EMLÉKMORZSÁK A MISKOLCI MAGIS-RÓL

Személyes beszámolók a 2015 nyári miskolci Magis táborból

 

2010 óta minden évben együtt vagyunk Miskolcon, hogy a Magis közösségi tapasztalatára építve vegyünk részt különféle szolgálatokban. A Magis (ejtsd: magisz) a jezsuita hagyományban az a személyes több, többlet, amit magam éppen most bele tudok tenni a közös útba, Jézus felé. Ezen a magis-os úton a különféle szolgálatok tapasztalatát reggel és este egy imádságos reflexió öleli át, hogy megtanuljuk: hogyan tudjuk életünk konkrét tapasztalatait összekapcsolni imánkkal.

Jövőre a Magis tábort kapcsoljuk a krakkói Világifjúsági Találkozóhoz: Gyere velünk!

Íme néhány személyes beszámoló és kép az idei táborról!

…….

Reggeli fókuszok, mely imádságok Istenre irányították már felkelés után a gondolatainkat.

Délelőtti elmélkedés az adott napra kiválasztott énekről. Volt idő zeneileg, szövegileg és lelkileg is elmélyülni, beszélgetni egy-egy énekről. Nem is gondoltam volna, mennyi emlék, érzés, gondolat indul meg a jelenlévőkben egy taizé ének kapcsán. Az énekhez tartozó lelki témában Forrai Tamás atya mély gondolataival, kérdéseivel, vezetett beszélgetésével mélyedhettünk el. Délután volt lehetőség együtt csiszolni a taizé énekek előadásmódján. A napi közös szentmise alapja volt az egész együttlétünknek. A vacsora után minden este fél kilenctől taizé imaórát végeztünk a nagy templomban, melyre meghívtuk a helyieket is. Zárásként Magis-kört tartottunk, ahol mindenkinek volt lehetősége kisebb körben megosztani a napi tapasztalatokat, szépségeket, nehézségeket egyaránt.

Minden nap volt lehetőség egy különleges programra. Első alkalommal elmentünk Miskolc központjába taizé énekeket énekelni. Gyorsan eltelt az idő, másfél órát zenéltünk, imádkoztunk egy forgalmasabb utcaszakaszon. Rengeteg szórólapot osztottunk szét, amiben az esti imaórákra invitáltuk a helyieket. Általában mosolyogva, jó szívvel fogadták. Többen sokáig ottmaradtak hallgatni minket. Fiatal édesapa gyerekével, szépkorúak, sőt fiatal legények is. Két fiút nagyon a szívünkbe zártunk. A délelőtti idő ellenére, már kissé mámoros állapotban lévő fiúk, végig ott hallgatták ahogyan ott éneklünk, imádkozunk. Egyik elmondása szerint többször elérzékenyült a zenét hallva. A végén invitált minket az esti buliba, de jeleztük, hogy sajnos nem tudunk csatlakozni, mert mi imaórán veszünk részt. Annyira tetszett neki, hogy mindenképpen akart pénzt adni nekünk. Végül úgy egyeztünk meg, hogy vehet, egy taizé énekfüzetet. Ami pénze volt (mondjuk két sör ára) odaadta a füzetért. Majd rövid, de mélyebb beszélgetésre is lehetőség nyílott. Megígérte, hogy két nap múlva eljön az imaórára a templomban… Sajnos ez nem történt meg, de mindannyian imánkra foglaltuk őt és társát. Talán egyszer egy mankó lehet számára ez a találkozás. És kitudja, mikor kerül kezébe ismét az a taizé énekfüzet, amiért egykor a minden nála lévő pénzét odaadta.

Másik ilyen egyedi alkalom az volt, mikor egy anyaotthonba mentünk zenélni, kicsit beszélgetni a gyerekekhez. Meglepődtem, mennyire leköti őket az ilyen jellegű zene is. Volt egy kisebb hangszerbemutató (kürt, gitár, furulya), majd érzelem kártyákat választva volt lehetőség kicsit beszélgetni, kiben milyen érzések támadtak az együttlét kapcsán. Nagyon érdeklődő, nyitott gyermekek voltak velünk.

