Fél évszázad szolgálat: interjú Rónaszéki Tamással, a Jézus Szíve-templom kórusának vezetőjével

Tavaly ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom Musica Sacra kórusa. A csapatba 44 éve lépett be tagként, 33 éve vezeti az énekkart, tavaly töltötte be 60. életévét, és idén 45 esztendeje, hogy a templomban szolgál. Rónaszéki Tamással a kórus életről és idei terveiről Hegedűs Rita beszélgetett. Fotók: Hegedűs Márton.

Rónaszéki Tamás, a Musica Sacra kórus vezetője, a Budapesti Vonósok tagja

– Tervezed új elemmel bővíteni a repertoárotokat?

– Mindig van újítás, de heti egy próbával kicsit nehéz lenne nagyobb léptékben bővíteni a repertoárt. Viszont nyitottak vagyunk rá, és szívesen tanulunk új darabokat.

– Az elkövetkező évadra van már konkrét terved? Művek, amelyeket mindenképpen szeretnéd, ha majd előadnátok?

– Ami azt illeti, van. Szeretnénk előadni Gabriel Fauré Requiemjét. Ő a párizsi Madeleine-templom  orgonistája volt. A művet a kórus évekkel ezelőtt már bemutatta, viszont most idejét látjuk leporolni és előadni az új tagokkal is, akik akkor még nem énekelhették velünk. Emellett szeretnénk meglepni a híveket egy karácsonyi CD-vel.

– Amikor új tagok csatlakoznak, ők miképpen tudnak beilleszkedni, és mennyiben hoznak új lendületet?

– A kórustagok között van 70 év fölötti is, de huszon-harminc évesek is énekelnek velünk. Csodálatos emberek, akikkel  lelki közösséget is alkotunk. Jelenleg az 50-es korosztály van többségben. A fiatal tagok mindenképpen új lendületet hoznak. A beilleszkedés nem nehéz, a kórus befogadó, és van, hogy egy idősebb tagnak a gyermeke is csatlakozik. A tagok nagyon odaadók, a város és a környező települések legkülönbözőbb pontjairól járnak a próbákra. Mára már akkorára nőttünk, hogy nehezen férünk el a karzaton.

A Musica Sacra kórus 2021 októberében, fennállásának 50. évfordulóján

– Van konkrét elképzelésed a miserepertoárok kigondolása előtt, vagy azokat a kórus tagjaival közösen szoktátok összeállítani?

– Ezt általában én döntöm el, de függ a tematikától és az egyházi ünnepektől is. Fontos szempontnak tartom, hogy az előadott darab ne legyen túl hosszú, mivel azt a hívek számára – mise közben – nehezebb hallgatni.

– A kórus nem profi tagokból áll össze. Van olyan műfaj, amit nem tudnátok előadni? Adódnak különbségek a te zenei felfogásod és az énekkar tagjainak véleménye között egy-egy mű begyakorlásánál?

– Amit eddig elkezdtünk, azt megtanultuk. Nem szoktunk kitűzni célnak olyan darabot, aminek elsajátítására nincs kapacitásunk. Ami a különbségeket illeti, van, hogy egy-két tagnak nem tetszik, amit mondok, és másképp gondolják, de attól még csinálják. Alapvetően amiket tanulunk, azokat szeretni szokta a kórus, ritka az olyan eset, amikor nem tetszik valakinek az éppen aktuális mű. De olyan is van, hogy többen  kérik, tanuljunk meg egy bizonyos darabot, így az ilyen ötletekkel ők is hozzájárulnak a repertoár bővítéséhez.

– Terveztek programokat, amelyek által a hívek jobban megismerhetik a kórusotok munkásságát és ezáltal az egyházzenét is?

– Ilyen eddig nem volt. Olyan viszont többször is, hogy egy-egy darab előadása után közös agapét szerveztünk a hívekkel.

– A templomban több kórus is szolgál. Hogyan látod a szerepüket, együttműködésüket? Van esetleg olyan, aki mindkét énekkarnak a tagja?

– A jelenlegi gyakorlat – hogy melyik kórus mikor énekel – jól működik, ezen nem szükséges változtatni, de ha mégis kell, azt elsősorban az atyákkal egyeztetjük. Mi évtizedek óta az első vasárnap esti miséken éneklünk rendszeresen, ez jól bevált, megszokott gyakorlat, mondhatnám, hagyomány. Olyan nincs, aki mindkét kórusban jelen van. A másik – Kaposi Brúnó vezetésével egy éve alakult – énekkar is kiváló, igen fiatal tagsággal.

– Az orgona miként játszik szerepet az előadásokban, a miséken?

– Nagyon szeretünk orgonával énekelni. Kaposi Brúnó kántorunk csodálatos orgonaművész,  fantasztikus tehetség, aki zeneszerzéssel is foglalkozik, és nagy segítség, hogy próbáinkon a korrepetációs feladatokat is ellátja. Úgy gondolom, hangszerekkel együtt még jobban emelhetjük a liturgia zenei színvonalát. Orgonánkat két éve újították fel, azóta különleges kincs van a birtokunkban, és ezt a lehetőséget sokszor kihasználjuk.

– Te egyben a Budapesti Vonósok hegedűművésze vagy. Az elmúlt évtizedekben zenésztársaidat több alkalommal is bevontad a templomi szolgálatba. Tervezed a folytatást?

– Eredetileg hegedűművész vagyok, de mindig érdekelt a kórusmuzsika. Tanulmányaim alatt betekintést nyertem a karvezetésbe is, viszont erről nem szereztem diplomát. Mivel tagja vagyok a Budapesti Vonósoknak, természetesen szívesen hívom a kollégáimat  muzsikálni. Az acapella és kíséretes művek arányát nem tervezem megváltoztatni, de van számos olyan darab a tarsolyunkban, amihez orgona- vagy vonós kíséret szükséges. Muzsikus barátaim mindig boldogan játszanak velünk. Amikor például jó pár éve Händel „Messiás” című oratóriumát adtuk elő, a teljes Budapesti Vonósok kísért bennünket. De természetesen sok olyan művet éneklünk, amelyek kíséret nélküliek. A most tervezett Fauré-darab orgonával fog megszólalni, de lesz hozzá hegedű és hárfa is.

Frissítve: 2022. szeptember 24.