Jezsuiták életre szóló élményei a NEK-en

Megmozgató, hitmélyítő, várakozásokat felülmúló – így jellemzik rendtartományunk tagjai és  munkatársai a napokban lezajlott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust körkérdésünkben. A jezsuiták számos helyszínen és programmal voltak jelen a százezer embert megmozgató egyhetes budapesti rendezvénysorozaton. Van, aki az eucharisztia szépségében mélyedt el, mást a találkozó közösségi vetülete ragadott meg, de mindenki életre szóló élményekkel gazdagodott.

„Megérteni hitünk központi titkát”

Koronkai Zoltán SJ, socius:

Számomra, mondhatni, már három éve elkezdődött a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Amikor 2017-ben meghirdették, akkor kezdtem mélyebben foglalkozni a témájával. Előbb az eucharisztiához kapcsolódó lelkigyakorlatokat tartottam, majd a jezsuita blogon publikáltam írásokat. Ezeket összerendezve állt össze az Eucharisztia – A barátság szentsége című könyv, melyet a NEK hetében be is mutattak a Párbeszéd Házában. Az, hogy elmélkedtem a témában és könyvet írtam róla, nagyon sokat adott, épültem általa. Ez a folyamat segített jobban megérteni hitünk központi titkát, annak gazdagságát, szépségét. Elmélyítette a hitemet, azt is, ahogy átélem a misét, a szentségimádásokat.

Szelfi a Hősök terén: jezsuiták a NEK záró szentmiséjén

A NEK ideje alatt sok programon kint voltam, és az, hogy mennyien vettek részt rajtuk, minden várakozásomat felülmúlta. A gyóntatási alkalmak fontosak voltak számomra: látni lehetett, mennyi embert megmozgat a kongresszus. Olyanok is gyóntak és áldoztak, akik régebben nem voltak az egyház közelében. Azt is is élmény volt hallani, másoknak mennyi mindent adott a NEK. Hálás vagyok a szervezők és a rengeteg önkéntes munkájáért. A szombat esti fáklyás felvonulást a Kossuth Rádió stúdiójából közvetítettem, és még ott is érződött annak méltósága és szépsége. Annak pedig, ahogy százezer ember csendben, együtt térdelt és imádta Istent, hatalmas ereje volt. 

Igény a spirituális megújulásra

Horváth Árpád SJ, a Jézus Szíve Jezsuita Templom igazgatója:

Templomi közösségünkből huszonketten vettek részt a nyitómisén tartott elsőáldozáson. Harangszótól kísérve, zászlókkal a kezünkben, a NEK himnuszát énekelve indultunk családtagjaikkal közösen a Hősök terére. Nagyon kifejező, mondhatni tanúságtétel volt ez a gyaloglás, hisz az úton levés, a vándorlás a II. vatikáni zsinat egyházképe. A gyerekeknek életre szóló élmény volt ott lenni 1400 elsőáldozó között az első sorban, a főoltár előtt. Valószínűleg úgy fognak erről beszélni, mint öregjeink az 1938-as kongresszusról.

Végig a Mária utcán: a Jézus Szíve Jezsuita Templom közössége útban a zárómisére

Templomunk a legrégibb hazai taizéi lelkiségi csoport főhadiszállása” is, innen jött az ötlet, hogy hétfőtől péntekig lehetőséget biztosítsunk az egész napos program utáni elcsendesedésre. Minden taizéi imaórán tele volt a templom, sokan jöttek gyónni és lelki beszélgetésre. Ez is azt mutatja, hogy az emberekben igény mutatkozott a spirituális megújulásra.

A zárómisére akkora csapattal vonultunk, hogy teljes hosszában megtöltöttük a Mária utcát. Ez az alkalom minden elképzelést túlszárnyalt. A felnőttek is nagy lelkesedéssel beszéltek arról, hogy ott lehettek Ferenc pápa közelében. Amikor a Szentatya megszólalt magyarul, azzal levette a lábukról az embereket. Életre szóló élmény volt megtapasztalni, hogy nemcsak templomban tudunk találkozni, hanem itt is együtt vagyunk, egy cél felé haladunk. 

„A Boldogasszony Anyánktól zengett a tér”

Gaálné Bogdány Krisztina, a Tartományfőnöki Iroda munkatársa:

A férjemmel már több mint 30 éve éneklünk a Jézus Szíve Jezsuita Templom kórusában. Amikor kiderült, hogy a NEK szervezői kórusok jelentkezését várják liturgikus zenei szolgálatra, elhatároztuk, hogy közösen részt veszünk a záróalkalmon. A kottákat már nyár elején megkaptuk a szervezőktől, egyénileg készültünk és együtt is próbált a csapatunk, majd a 2000 fős egyesített kórus – több részletben – azokkal a karnagyokkal is gyakorolt, akik a pápai misén vezényeltek. 

2000 fős énekkar: köztük a Jézus Szíve Jezsuita Templom kórusa
2000 fős énekkar: köztük a Jézus Szíve Jezsuita Templom kórusa

Óriási élmény volt, hogy ennyi ember együtt énekel. Szolgáltunk az 1991-es pápalátogatáskor is a Népstadionban, de messze nem ennyien. A himnuszokat és a Boldogasszony Anyánkat sokan velünk énekelték, csak úgy zengett tőle a tér.

