Faludi és Burgenland

Faludi Ferenc nemcsak a mai Burgenland területén született és halt meg, hanem eltekintve működésének néhány távolabb eső helyétől, életének legnagyobb részét, hanem is a mai Burgenland területén -ez akkor nem létezett- de annak a közelében töltötte.

faludi_ferenc_flopSzületésének és halálának kettős évfordulója a szűkebb hazájára irányította a figyelmet. Mert Faludi Ferenc nemcsak a mai Burgenland területén született és halt meg, eltekintve működésének néhány távolabb eső helyétől, életének legnagyobb részét, hanem is a mai Burgenland területén -ez akkor nem létezett- de annak a közelében töltötte. A jubileum alkalmából tartott tudományos tanácskozás egyik összegzéseként éppen ezt vonhatjuk le, életének körülményei, eseményei, nyelve és törekvései is nagyrészt erre az akkori nyugat-magyarországi területre utalnak. Éppen ezzel kapcsolatban a kilátásba helyezett új, teljes Faludi kiadáshoz és életrajzhoz szeretnénk a következő megjegyzéseinkkel néhány szerény adalékot szolgáltatni.

Az említett tanácskozásnak, másik érdekes, sőt egyenesen izgalmasnak mondható megállapítása, hogy Faludi több mint 200 év után is mennyire nem lezárt, mennyi új adatot és összefüggést fedeztek fel vele kapcsolatban a szakemberek. Végül, hogy sokszor műveinek tartalma is, de főleg magvas, találó, ma is frissen és üdén ható nyelve, kifejezései, képei a legújabb magyar irodalomra és annak jeles képviselőire is ösztönzően hatnak. Mi itt csak életének Burgenlanddal kapcsolatos néhány még nem teljesen tisztázott kérdését szeretnénk röviden felvetni.

nemetujvar_2Itt van mindjárt születése napjának kérdése. Az a tévedés, hogy főleg külföldi kiadványok, pl. német lexikonok, de a Burgenlandische Heimatblatter jubileumi Faludi száma is 1704. április 1.-ét tüntetik fel születésnapjául, a jezsuita rend kiadványaira vezethető vissza. Az évente megjelenő névtár első alkalommal hibásan közölte és ezt vették át. A magyar életrajzok és kiadványok általában 1704. március 25.-öt jelzik Faludi születése napjául. Felkutattuk a németújvári (ma Güssing, Ausztria) anyakönyveket. Ma a kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria) püspöki levéltárban találhatók. Két példányban is megvan Faludi koráról a ‘Kereszteltek anyakönyve’. Az egyik Tom II. jelzéssel folyamatos, azonos kézírással, a másik Tom. III. jelzéssel, javításokkal több különböző kéz írásával. Nyilvánvalóan ez utóbbi lehetett az eredeti anyakönyv, míg az előző az előírások szerint a püspökség számára vagy egyéb okból készült másolat. Mindkettőben március 26. szerepel Faludi keresztelési napjául. Meg kell jegyeznünk, hogy az akkori általános szokás és gyakori csecsemőhalandóság miatt általában mindjárt a születés napján meg is keresztelték az újszülötteket. Persze lehetséges, hogy a születés este történt, akkor csak másnap volt a keresztelő. Erre enged következtetni az eredeti bejegyzés javítása éppen a keresztelés napjának bejegyzésénél: eredetileg 27-t írt a bejegyző, melyet aztán 26-ra javított ki, talán éppen azért, mert a születés és a keresztelés nem esett ugyanarra a napra.

nemetujvar_batthyany_herceg_2Esetleg az a körülmény is, hogy maga a várúr, Batthyány Ferenc herceg vállalta a keresztapaságot lehetett az oka annak, hogy a keresztelést a születés utáni napra tették.

Faludi születésének volna még egy másik érdekes körülménye is. Erre ugyan eddig nem találtunk írásos adatot, de Németújvárott mai is él ezzel kapcsolatban egy hagyomány, mégpedig az, hogy Faludi fenn a várban született volna. Az a tény, hogy semmi esetre sem abban a házban, amelyiknek romfalára, a mostani ünnepségekre való tekintettel helyezték el a régebbi emléktáblát: ‘E házban születettF.F. ‘, de valószínűleg abban a mostanitól mintegy 20 méterre az utca másik oldalán az 1970-es évek közepéig állt ún. ‘Kovács-házban’ sem. Amelyre az Ausztriához való csatolás előtt néhány hónappal 1921. nyarán helyeztek el a Vas megye közönsége által adományozott előbb említett emléktáblát. Ezt a táblát eredetileg Faludinak -nem éppen művészi kivitelezésű- domborműves képzelt arcképe is díszítette, jelenleg a városházán őrzik. A nyilvánvaló célokat szolgáló, gyorsan megszervezett ünnepség, illetve emléktábla elhelyezés alkalmával, nem végezhettek alaposabb tudományos kutatást. Faludi tényleges szülőházára vonatkozólag. A lebontott ház nem volt olyan jellegű, hogy 300 évvel ezelőtt is már állt volna.

