Ferenc pápa a jezsuitáknak

FERENC PÁPA A JEZSUITÁKNAK
2013, JÚLIUS 31

Szent Ignác Ünnepe, 2013
2013/11
AZ EGÉSZ TÁRSASÁGNAK

Kedves Testvérek!

Szent Ignác ünnepének alkalmával sok kérést kaptunk az egész Társaságból a Gesú templomban Ferenc pápa által celebrált misével kapcsolatban. Örömömre szolgál megosztani veletek a ma reggeli tapasztalatok első benyomásait.

Az igazság az, hogy minden annyira egyszerű és természetes volt, hogy nehéz róla valamit is mondani. Bizonyos értelemben egyfajta „ellentétek halmozódása” volt. Az első ellentét a mi nagy várakozásunkból fakad, hiszen ez volt a történelemben az első alkalom, amikor egy jezsuita pápa elnökölt az eucharisztikus ünnepünkön. Ezt az érzést a testvérek gyülekezetének, „barátoknak az Úrban” egyszerű valósága idézte meg testvériségével és közelségének természetességével.

Az ellentét második forrása egy, a pápától való tervszerű beszéd iránti várakozásból fakadt arra vonatkozóan, hogy mit kellene a Társaság tegyen az Egyházért, mely a pápával való korábbi találkozások által gondozott reményéből fakadt. Ezzel ellentétben egy egyszerű és ismerős stílusú homília megindító valóságával szembesültünk, amely Szent Ignác nyomdokainak követésére hívott minket. Ezekkel az ellentétes érzelmekkel együtt néhány meglepő pillanatban is részünk volt, melyek mélyen érintették szíveinket:

1. A találkozás egyszerűsége az elejétől a végéig: testvér a testvérek között

2. Annak megtapasztalása, Ferenc hogyan ünnepli az Eucharisztiát liturgikus csillogtatások nélkül. Éppen ellenkezőleg: meditatív és szívből jövő stílusa volt, egy olyan emberé, mint aki kapcsolatban van a misztériummal, amihez mi, jezsuiták hozzá vagyunk szokva.

3. Miután meggyújtott egy Szent Ignáchoz szóló fogadalmi gyertyát, a pápa kifejezte Xavéri Szent Ferenc oltára meglátogatásának vágyát, akinek Sancian szigetén történt „naplementét” megjegyezte a homíliájában is. Biztos vagyok, hogy a szent oltára előtt kérte az Urat, hogy tartsa meg a Társaság apostoli elszántságát, hogy az soha ne lankadjon, hanem támogassa mások buzgalmát és elszántságát az Egyházban.

4. Talán a legnagyobb meglepetés a Pápa személyes és szeretetteljes vágya volt Arrupe atya sírjának meglátogatására. A Szentatya itt imádkozott, elhelyezett egy csokor virágot a kövezeten, és gyengéden megérintette két különböző pillanatban a sírkövet és a képet. Hála és mély ima komoly pillanata volt, s nyilvánvaló volt, hogy a Pápa tovább is szeretett volna maradni.

Ferenc Pápa személyesen találkozott Xavérivel és Arrupéval: Xavéri Szent Ferenccel a lelki együttérzésen és missziós elszántságon keresztül, Arrupe atyával a nehéz pillanatokban zajlott találkozásokon és beszélgetéseken, továbbá azon a lelki közösségen keresztül, ami azok között áll fenn, akik mélyen belemerültek az ignáci lelkiségbe.

A homília stílusa az volt, amihez mi, jezsuiták hozzá voltunk szokva: a napi szövegek biblikus, lelki, ignáci és egyházi olvasata által alapítónk néhány fő aspektusának illusztrálása.

Tapasztalatunk hasonló volt azon sokakéhoz, akik már találkoztak Ferenc Pápával. A Rio de Janeiro-i ifjúsággal egységben mondhatjuk, hogy „láttuk és hallottuk Ferenc testvérünket, és közelebb érezzük magunkat Jézus Urunkhoz és utódához, Péterhez”.

Ferenc Pápa az Úti Boldogasszony kápolnájában is eltöltött néhány pillanatot. Szent Ignác szavait magunkévá téve kérjük Miasszonyunkat, hogy helyezzen Fia mellé, hogy mélyebben belépjünk a lelkiségbe, amely mindannyiunkat egyesít azért, hogy mindig készek legyünk „szeretni és szolgálni”. Ezt kívánom a Társaságnak most a leginkább.

Adolfo Nicolas SJ
Általános elöljáró

Frissítve: 2016. július 29.