Emlékezés az egyházukért halni is kész kassai vértanúkra a magyar jezsuiták ünnepén

Többszörös ünnepet ültek péntek délután a magyarországi jezsuiták. A hazai rendtartomány védőszentjeinek, a kassai vértanúknak az emléknapján lektort és akolitust avattak, és 70 éve áldották meg a pesti Úti Boldogasszony kegyképet.

Csaknem húsz jezsuita, köztük fél tucat külföldi pap, magyar és német nyelvű köszöntő, dán kórus éneke, meghitt közösségi együttlét – ez fogadta mindazokat, akik szeptember 7-én délután betértek a pesti Jézus Szíve templomba. Az új évad kezdetén több tényező is elősegítette, hogy a hazai jezsuiták Veni Sanctéval is felérő szentmiséjükkel kivételesen ünnepélyesen kezdjék az évadot. Száztíz évvel ezelőtt, 1909-ben ezen a napon jött létre a magyar rendtartomány, melynek védőszentjei, a kassai vértanúk – Szent Márk, István és Menyhért – 1619. szeptember 7-én áldozták életüket a katolikus hit védelmében. Hasonló történelmi évforduló, hogy 70 esztendeje áldották meg a ma a templom előtt látható Úti Boldogasszony kegyképet – ennek megfelelően a szentélyben a vértanúk ereklyéi mellett kiállították Feszty Masa festményének másolatát.

Fotó: Komporday Tamás. További képek a galériában a cikk alján!

A szentmise elején Vízi Elemér tartományfőnök nemcsak a rend központjában dolgozókat, hanem távolról érkezett vendégeket is köszöntött: a szomszédos provinciák vezetőit és munkatársaikat. A magyar jezsuitákkal együtt ünnepelt Christian Rutishauser Svájcból, az osztrák Bernhard Bürgler, Németországból Johannes Siebner, valamint a litván Vidmantas Šimkunas. Ezen alkalom arra is szolgált, hogy az elsőfogadalmas rendtársak megújítsák elköteleződésüket Istenhez és a Jézus Társaságához – amit évente két alkalommal tesznek meg –, Kajtor Domonkos ifjú jezsuita pedig ezen a napon kapta meg a lektori és akolitusi szolgálatot, így ő olvasta a szentmise olvasmányát a Bölcsesség Könyvéből, és a liturgia végén az áldoztatásban is közreműködött.

A templom segédlelkésze, Bellovics Gábor által felolvasott evangélium után a szentbeszédet Horváth Árpád mondta. A templomigazgató felidézte a kegykép előtörténetét, mely szerint, amikor Szent Ignác és társai megérkeztek Rómába, hogy felajánlják szolgálatukat a pápának, még nem tudták, merre vezet tovább az útjuk. Miközben helyüket keresték a városban, gyakran imádkoztak a középkor óta tiszteletnek örvendő bizánci ikon, a Madonna della Strada kegyképe előtt az egyik kápolnában. Ignác küldetését az Úti Boldogasszony oltalma alá helyezte, s miután engedélyezte a rend működését, a pápa a templomocskát a Jézus Társasága gondjaira bízta.

A képről az évszázadok során számos másolat készült, Magyarországon például a pesti Jézus Szíve templom oldalában. Horváth Árpád visszaemlékezett arra is, hogy mekkora szerepe volt a kegyképnek 1949-ben, a szerzetesek szétszóratásának idején. Amikor ugyanis 1949-ben a rendtartomány fiataljai külföldre voltak kénytelenek menekülni, hogy felkészülhessenek jezsuita hivatásukra, hontalan életüket és a magyar rendtartományt az Úti Boldogasszony oltalmába ajánlották. Miután pedig a kommunista diktatúra idején elhurcolták az itteni rendházban lakó jezsuitákat, s a templomot bezárták, a hívek napokon keresztül a helyszínen imádkoztak a kegykép előtt.

A Boldogasszony és a rendtartomány ünnepe összekapcsolódik, hiszen mindkettő a katolikus identitás szerves része. A kassai vértanúkat ugyanis 1619-ben a kálvinista Rákóczi György hajdúi végezték ki, mert nem voltak hajlandók megtagadni katolikus hitüket. Horváth Árpád szerint azonban ma e tényre nem a protestantizmussal való szembenállás jegyében emlékezünk, sokkal inkább önazonosságunk erősítését, valamint az egyházáért meghalni is kész ember tiszteletre méltó áldozatát látjuk benne.

A szentmise után a dán Local Vocals Nysted adott rövid koncertet, a rend tagjai, a provincia munkatársai és külföldi vendégeik pedig a templomkertben folytatták az ünneplést, immár kötetlen módon.

A képekre kattintva galéria nyílik – még bővebb fotóválogatás Facebook oldalunkon található

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. szeptember 09.