nemetujvar_22De térjünk vissza az említett hagyományra. Épen Faludi születésnapja táján kuruc hadak portyáztak Németújvár vidékén és a lakosság a tőlük való félelmében a várba, illetve annak tágas udvarára menekült volna. Az egykori vulkanikus hegyre ma is csak egy meglehetősen meredek út vezet fel, és még ma is a zömök várfalak és az erős várkapuk, amelyek szinte felkínálták a várat nagyobb tömeg számára is menedékhelyül. A kurucok hadmozdulatainak időpontjai mindenesetre alátámasztják ezt a feltevést, illetve hagyományt. Közismert tény, hogy Ocskay 1704. februárjában ‘elfarsangolta’ a kurucok számára Sopront, és az is tény, hogy ezután délfelé, Kőszeg irányába vették a kuruc hadak útjukat. A másik ismert időpont 1704. július 7., amikor Szentgotthárd terében, Nagyfalu (ma Mogersdorf, Ausztria) határában, pontosan, ugyanott, ahol 1664. augusztus 1-én a keresztény hadak döntő győzelmet arattak a törökök felett, Károlyi Sándor kuruc csapatai és Rabatta stájer hadai között újabb jelentős ütközet zajlott le, mely a kurucok nagy győzelmével végződött: 1500 stájer halott és 500 fogoly. Faludi születésének időpontja és helye éppen ezen események közé esik.

A születésnap kérdése mellett egy másik nyitott kérdés: Meddig tartózkodott a Faludi család Németújvárott? Vagy, hogy mikor költöztek vissza Körmendre? Melyet különben a keresztelési bejegyzés is: ‘ex Kyrmend hic natus’ a család állandó tartózkodási helyéül tünteti fel. Néhány évig még Németújvárott maradt a család. Itt született 1707-ben Faludi húga, Klára is. Az Omnáriumban nemrég felfedezett adat: Faludi visszaemlékezése németújvári korcsolyázására is arra enged következtetni, hogy voltak gyermekkori emlékei és élményei szülővárosáról, tehát legalább 4-5 éves koráig itt kellett élnie. A születésnap kérdése nyilván csak a filológiai és biográfiai pontosságot érinti, de ez a kérdés összefügg már Faludival, az íróval: Hol és kitől sajátította el ízes magyar nyelvét?

Németújvár lakóinak nagy része Faludi születésének idején sem lehetett magyar anyanyelvű. A keresztelési anyakönyvnek, pl. azon lapján, ahol Faludi bejegyzése szerepel, a 14 bejegyzés közül csak Faludi neve magyar, a többi név mind német vagy horvát eredetre utal. Ettől függetlenül lehetséges, hogy a Batthyány birtok tisztviselői magyar nyelven érintkeztek egymással. Mindazonáltal valószínű, hogy Faludi szép magyar nyelve, élete körmendi korszakának öröksége, ahol elemi iskolás korában tartózkodott. Gimnáziumi tanulmányainak helye: Kőszeg és Sopron ugyancsak németajkú helységek voltak Faludi korában. Érdemes volna ezeknek a helységeknek Faludi tartózkodási idejére vonatkozó körülményeivel és eseményeivel is foglalkozni. A pontosan vezetett jezsuita ‘historia domusokban’ nemcsak Faludi nevévek találkozunk, hanem sok olyan feljegyzéssel is, ami fogékony, fiatal lelkére jelentős hatással lehetett. Mindez jövendő életrajzírójának feladata volna.

rohonc_1[1].Mi most nagyot ugrunk, és életének utolsó éveivel szeretnénk még röviden foglalkozni. 1773-ban történt a jezsuita rend feloszlatása és ekkor Pozsonyból újra visszatért a mai Burgenland területére és a Kőszegi-hegység déli lejtőjén fekvő Rohonc (ma Rechnitz, Ausztria) községben az ún. ‘Hauser-féle’ öregek házának lett lakója. Mint ex-jezsuita Batthyány kegydíjból élt. Géfin Gyula kézirati hagyatékában találtuk meg azt a levelezés, amit a győri püspöki levéltárossal folytatott, és amelyekből kiderül, Faludi nem volt az öregek házának hivatalos lelkésze, hanem csak egyszerű lakója, mert a győri névtárakban, ezen években ‘betöltetlennek’ tüntették fel a rohonci öregek házának beneficiátusi állását. Ha szerény anyagi körülmények között is élt Faludi Rohoncon, életének utolsó hat esztendejét teljesen az irodalomnak szentelhette.

