Ez is camino, de a másik irányban: Szent Ignác zarándokútja Loyolától Manresáig

Egész estés film készül róla, de Wikipedia-oldala nincs, mi az? A Camino Ignaciano, azaz a Szent Ignác-zarándokút, amely az „igazi”, Szent Jakab-caminóhoz hasonlóan Spanyolországot szeli át, csak éppen az ellenkező irányban. Végh Dániel írása a MIND nyári számából.

Csaknem ötszáz évvel ezelőtt, 1522-ben indult útnak Ignác, hogy – miután felépült életét megváltoztató sebesüléséből – Krisztust követve megtalálja hivatását. A loyolai családi fészekből Barcelona kikötője felé vette az irányt, hogy a Szentföldre jusson. Baszkföld határát elhagyva jól ismert zarándokutat követett. Az útvonal, amelyen Kelet felé „királyi út” néven a Jeruzsálembe eljutni vágyók jártak, nyugati irányban a Camino de Santiago, vagyis a Szent Jakab-út katalán ágaként ismert. A zarándokok mindkét irányban hagyományosan útba ejtik a Montserrat hegyén álló kolostort, hogy az ott őrzött fekete Madonnához fohászkodjanak.

Ignác innen nem a kétnapi járóföldre lévő tengerpart, hanem Manresa közeli városkája felé indult. Miközben jó egy évet töltött itt, a Cardoner folyó partján életre szóló kegyelmi élményben volt része, a szüntelen imádságban pedig rátalált arra a lelkigyakorlatos módszerre, amelyet ma már világszerte ismernek és alkalmaznak. Később továbbutazott, de lélekben Loyolától Manresáig született újjá. Amint A zarándok címen ismert időskori visszaemlékezéseinek 14. fejezetében írja: „Az úton olyasmi történt vele, amit jó lesz leírni, hogy érthető legyen, miként viselkedett Urunk ezzel a lélekkel, aki még vak volt, bár nagy vágy ébredt benne, hogy mindenben, amit képes felismerni, őt szolgálja.”

A Szent Jakab-út árnyékában

Ezen a 650 kilométeres zarándokúton vezet végig 27, egy-egy nap alatt kényelmesen bejárható szakaszra bontva a Camino Ignaciano, azaz Ignáci Út, melyet – megtérésének idei, 500. évfordulójára előretekintve
– 2012-ben hirdettek meg a spanyol, baszk és katalán jezsuiták, illetve Chris Lowney. (Utóbbi, New York-i születésű férfi jezsuitának készült, de befektetési bankárként futott be karriert, majd átnyergelt a nonprofit világba, és végül az ignáci módszereket a menedzsment világára alkalmazó könyveivel lett bestsellerszerző.) Az azóta eltelt kilenc év csendesen telt.

Bár rendszeresen indulnak vezetett zarándokutak a Camino Ignacianón, s megjelent róla néhány, az egyéni utazókat megcélzó útikönyv – az angol nyelvűt maga Chris Lowney jegyzi –, illetve van honlapja, viszonylag ismeretlen maradt.

Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy lényegében nincs Wikipedia-oldala (a pár sornyi spanyol, illetve német bejegyzéskezdemény, valamint a csak 2019-ben létrehozott katalán nyelvű oldal legalábbis aligha nevezhető nemzetközi elérésnek).

Új lendületet a 2021-2022-es kerek évforduló közeledése adott a kezdeményezésnek: a helyi turisztikai ügynökségek összefogásával megkezdődött a zarándok-infrastruktúra, a szálláshelyek és a látnivalók fejlesztésének előkészítése. Addig is marad a Camino Ignaciano legnagyobb hátránya a Jakab-úttal és más bejáratott zarándokútvonalakkal szemben, hogy az etapok végén nem érhetők el párezer forintos szállások, s legnagyobb előnye, hogy ugyanezért az ember nem kell, hogy tömegekkel fusson versenyt a priccsek egyikéért.

