kapcsolatban álltak, s életútjuk több lényeges ponton is keresztezte egymást. 1973-ban Arrupe nevezte ki argentin provinciálisnak a jelenlegi pápát, aki nagyra becsülte, és szellemi atyjának tekintette a rendfőnököt, aki később, mint bizalmi emberét, Bergogliot kérte fel a zsinat utáni belső rendi feszültségek kezelésére – emlékeztet a Catholic News Agency.

Frissítve: 2018. július 22.