„Ember-e az indián?” Magyar szerzetesek jelentése a jezsuiták korabeli latin-amerikai missziójáról

Jelenet A misszió című filmből

Ember-e ​az indián? Esetleg valamilyen átmeneti állapot az ember és az állat között? Avagy értelem nélküli lény, akit – vagy amelyet – a „felsőbbrendű” európai faj korlátlanul kihasználhat?

Ezek a kérdések ma már nemhogy a politikai korrektség próbáját nem állnák ki, de a tengerentúli közbeszédben maga az indián szó is sértőnek minősül, így helyette „őshonos amerikai”-t kell mondani. Amerika felfedezése, majd meghódítása után azonban valóban az volt a kérdés, hogy emberszámba lehet-e venni az ott élő népek tagjait, vagy pusztán olcsó munkaerőt érdemes látni bennük – amint azt A misszió című 1986-os film olyan érzékletesen bemutatja.

A Robert de Niro és Jeremy Irons főszereplésével készült alkotásból az is kiderül, hogy a korabeli jezsuiták, dacolva a spanyol és portugál rabszolga-kereskedőkkel, a minden embert megillető méltóság jegyében tekintettek a kérdésre, és a mai Paraguay, Brazília, Argentína, Kolumbia és Bolívia területére kiterjedő vidékeken sajátos településeket, úgynevezett redukciókat hoztak létre a quaraní indián közösségekből. A részben önkormányzatisággal felruházott falvakban minőségi oktatás folyt, zenét is tanultak és énekkarokat is szerveztek, s a misszionáriusok minden más lehetséges módon igyekeztek a kor civilizációs szintjére eljuttatni a helybelieket.

Ezzel viszont kivívták a konkvisztádorok ellenszenvét, ők ugyanis attól féltek, hogy ha a rabszolgasorsra szánt tömegek túlságosan öntudatra ébrednek, nem lehet minden további nélkül munkára fogni őket. Erről a küzdelemről szól Bartusz-Dobosi László Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért a XVII-XVIII. században című könyve. A szerző szemléletesen mutatja be a redukciókban zajló életet, a Jézus Társasága tevékenységét, és egyedülálló módon rövid életrajzokban mutatja be azt a két tucat magyar jezsuitát, akik a XVII-XVIII. században a dél-amerikai indiánok között szolgáltak misszionáriusként. Nem volt könnyű dolga, hiszen akkoriban, magyar rendtartomány nem lévén, a hazánkban tevékenykedő jezsuiták az osztrák provincia tagjai voltak, és nevük latinosítva lelhető fel a rendi katalógusban.

Az ő tevékenységük, hazaküldött leveleik híven mutatják meg, milyen hatalmas munkát végeztek külföldi társaikkal együtt – egészen addig, míg a redukciókat fel nem kellett számolniuk, és a rendet ki nem űzték Dél-Amerikából.

(Bartusz-Dobosi László: Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért a XVII-XVIII. században, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, lektorálta: Nemeshegyi Péter SJ)

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. március 31.