A következő két délután elmentünk mi is a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott avasi játszótérre. A miskolci magis másik csoportja a “játszó” csapat már otthonosan érezték magukat, hisz ők minden nap ide jártak le foglalkozni a helyi gyerekekkel. Azért csatlakoztunk mi is hozzájuk rövidebb időre, hogy kicsit megismertessük, megszerettessük velük a taizé énekeket, hogy kedvet kapjanak az utolsó esti imaórához. Utolsó nap sütit készítettek a játszó csapattal, mi pedig az énekeket tanítgattuk, de azért volt idő egy kis játékra is. Közben egy kis alsós korabeli fiúnak a zenekar gitárosa (Anna) megtanította az egyik taizé ének kíséretét. Ügyes, tehetséges fiú hazaszaladt a saját hangszeréért, hogy azon tanulhasson. Nagyon lelkes, kitartó volt. Délután izgalommal vártuk, kik fognak eljönni. Az esti fél kilences imaórára már háromnegyed nyolckor elkezdtek megérkezni. Az említett kisfiú is hozta a gitárját, és elkísérte az édesapja is. Nagyon izgatott volt. Beült a taizé zenekarba (ahol volt két hegedű, furulya, fuvola, két kürt) második gitárosként. Sikerült összepróbálni együtt is. Nagyon felkészült volt, biztosan otthon is gyakorolt még. Amíg kicsit zenéltünk, egyre jobban jöttek a játszótéri gyerekek a szülőkkel. Nagyon szép volt látni, ahogy a kisebbek leülnek imazsámolyra a szentély elé, a szülők, nagyobb lányok az első padsorokba. A nagyobb fiúk hátul ültek le, akikhez csatlakozott egy fiatal jezsuita. Az avasi gyerekekkel előbb kiment a “játszó” csapat, hogy legyen még idő az agapéra (többek között az általuk készített sütikből), és beszélgetésre isb. A kis gitáros fiú, maradni akart még az imaórán. Hosszas unszolásra, azért mégiscsak időben csatlakozott a többiekhez, mielőtt még elmentek volna.

emlekmorzsak

Nagy csoda volt ez az este. Voltak akik talán először voltak templomban, vagy talán először imádkoztak. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen jellegű zene, éneklés ennyire sokféle embert le tud kötni. És ez nem egyszerű énekelgetés volt. Valami megmozdult a lelkekben. Igazi imádság, egyszerű imádás volt ez. Roger testvér imájához tudnám kapcsolni azt az estét:

“Feltámadt Krisztus, te olyannak fogadod el szívünket, amilyen.
Miért kellene hát arra várnunk, hogy megváltozzék a szívünk, mielőtt elindulnánk feléd?
Te fogod átalakítani.
Lángra gyújtod lelkünk csipkebokrát.
Nyitott sebeinken át árasztod belénk szeretetedet.
Éppen fájdalmaink által termékenyíted meg a veled való közösséget.
Hangod megtöri éjszakánk sűrűjét, és megnyílnak bennünk a dicsőítés kapui.”

Benyus Péter

emlekmorzsak2

 

…….

 

A miskolci experimentumok alatt nagyszerű volt megélni azt a kettősséget, ami jellemzi a modern világban élő elkötelezett keresztényeket: egyik oldalon az intenzív belső élet iránt való igény, a másik oldalon meg a Jézus melletti konkrét tanúságtétel szükségessége. A kettőt össze kell kapcsolni, külön egyik sem hoz gyümölcsöt, egyik sem képes gyökeret ereszteni a valóságba.

A taizéi experimentumon ezt sikerült teljes mértékben megvalósítani. Délelőttönként elmélyedhettünk egy-egy ének üzenetében. A zene korpuszát és szövegét ízlelgetve-boncolgatva próbáltuk elemezni az összefüggéseket és megérteni az általuk hordozott üzenetet. Ebben nagy segítségünkre volt Tamás atya délelőttönként bevezetője, ami nemcsak gondolkodásra és egyéni elmélkedésre, hanem párbeszédre is ösztönzött.

Délutánonként pedig be tudtunk kapcsolódni a párhuzamos szociális experimentumba. Fölfedezhettük, hogy az a kincs, amit a zene hordoz, nemcsak a miénk, hanem másoké is.  Ezt a kincset meg tudtuk osztani olyan emberekkel is, akiket előtte sose láttunk. És a kincs szépségét az utcagyerekek is felfedezték. Örömmel énekeltek, és örömmel voltak velünk együtt. És mi is föl tudtunk oldódni közöttük.

Esténként a nappal tanultakat és megtapasztaltakat „beleénekeltük” az imaórába. Ez az imaóra nyitott volt, bárki bejöhetett a templomba. Személy szerint engem nagy örömmel töltött el, hogy az utolsó este a környékről különösen sokan jöttek. Így vált egyértelművé, hogy mindazt, amit tanultunk és megéltünk, nem tartjuk meg magunknak, hanem másoknak ajándékozzuk: „ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”.

Megerősödött bennem az a meglátás, miszerint igenis, szükség van elmélyülő és tudatos lelki életre, amiben nagy segítséget nyújtanak a taizéi énekek. És hogy nem lehet cél a bezárkózás, az elefántcsonttorony-építés, hanem a Jézusban gyökerező életnek terebélyes fává kell nőnie, amin menedéket és fészket találnak az ég madarai. Ilyenek voltak ezek a miskolci napok.

