Erdélyi magyar jezsuiták vallanak arról, mit jelent számukra Ferenc pápa csíksomlyói látogatása

Mit jelent számodra erdélyinek lenni, illetve román közegben létezni? Miként éled meg, hogy a pápa ellátogat a szülőföldedre; ha beszélhetnél vele, mit mondanál neki; kötődik-e különleges élményed Csíksomlyóhoz? A magyar jezsuita rendtartomány erdélyi gyökerű tagjait arra kértük, az iménti kérdésekből válasszanak egyet, és annak alapján valljanak identitásukról.

Mit tesz hozzá az identitásodhoz, hogy Erdélyben születtél?

SZŐCS LÁSZLÓ

Az erdélyiség sajátságos szellemi-lelki értéket hordoz, s mint bizonyos lelki alapanyag érvényesül; erőtere van, levegője, amelyben, s amelyből él. Amint létezik porosz és svájci német vagy bajor és osztrák szellem a nemzeti kultúra egységének megbontása nélkül, úgy van alföldi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyar-székely szellem is.

Erdély földrajzi szempontból zárt egység, a természet tette külön tartománnyá, és a történelem az itt élő népet egységgé formálta. Valójában kicsinyített mása a Kárpát-medencének. Az emberi élettér minden lehető változatával itt van, és a helyén van.

Márton Áron erdélyi püspök a szentelését követő ünnepi fogadáson mondta: „Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelvet beszélnek és hat-hétféle szertartás szerint imádják Istent.”

Ezzel Erdélynek nemcsak földrajzi, hanem eszmei panorámáját is sejteti a nagy püspök. A földrajzi adottságok, a sajátos múlt, a történelmi fejlődés, a sokszínű néplélek és a sajátságos észjárás hatására öltötte fel azt a karakteres arcot, amely évszázadok óta félreismerhetetlenül jellemzi. Az együtt élő, de másfajta népekkel való mindennapi érintkezés erősíti a nemzeti különállás tudatát, ugyanakkor összehasonlításokra kényszerít. Ezért erős a nemzeti érzés és a föld szeretete. Ugyanakkor önmagára reflektáló, kételkedő és bíráló, önkritikus, sebezhető és érzékeny – mindez népformáló, jellemalakító volt az erdélyi lélekre.

Mit jelent számodra, hogy székely vagy?

VÍZI ELEMÉR

Sajátos érzést, otthont. Identitásom része, és örülök, hogy a gyökereim oda kapcsolódnak, hiszen, ahogy mondják, nemes bárki lehet, de székelynek születni kell.

A székely ember nem beszél sokat, vendégszerető, s a gondolkodása, hogy úgy mondjam, kanyaros. A székely nagyra értékeli a szabadságot, és – annak nyomán, hogy egykor eleink védték a határt, így nem fizettek adót a császárnak – bizonyos „nemesi” öntudat jellemzi. Megőrzött valami archaikusat a nyelvében, gondolkodásában, hagyományaiban. Miközben kisebbségben létezve különösen nagy értéknek éli meg, hogy magyarul beszélhet, írhat, gondolkodhat, valahol mindez természetes is a számára.

A székelyeket erős akarat jellemzi, sőt olykor azt hisszük, mi vagyunk a világ közepe, de a büszkeség és alázat békében megfér bennünk. Egy székely amit elkezd, azt szereti befejezni. Valahogy így vagyok én is, a nehézség nem tántorít el attól, hogy befejezzem azt, amiről úgy tartom, hogy a feladatom.

Miként éled meg, hogy Ferenc pápa ellátogat a szülőföldedre?

TAMÁS BARNA

Ferenc pápa látogatása nagy megtiszteltetés, kiváltság, kitüntetés számunkra. Kétségkívül történelmi esemény. Népünk ilyet még nem látott, szülőföldjén vendégül látni Krisztus helytartóját. Ferenc pápa jövetelét az elfogadás, megbecsülés, hitbéli bátorítás és vigasztalás, a szolidaritás, tisztelet, együttérzés, a törékenységünk iránti gyöngédség jeleként látom.