rohonc_templomNemcsak műveinek új kiadásai jelentek meg ebben az időben, hanem számos költeménye is, melyek élete ezen időszakának eseményeihez (pl. Szily Jánoshoz írt ódája), vagy helyeihez kapcsolódnak (a tarcsai savanyúvízhez), számos egyéb költeményében is a rohonci erdők hangulatára ismerünk, ahová a faluban ma is élő hagyomány szerint, szinte naponta járt sétálni, és amit éppen ezért is Faludi-völgynek neveznek. Korábbi költeményeit is ekkor másolgatta le, gyönyörű kalligrafikus írással, amiről a szombathelyi püspöki levéltárban lévő kéziratos versgyűjteménye tanúskodik. Érdemes volna ezt a kis kötetet fakszimile kiadásban vagy fotómechanikai úton kiadatni. Ekkor írta meg posztumusz kiadású, legjobb művét, a Téli éjszakát, de ugyancsak rohonci időszakában készült a Szörényi László kutatása nyomán most előkerült, Szűz Máriáról szóló műve is. Élete utolsó napjainak eseményei közismertek: 1779. december 17-én kapta meg halálos betegségét, 18-án halt meg és 19-én temették. A rohonci halotti anyakönyv német nyelvű bejegyzése szerint: ‘december 19-én temetett el főtisztelendő Falodi (sic!) Szeráfi Ferenc atya, ex-jezsuita, 76 éves korában.’ A hagyomány és a plébánián lévő, igaz csak XX. századi történelmi feljegyzés szerint: a templom kriptájában temették el. A jubileumi évében, 1979 nyarán tartott helyszíni szemle alkalmával a kriptában Faludi sírjának semmi nyomát nem találták, természetesen a temetőben sem. Így hát nemcsak, hogy egyetlen hiteles képmása sem maradt fent a XVIII. század egyik legnagyobb költőjének -akinek hatása mai irodalmunkon is érezhető-, és a kiről jelentőségéhez méltóan emlékezett meg most a magyar tudományos világ, hanem még a sírját sem ismerjük.

További feladat volna életrajzának és műveinek új kiadása, valamint a tudományos ülésszak előadásainak és vitáinak megjelentetése. De úgy véljük Faludi utóéletéről is illene megemlékezni, és ezzel kapcsolatban nemcsak műveinek későbbi kiadásaira, az író értékelésére, méltatására gondolunk, hanem az 1906-ban alakult és 1948-ig fennálló szombathelyi Faludi Társaság működésére is. Ez a Társaság nemcsak a Faludi-kultuszt akarta szolgálni kiadványaival, előadásaival és az Írottkő nevet viselő irodalmi folyóiratával, hanem Nyugat-Magyarország irodalmi fóruma is akart lenni. A helyi írók mellett irodalmunk legjelentősebb képviselőit is megszólaltatta: így pl. Illyés Gyula, Weörös Sándor, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Komáromi János, Koós Károly, Tamási Áron, Dsida Jenő, Nyírő József, Szabó Lőrinc, Féja Géza, Cs. Szabó László, Németh László, Sárközi György, Gulyás Pál, Jankovich Ferenc, Mécs László, Berczeli A. Károly, Komlós Aladár, Erdélyi József nevével is találkozunk az írók, illetve előadók sorában.

Kifogásolhatná valaki, hogy miért foglalkozunk ismételten is ilyen részletesen Faludival? Nemcsak éppen a cikkben szereplő kapcsolatok miatt, hanem azért is, mert úgy érezzük, hogy Faludi példaképünk lehet a magyar nyelv és kultúra megőrzésében és művelésében, hiszen Faludi is életének nagy részét nem magyar környezetben élte le. Követői talán új Faludi Társaságot alapíthatnának.

Galambos Ferenc Ireneusz OSB (1980)

Galambos Ferenc 1920. október 21-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Bencés Gimnáziumban végezte, 1938. augusztus 6-án belépett a bencés rendbe, ahol az Ireneusz szerzetesi nevet kapta. Pannonhalmán, 1943. június 27-én ünnepélyes fogadalmat tett, majd 1944. május 21-én pappá szentelték.

A Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán kezdte felsőfokú tanulmányait, és szerezte meg -1944-ben- a magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet. 1944 és 1945 között gyakorló tanár és házgondnok Budapesten, majd 1945-48-ban gimnáziumi tanár és házgondnok Csepelen. 1948 és 1949 között segédlelkész, majd 1949 és 1951 között lelkész Adonyban, 1953-1956-ban gimnáziumi tanár Győrött. 1951 és 1953 között a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián tanult és szerzett teológiai doktorátust. Az 1956. októberi forradalom után Ausztriába menekült. 1956-1957-ben lelkész traiskircheni menekült táborban, majd 1957 és 1966 között igazgató, utána 1967-1968-ban gimnáziumi tanár Burg Kastl-i magyar gimnáziumban. Posztgraduális tanulmányokat végzett 1966-67 között az Institutum Liturgicumon Rómában, továbbá 1968-69 között az Egyesült Államokban és Kanadában. 1969 és 1981 között hittanár Felsőlövőn (Oberschützen) és magyar lelkész Felsőőrött (Oberwart), 1977 és 2002 között plébános Alsóőrött (Unterwart), közben 1981-1985-ben hittanár a Kereskedelmi Akadémián és a Felsőbb Szakiskolán is Felsőőrött. Tevékenysége elismeréseként 1989-ben Burgenland Tartomány Érdemrendjét, 199l-ben a magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg. 2002-től nyugalomba vonult, Pannonhalmára költözött, ahol beteg rendtársait szorgalmasan látogatva, ápolva teltek el az életének utolsó évei. 2007. április 2-án hunyt el, és a Boldogasszony kápolna kriptájában helyezték el örök nyugalomra.

Összeállította Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 10.