Képek az első jezsuita közösségi futásról

Végy egy tucat jezsuitát. Szórd szét őket Makkosmária és a Sodrás utcai rendház között hét állomáson. Kérd meg őket, hogy az egyes stációknál mutassák be a rendi képzés megfelelő szakaszát. Mindehhez adj hozzá közel száz barátot, akik kilenc kilométeren át lótnak, futnak, gyalogolnak az erdőn keresztül. A sportélményhez adagolj eszmei tartalmat, és kérd meg a résztvevőket, hogy a testmozgásból fakadó örömeiket, nehézségeiket a Jézus Társasága jelenlegi és jövendő rendtagjaiért, avagy saját hivatásukért ajánlják fel. A célba érkezés után a Sodrás utcai közösség kertjében két üstben főzz gulyáslevest bő száz főre. Adj hozzá csapolt sört, szörpöt. Ízlés szerint keverj melléje dzsesszmuzsikát. Mindezt tálald verőfényes őszi napsütésben, és már kész is az első jezsuita közösségi terepfutás/gyaloglás receptje.

A fenti rendezvényt szeptember utolsó szombatján Nagy Bálint hivatásgondozó vezetésével szervezte a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. A közösség tagjai és munkatársai a korábbi években is részt vettek futóversenyen, idén azonban úgy döntöttek, nem valamely rendezvényhez csatlakoznak, hanem saját alkalmat szerveznek. És nem versenyt, hanem olyan eseményt, amelyen a sportélmény, a testmozgás mellett legalább olyan fontos mindaz, ami belül, a szívben, a lélekben történik. Mindehhez kerettörténet is adódott: a résztvevők afféle „gyorstalpalón” a noviciátustól az örökfogadalomig és a papszentelésig végigkövették a rendi képzés állomásait, az egyes stációknál 2-3 percre megállva, és meghallgatva az épp abban a szakaszban lévő jezsuita beszámolóját a tanulmányairól.

És miért éppen Makkosmária? Azért, amit az oda gyakran kirándulók közül sem sokan tudnak: a budai kegyhely ezer szálon kötődik a jezsuitákhoz.

Amint a templom kertjében tartott szentmisén Koronkai Zoltán SJ felidézte, Makkosmáriát a rendszerváltozás előtt évekig a szétszóratásban élő hazai rendtagok „lelki kikötőjeként” tartották számon.

A kommunisták börtönét megjárt Tamás János provinciális itt kapott lelkészi feladatot, és helyben működött a noviciátus – itt tanult annak idején Illés Albert atya, aki most több jezsuita paptársával koncelebrált a szentmisén.

Ezen a helyen gyűltek össze időről-időre a rend (fél)illegalitásban működő tagjai, és 1978-ban a kegytemplom egy történelmi találkozónak is helyet adott: a jezsuita generális a Jézus Társasága fennállása óta először ekkor látogatott hazánkba. Pedro Arrupe együtt misézett magyar társaival, és ajándékként, megerősítésként kelyhet adományozott nekik. A mostani szentmise különösen meghitt pillanata volt, amikor Koronkai Zoltán és Nagy Bálint megmutatta az oltáron a nevezetes kegytárgyat – felidézve az elődök példáját, helytállását, mély hitét. (További részletek a jezsuiták és Makkosmária kapcsolatáról ezen a linken.)

A liturgiát követő közös bemelegítés után három csoportban – Gyorstalpalók, Fontolva haladók, Jézussal gyaloglók – kezdetét vette az első jezsuita közösségi terepfutás/gyaloglás, melynek részleteiről a további szavak helyett tanúskodjanak Gilányi Valentina, Makofka Sándor és Rudnyánszky Orsolya felvételei.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. október 08.