A felkészülés mellett igyekeztem követni a NEK rendezvényeit: hétfő este voltam az afrikai programon, nagy élmény volt, lelki táplálékot jelentettek a tanítások és a tanúságtételek. A nyitóalkalmat, a Kossuth téri misét, a fáklyás zarándoklatot és több előadást is megnéztem utólag, valamint belekóstoltam a templomi dicsőítésbe is. Azt tapasztaltam, hogy a Hősök terén nagyon jól meg volt szervezve a sok közreműködő mozgása, valamint a víz, a kalapok és az egyéb felszerelés kiosztása. Jó kórusokkal, neves karnagyok vezényletével énekelhettünk. Köszönjük a szervezőknek!

Segített kilépni a burokból

Kajtor Domonkos SJ, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolalelkésze:

Iskolánk tavaly év végén úgy döntött úgy, hogy a teljes 10., 11. és 12. évfolyamot 310-320 diákot elvisszük a NEK utolsó három napjára. Emellett támogattuk őket, hogy legyenek önkéntesek, a cserkészcsapatunk is részt vett a találkozón, valamint sokan voltak ott a családjukkal. Pénteken épp a tanúságtételre érkeztünk meg a Hungexpo területére, majd részt vettünk a szentmisén és az érdekes fakultációs programokon. Nem túlzás azt mondani, hogy az esti Ákos-koncerten a Jezsu csapata volt a hangulatfelelős: diákok és tanárok együtt táncoltunk a küzdőtéren. A Forráspont dicsőítő est nagyon szép volt, a szentségimádás pedig megérintő. Fantasztikus volt hallani a beszámolókat, milyen lelki élményekben volt részük a fiataloknak.

Ákos-koncerten és ifjúsági esten a jezsusok
Üdv Budapestről: Ákos-koncerten és ifjúsági esten a jezsusok

A szombatot a Margitszigeten töltöttük, a családi napon, a jezsuita sátornál. A Kossuth téri szentmisét követő fáklyás körmeneten megérintette őket az a soha nem látott embertömeg, akik ugyanazért voltak ott, mint ők. Vasárnap jezsus pólóban, zarándoktáblákkal mentünk a Hősök terére, egészen közelről mosolygott ránk Ferenc pápa, a diákok pedig követték a misét, érdekelte őket, mit mond a Szentatya.

Ez az utazás segített kilépniük az iskola jelentette burokból, megtapasztalni, hogy a kereszténység sokkal több, mint amit ők ismernek. Számomra pedig az volt nagyon megható és hálával teli pillanat, amikor a hungexpós misén körbenézve mindenfelé jezsusokat láttam önkénteskedni. Az iskolalelkészi szolgálatnak legtöbbször évtizedek múlva teremnek gyümölcsei, ezért volt fontos számomra, hogy megtapasztalhattam az elköteleződésüket.

Ünnepélyes, imádságos, Istenre irányuló”

Nagy Bálint SJ, a rendtartomány hivatásgondozója, a Sodrás utcai rendház elöljárója:

Számításaim szerint 11 jezsuita vett részt a NEK szombati családi napján a Margitszigeten. Volt, aki a sátorban segített, más gyóntatott vagy kerekasztal-beszélgetésen vett részt. A szomszédos szerzetesi Meghallgatlak sátor önkénteseivel és a domonkos nővérekkel közös imádsággal kezdtük a napot, majd rendtartományunk kiadványaival és óránkénti programokkal vártuk az érdeklődőket, akik érkeztek is folyamatosan. Kvízt szerveztünk, vietnámi rendtársaink énekeltek, beszéltek az ottani misszióról, Szász András jezsuita döntésekről szóló játéka is népszerű volt, a jezsuita életről mesélő rendtársakat pedig 60-70 ember hallgatta. A délutánt examen imával zártuk.

Szerzetesi hivatás: jezsuiták meséltek életükről, szolgálatukról a családi napon
Szerzetesi hivatás: jezsuiták meséltek életükről, szolgálatukról a családi napon

Jó érzéssel tekintek vissza az ottlétünkre: tele volt találkozással. Nagyon sok régi ismerős nézett be hozzánk egy kézfogásra, pár jó szóra, ismeretlenül, még a Vajdaságból, Erdélyből, a Felvidékről és a Délvidékről is. Többen gyóntak és lelki kérdésekkel is fordultak hozzánk.  A hét legszebb élménye számomra a vasárnapi mise volt: ünnepélyes, imádságos, Istenre irányuló hangulatban lehettünk együtt, amit a pápai beszéd és gesztusok is csak erősítettek. Azt éreztem, ilyesmi lehetett, amikor az emberek Jézus várták, érinteni akarták, ő pedig gyógyított, közel engedte magához a gyermekeket. Nagyon szépnek találtam, ahogy az egyház közösen érzékelte Isten gyógyító valóságát.


„Gyertek, Atyám áldottai”

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója így értékelte a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróalkalmát:

„Csodának lehettünk tanúi, az Úr méltó szabadtéri vacsoráján a figyelmező és fegyelmezett sokadalomban Ferenc pápa az egyetlen Mester szavait segített meghallani: Gyertek mindnyájan, Atyám áldottai! Egy pillanatra megnyílt a mindeneket hordozó Szépség határtalan világa.”

A teljes cikk az Országút című művészeti, tudományos és közéleti folyóiratban olvasható.

Frissítve: 2021. szeptember 17.