Esély a megtérésre: Arturo Sosa jezsuita generális a Szent Ignác-évről

Rendalapítónk megtérésének idei, 500. évfordulójára a Jézus Társasága Szent Ignác-évet hirdetett. Szerencsés egybeesés, hogy a 2021. május 20. és 2022. július 31. közti időszak magában foglalja a szívünknek oly kedves rendalapítónk szentté avatásának 400. évfordulóját is. E kettős jubileum olyan nagyszerű lehetőséget kínál számunkra, amellyel jól szeretnénk élni. Ne hagyjuk, hogy ez az esztendő hiába teljen el! Az ünneplés egyúttal felhívás arra, hogy engedjük az Urat a megtérésünkön munkálkodni. Annak kegyelméért fohászkodunk, hogy megújulhassunk az Úrban: új apostoli lelkesedés szülessen bennünk, új élet, új utak fakadjanak a követésére. Ezért választottuk a jubileumi év központi mottójának: „Mindent új szemmel látni Krisztusban”. Arturo Sosa jezsuita generális gondolatai a Szent Ignác-évről.


Az esztendő vezérfonalát a jezsuiták Egyetemes Apostoli Preferenciái adják, melyeket 2019-ben hirdettünk meg, és 2029-ig határozzák meg tevékenységünket. Jól tudjuk, hogy ha beépítjük őket az életünkbe, az megtérést hozhat mindannyiunk, közösségeink, intézményeink és apostoli műveink számára. Ezért kérjük a kegyelmet, hogy megújulhassunk küldetésünkben.

Ebben a kitüntetett pillanatban különösen társainkhoz szólok a küldetésben: a világiakhoz, a szerzetesekhez és mindazokhoz, akik más meggyőződéstől vezérelve dolgoznak velünk. Az Ignác-év során még mélyebben szeretnénk osztozni veletek abban az alapélményben, melynek révén Társaságunk apostoli teste kiveszi a részét a küldetésben, és minden dolgot Krisztusban igyekszik szemlélni. Sokan mélyen elköteleződtetek ezen, a Jézus Társaságának életet adó eszme iránt. Köszönöm az Úrnak ezt a kegyelmet, s mindannyiótoknak a lelkesedést és helytállást. Az Ignác-év alkalmával szeretnénk szorosabban kísérni mindazt a munkát, amelyet a Szentlélek végez bennetek, hogy mélyebben átélhessétek a hívását.

A fiataloknak azt üzenem: szeretnénk megtanulni, hogyan szegődhetünk társaitokul. Tanulni akarunk tőletek. Egytől egyig egyszeri, megismételhetetlen lények vagytok, és különleges küldetést kaptatok. Ignác sok küzdelem árán ismerte fel élete értelmét. Példájából ihletet meríthettek, amikor ti is létetek célját keresitek, vagy azon tanakodtok, hogyan járulhatnátok hozzá egy jobb világ felépítéséhez, amely tiszteletben tartja az ember méltóságát, és örömteli harmóniában él a természettel. Szeretném, ha tudnátok: társaitok kívánunk lenni mindazzal, amit teszünk, de még inkább azzal, akik vagyunk – emberek, akik készséggel osztják meg idejüket, álmaikat és reményeiket.

Világszerte élő fiatalabb és idősebb jezsuita testvéreimhez azzal fordulok: a jubileumi esztendő új hívás arra, hogy ihletet merítsünk Ignácból, a zarándokból. Belső küzdelme és megtérése révén rendalapítónk nagyon közel került Istenhez. Ez a kapcsolat, ez a mérhetetlen szeretet lehetővé tette számára, hogy mindenben megtalálja Őt, és példája arra ösztönözze a többieket, hogy együtt alkossák missziós buzgalommal teljes apostoli testüket. Ennek az alapihletnek mi vagyunk a letéteményesei, így a mi felelősségünk, hogy az a napjainkban is érvényesüljön.

A szegénység Ignác számára a Jézussal, az Úrral való közeli kapcsolat kifejezője volt. Nincstelensége minden szónál hívebben tanúskodott belső átalakulásáról, növekvő sebezhetőségéről az Úr előtt; arról a radikális elfogulatlanságról, amellyel felkészítette magát Isten akaratának követésére, és annak megéléséről, hogy mindent, amink csak van, odafentről kaptunk ajándékba.