 

Bálint Zsolt

…….

 

A Magis során igen eseménydús napjaim voltak. Reggel mindkét experimentum (a Taizéi és a szociális) számára közös ima volt. Itt kaptunk egy gondolatot, útravalóként a napra. Ez általában a misében és az esti examen alatt is visszatért, ami segítette, hogy jobban elmélyedjünk benne, és egy keretet adott a napnak.

A délelőttökön volt alkalmunk arra, hogy több időt szánjunk egy-egy taizéi ének megértésére. Érdekes volt, hogy egy rövid dal mennyi különböző gondolatot ébresztett bennünk. Számos új éneket is megismertem a próbák során.

Egyik nap egy anyaotthonba is ellátogattunk, ahol a gyerekeknek énekeltünk, és próbáltuk őket is bevonni. Ez maradandó élmény volt a csoport számára, közelivé hozva problémájukat, kilátástalanságukat. Beszélgetéseink később többször is visszakanyarodtak hozzájuk.

emlekmorzsak3

A lakótelepi játszótérre is elmentünk, megismerkedni az ott élő gyerekekkel. Próbáltunk együtt imádkozni velük, de főleg a játék nyelve volt az, amit értettek.

Az utolsó napi imaestre meghívtuk őket. Mivel már jól ismerték a Magis másik, szociális experimentumának résztvevőit, az ismerősök, játszótársak meghívását sokan elfogadták. Eljöttek a templomba, amiről korábban talán azt sem tudták, pontosan hol van, kis imazsámolyokra letérdeltek az oltár elé, meggyújtottak egy-egy mécsest. Többen bekapcsolódtak az éneklésbe is.

emlekmorzsak4

Azt hiszem, ezért az estéért megérte elmenni. Cseppet sem gondolom, hogy az evangelizáció egy könnyű feladat lenne, és azon az estén legalábbis néhány gyerekhez elért a hangunk.  Persze, ez csak egy apró lépés volt az ő hitükben, de megvan a remény rá, hogy valami elkezdődött.

Esténként, a fáradsággal küszködve Magis-kört tartottunk, amiben áttekintettük a napot. Megosztottuk egymással, hogy ki miért hálás, mi okozott számára nehézséget. Számomra ez különleges volt, több megvilágításból látni ugyanazt a napot, megismerni mások szemszögét, kit mi érintett meg.

Számomra fontos volt, hogy mindezek közben más katolikus fiatalokat is megismerhettem. Egyikük olyan távolról jött, mint Litvánia.

Kürtösi Anna

…….

2015 júliusában a “Playing together”  experimentum újból ellátogatott a miskolci Avas lakótelepi gyerekekhez.
A jezsuita gimnázium kollégiumában laktunk. Reggelente a másik experimentum (Magis+Taizé) résztvevőivel együtt rövid közös imával (Fókusz) indítottuk a napot. Délután közösen vettünk részt a misén, esténként pedig a maradék erőnket összeszedve Magis kört tartottunk. Ilyenkor megosztottuk az elmúlt nap eseményeit.
Napközben kimentünk a máltai játszótérre, ahol a gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadtak minket A fiúkkal  fociztunk, a lányok pedig kézművesedtek. De volt hogy együtt énekeltünk, fogócskáztunk, vagy körjátékokat játszottunk. Minden nap vittünk magunkkal kis ebédet, amit velük fogyasztottunk el.
Ahogy múltak a napok, egyre többen jöttek, és egyre nyíltabbak lettek felénk, pedig voltak köztünk lengyelek és szlovénok is, akikkel eleinte nem tudtak szót érteni. A gyerekek nagyon türelmesen és nagyokat nevetve tanították őket magyarul.
Összefoglalva: nagyon jó volt.
Utolsó este tartottunk egy közös imádságot a jezsuita templomban, ahova a gyerekeket és a szüleiket is meghívtuk. A gyerekek saját maguk készítettek szép meghívókat a szüleiknek. Sokan ott laknak a közelben, de még sose jöttek el a templomba.
Többen már a megbeszélt időpont előtt egy órával ott voltak. Mindenki a legjobb ruháját vette fel, és a gyerekek nagyon figyelmesek voltak, velünk együtt énekelték a taizéi énekeket. A közös ima után egy kis agapét tartottunk a templom előtti téren, aminek a végén elbúcsúztunk tőlük.
Többen is megkérdezték: ugye jövőre is jövünk?

Bálint Fülöp
(Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 12. oszt.)

Frissítve: 2016. július 27.