Jezsuitaként könnyen tudok vele egy hullámhosszon lenni. Távolról, Dél-Amerikából érkezik, mégis közel érzem magamhoz. Bár még nem találkoztam vele személyesen, baráti hangulat van bennem vele kapcsolatban. Ferenc pápa számomra könnyen megközelíthető személy, akivel nem kell megjátszanunk magunkat, vele nyugodtan lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk. Ez az elfogadó magatartás jobbá tesz, felbátorít, hogy az legyek, aki leginkább vagyok. Megközelíthetősége sok más embert is megérint és átalakít. Olyan reményt ad, amit egy igazi társ jelenléte tud nyújtani. Ő társ, társunk a Jézussal való barátságban. Közben tudom, hogy neki is vannak hibái, és azt is, hogy nem mindenki van oda érte. Számomra mégis Jézus Krisztus közelségét, barátságát, szeretetét és irgalmát jeleníti meg, vele Isten álmának reménye ébred bennem.

Arra gondolok, a jó Isten lelkünket mélyen akarja formálni Ferenc pápa látogatása által.

Hogyan készülsz Csíksomlyóra?

Erdélyben magyar római katolikusként élni többszörös kisebbségiséget jelent. Ezért talán még jelentőségteljesebb a pápa látogatása nálunk. A látogatás számomra a kisebb iránti figyelmesség, az összetartozás, a reménykeltés, az örömszerzés történelmi pillanata, azon túl, hogy közös hitünk ünnepe is, mint minden csíksomlyói zarándoklat. Imádkozom a találkozásért, és reménykedem, hogy sok áldás fakad majd belőle.

Ha beszélhetnél öt percet Ferenc pápával, mit mondanál neki?

KOVÁCS LAJOS

Elsősorban megköszönném neki, hogy közérthetően fogalmaz és beszél, hogy hívők és nem hívők értik, amit mond. Hogy nem menekül olyan egyházi szakzsargon mögé, amely sok egyházi esetében csupán a személyes bizonytalanságot vagy az intézményi szerepből fakadó felsőbbrendűséget szolgálja. Megköszönném, hogy az evangéliumok Jézusát hirdeti, követi, és mindenkit erre biztat. Hogy fontosabbnak tartja a felebaráti szeretet gyakorlását az egyházias lelkületnél. Hogy felismerve az idők jeleit, vallásokat átívelőn jól reagál a világ eseményeire. Hogy elsősorban emberségében van jelen, és nem pápaságában. És végül, hogy hivatalát szolgálatként és nem hatalomgyakorlásként fogja fel.

Ha feltehetnél egy kérdést Ferenc pápának, mit volna az?

HOLCZINGER FERENC

Fiatalok körében tevékenykedve Nyugat-Európa elvilágiasodása foglalkoztat most leginkább, így a Szentatyát erről kérdezném. Érdekel, hogyan lehet még aktívabban, megerősítőbb módon felmutatni a társadalomban az evangélium tanítását. Hogyan lehetne még tudatosabb keresztény életvitelt példázni, ami a környezetre és az emberi méltóságra is tekintettel van? Papként, jezsuitaként számomra is nagyon fontos továbbá az egyházi hivatás mint téma. Így érdekel az is, hogy a Szentatya szerint mit tehetünk, hogy a lelkipásztori hivatás még vonzóbb legyen a fiatalok körében, úgy, hogy a külső ingerek, „társadalmi elvárások” azt üzenik számukra, annak nincs relevanciája.

Őrzöl-e valamilyen emléket Csíksomlyóról?

ANDRÁS CSABA

Csíksomlyó zarándoklataim végállomásaként lopta a szívembe magát. A pünkösdi búcsús zarándoklatok, a Márton Áron Imatúrák, a noviciátus háromhetes, pénz nélküli zarándoklatának utolsó lépései kötődnek a csíksomlyói Szűzanyához. Életem különböző szakaszaiban: a lelki életben való elindulásomban, a közösségre találásomban, az Istennel való meghittség kialakulásában és a gondviselésbe vetett hitemben segített sokat. Érdekes módon, Csíksomlyón nem volt részem különleges lelki élményekben, de az oda vezető úton annál inkább. Csíksomlyó olyan számomra, mint Illés prófétának az enyhe szellő susogása. Finom jelenlét és hálaadás: „Veled vagyok!”; én meg: „Jó, hogy vagy!”