Hogyan fogadhatjuk magunkba és élhetjük meg mi, a Jézus Társaságának mai tagjai az evangéliumi szegénység e kegyelmét? Mindenekelőtt annak a jézusi életmódnak az elsajátításával, amelyet Ignác és az első társak magukévá tettek. Igen, az Úrral való bensőséges kapcsolat lehetséges, ha vágyunk rá, és állhatatosan kérjük, amint a Lelkigyakorlatok tanítanak minket. Ezt az intim közelséget nem csak azért kapjuk, hogy csendben, magunkban élvezzük.

Ellenkezőleg, ez a meghittség lehetővé teszi, hogy jobban szeressük és kövessük Jézust, aki – különösen a legszegényebbek és leginkább kitaszítottak, a Föld jajkiáltása és mindenféle sebzettség révén – továbbra is hív minket. Az első társak számára a személyes és közösségi szegénység mindig a rászorulókról történő gondoskodáshoz kötődött. Ez lényeges eleme tőlük kapott mai küldetésünknek is.

Az Egyetemes Apostoli Preferenciák megkülönböztetési folyamatától vezérelve elfogadtuk a kihívást, hogy meghallgassuk a szegények, kirekesztettek, méltóságukban sértettek segélykiáltását. Vállaltuk, hogy társaik leszünk, és együtt szorgalmazzuk az igazságtalan rendszerek átalakítását, amelyek napjaink világának válságában annyira nyilvánvalóvá váltak. És hadd tegyem világossá: nemcsak egészségügyi és gazdasági, hanem mindenekelőtt társadalmi és politikai krízisről van szó. A COVID-19 járvány minden szinten rámutatott a társadalmi kapcsolatok súlyos hiányosságaira, a nemzetközi egyenlőtlenségekre és az ökológiai egyensúly felborulásának okaira. Csak Jézus szeretete hozhat végleges gyógyulást. Csak akkor lehetünk tanúi ennek a szeretetnek, ha szorosan egyesülünk Vele, egymással és azokkal, akiket a világ kitaszít és a legkevesebbre tart.

Szegénységi fogadalmunk betartása a világ jelenlegi helyzetében megköveteli, hogy változtassunk szervezeti kultúránkon. Mindehhez iránymutatást adhat a Lelkigyakorlatok útja, melyre belső szabadságunk alapvető megújításával kell lépnünk. Ez pedig az ignáci elfogulatlansághoz vezet bennünket, és fogékonnyá tesz minket arra, „ami a legjobb”.

Ha igazán azonosulni szeretnénk az evangéliumok szegény és alázatos Jézusával, fel kell ismernünk hiányosságainkat, sőt bűneinket ezen a területen. Ahogy az Örökkévaló Király meghívásáról szóló elmélkedés során (Lelkigyakorlatok 98.) annyiszor tesszük, kérhetjük a kegyelmet, hogy újítsuk meg vágyunkat az Úr utánzására „minden kézzelfogható vagy szellemi rossz, bántalmazás és a szegénység elviselésében”.

Nekünk, jezsuitáknak meg kell kérdeznünk magunktól, mit jelent napjainkban máshogyan, mégpedig szorosabban értelmezni szegénységi fogadalmunkat. Az ignáci szöveg kifejezésével „az idők támasztotta igények szerint” kell meglátnunk, át kell-e alakítani, illetve szigorítani életformánkat. Ezért elsőrendű feladatunk megérteni, hogy a jelen mit követel meg tőlünk. Ha mérlegre helyezzük, hogy miként éljük meg a szegénységet, azzal kézzelfogható módon segíthetjük elő, hogy a megtérés jegyében megújíthassuk küldetésünket.

Kedves jezsuita testvérek és társaink a küldetésben! Az előttünk álló feladat alapjaiban alakíthatja át a Jézus Társasága életét. Olyan pillanathoz érkeztünk, amely új energiákat, új szabadságot, új kezdeményezéseket, új szeretetet szabadíthat fel mások, köztük leginkább nélkülöző testvéreink javára. Mindehhez kellő bátorítást adhat, ha felidézzük Loyolai Szent Ignác személyét és megtérését. Példája nyomán ugyanis felismerhetjük: „Igen, a változás lehetséges. A szívünk valóban megenyhülhet. Igen, a világunk új utakat találhat”. Kezünket Jézus, a testvérünk és barátunk kezébe helyezzük, s így haladunk a titokzatos, de reményteli jövő felé, bízva abban, hogy Ő velünk van, és a Lelke irányítja lépteinket.

Loyolai Szent Ignác, imádkozz érettünk!

Arturo Sosa SJ
a Jézus Társasága általános elöljárója

Frissítve: 2021. július 07.