Testi és lelki kihívás

Maga az útvonal egyébként nem könnyű. A baszk hegyvidéken átvezető első szakasza kifejezetten zord, majd középső részén kietlen pusztaságon visz át, s a katalóniai zárónapokra is több száz méteres hegymászást tartogat. Nem véletlen, hogy a Az Ignáci Út végigjárása messze nem merül ki a fizikai kihívásban vagy a sokarcú – és soknyelvű! – spanyol vidék felfedezésében. A Camino Ignaciano kigondolóinak szándéka szerint ez a hónap meghívás arra, hogy megkíséreljük legalább rövid időre beleérezni magunkat az Ignác-korabeli zarándokok bőrébe. Ajánlatos ezért a kütyüket elfeledni, ahol lehet, a szabad ég alatt éjszakázni, és a középkor óta változatlan recept alapján készülő kenyereket, sajtokat és egytálételeket fogyasztani – mindez a világháborúk és az EU-s infrastruktúrafejlesztési projektek által megkímélt vidéki Spanyolországban nem is olyan nagy kihívás.

Az eljárás pedig olyannyira ignáci, hogy ezt a fajta zarándoklatot – kiegészítve a koldulás és az ingyen szállás-keresés kihívásával – a szerzetesrendek között egyedüliként minden jezsuita novíciusnak kötelező „kipróbálnia” a maga szülőföldjén. S persze ott a Zarándok lelki útravalója is, hiszen a Camino Ignaciano egyúttal végigvezet Szent Ignác nagy, harmincnapos lelkigyakorlatának főbb pontjain.

¡Buen camino!

Bár az útikalauz minden napra kínálkérést, imát, felajánlást és elmélkednivalót, s érdemes magunkkal vinni A zarándok egy példányát is, ideális esetben lelki kísérővel javasolt nekivágni az útnak. Lelki kalauzolásra vállalkoznak a Camino Ignaciano hivatalos vezetői, elsősorban persze spanyol, katalán, illetve angol nyelven. Egyikük, a tíz évvel ezelőtti kezdetek óta a Camino-projekten dolgozó José Luis Iriberri SJ volt
az útról a világ első egész estés zarándokfilmjét forgató Tolvaly Ferenc csapatának kísérője.

S mivel ki tudja, mikor vehetünk újra párezer forintos fapados repülőjegyet Barcelonába, érdemes megfontolni José atya szavait: „Azok számára, akiknek nincs lehetőségük Spanyolországban Ignác lába nyomában járni, azt hiszem, a legjobb tanács az, hogy kövessék Ignác élete vége felé diktált önéletrajzát. Az ő szavaiban rá fognak találni az Ignáci Útra: fogadjuk el a hívást, amely aztán mindent megváltoztat a szívünkben és elménkben; álljunk készen egy olyan útra, amelyet nem ismerünk, és egyetlen kalauzunk a hitünk Isten szeretetében; bízzunk Jézusban úgy, mintha semmi és senki más, csak ő volna a legfontosabb az életünkben; higgyük el, hogy az egyszerű élet Jézussal sokkal jobb, mint modern társadalmunk bármely előkelő pozíciója; ne féljünk a nehézségektől, melyek bizonyosan keresztezik majd azt utunkat; és ne egyedül vágjunk neki: keressünk magunknak zarándokcsoportot, s egyaránt osszunk meg velük jót, rosszat.
Ezek a lelki üzenetek, amelyekre a Camino Ignacianót járva rátalálhatunk.”

Szent Ignác cipője

ZARÁNDOKFILM SZENT IGNÁC ÚTJÁN

Megmutatni a láthatatlant, segíteni elmerülni a csendben – erre vállalkozik Tolvaly Ferenc 90 perces fikciós dokumentumfilmje. A spanyolországi történelmi helyszíneken forgatott mozi azt mutatja be, hogyan válik egy zarándoklat életváltoztató úttá. A Loyolától Manresáig tartó távot megtevő négy magyar fiatal Szent Ignác nyomában jár, aki 500 évvel ezelőtt tette meg a ma már Camino Ignacianóként ismert utat. A film egyaránt hordoz üzenetet az önmagukat keresőknek, a mély lelkiségre vágyóknak, valamint a spanyol kultúra, a természet és az egyedi dokumentumfilmek szerelmeseinek.

Az alkotás a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, a Cameofilm Stúdió gyártotta Csáky Attila producer vezetésével, és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya patronálta.
Rendező: Tolvaly Ferenc
Forgatókönyvíró: Tolvaly Ferenc, Balázs Zsuzsa
Operatőr: Pataki Ádám
Zene: Bencker László
Vágó: Mészáros Attila
Kreatív igazgató: Kovács Lajos SJ
Bemutató: 2021. szeptember 4., Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház
Magyarországon forgalmazza a Vertigo Média.

Frissítve: 2021. június 04.