Kötődik valamilyen különleges élményed Csíksomlyóhoz?

SZÁSZ ANDRÁS

Máig emlékszem a pillanat csodájára, amikor először láthattam a szépséges, emberméretűnél nagyobb csíksomlyói Mária-szobrot. A megilletődöttség közepette könnyű volt elhinni, hogy az imádságunkban kimondott vágyak meghallgatásra találnak. Aztán idővel a vallásosmágikus viszonyulás átalakult az Istenanyát megillető tiszteletté. Az a hit került előtérbe, hogy a szobor anyagán túl van egy különleges személy, akinek mint legközvetlenebb közbenjárónak a társaságában időzve anyai közelségben lehetek Jézushoz.

Mit jelent számodra Csíksomlyóra zarándokolni?

ANDRÁS ATTILA

Gyerekkoromban Csíksomlyóról először nagymamánktól hallottam, aki esténként Máriához imádkozva morzsolta a rózsafüzért. Már akkor, a búcsúk alkalmával feltűnt Csíksomlyó különlegessége, ahová egyszer az évben mindenki elzarándokolt; ekkor a falvak teljesen magukra maradtak, Székelyföld egésze ott volt. Mi is mentünk. Mentünk Máriához megpihenni, ahogy mondták a felnőttek, de számomra nagyon furcsa volt az elején. Miért kell valahová elzarándokolni, sokat gyalogolni, ha pihenni szeretnének? Miért nem maradnak otthon? Aztán szépen lassan rájöttem. Amikor először ellátogattam Somlyóra, akkor értettem meg, hogy akihez nagymamám minden este imádkozik, ott a templomban a somlyói Mária. Majd világossá vált számomra Erdély komplexitása is. A nagy különbözőségek, de mégis az egység, ami ott tapasztalható. Együtt él ott magyar, román, szász, cigány, római és görögkatolikus, református, unitárius, evangélikus. Ez nem mindig könnyű, mégis, Máriához érve és ott imádkozva mindenki megpihen és feltöltődik, így erősödik a hitük, reményük, szeretetük. Idén is egy nagyszerű közösséggel látogatunk Somlyóra, Mária lábához. Együtt római és görögkatolikusokkal, reformátusokkal, unitáriusokkal. Megpihenni, feltöltődni.

Kötődik valamilyen emléked Csíksomlyóhoz?

HARAI LEVENTE

Csíksomlyónak mindig is különleges varázsa volt számomra. Gyerekkoromból emlékszem alkalmakra, amikor búcsúra mentünk, de sokszor álltunk meg a kegytemplomnál, amikor a környéken voltunk rokonlátogatáson. Olyankor a csendes templom még jobban felerősítette a helyhez, valamint a kegyszoborhoz köthető történeteket, legendákat. Ezek mind a megmaradásért érzett háláról szóltak. Talán Ferenc pápa látogatása megerősíti az erdélyi híveket ebben.

Mennyiben nehezített terep számodra román-magyar közegben dolgozni?

PAKOT GÉZA

Számomra a nyelvi és kulturális sokszínűség olyan gazdagságot jelent, amely nélkül kevésbé tudnám megélni az ignáci karizmát. A sokféleség harmóniára való törekvése történik közöttünk. Ez folyamatos kreativitásra és a megjelenő új valóságok elfogadására sarkall. Itt egy, és mégsem ugyanaz történik, mint az egyszínű kulturális közegben. Mindez emlékeztet az első társak tapasztalatára.

Mi a nemzetiséged?

ORBÁN MIHÁLY

Édesanyám román, édesapám félig magyar, félig szász volt. Egyikük az ortodox, másikuk az evangélikus egyházhoz tartozott. Engem viszont, a vallást nagyon komolyan gyakorló nagyszüleim miatt, katolikusnak kereszteltek. Magyarul, románul és németül anyanyelvi szinten beszélek. Mindezekkel a gyökerekkel leginkább erdélyi vagyok, vagy ha úgy tetszik, transzilván.

 

(Az összeállítás eredetileg a magyar jezsuiták ingyenes lapja, a M.I.N.D. 2019. nyári számában jelent meg.)

Frissítve: 2019. május 27.