Ferenc pápa halálbüntetést elutasító friss döntése margójára

Augusztus 1-jei dátummal tették közzé azt a leiratot, mely a Katolikus Egyház Katekizmusának a halálbüntetésről szóló pontját értelmezi újra. A döntés világszerte nagy érdeklődést, sőt vitát váltott ki, de érdemes felidézni, hogy a jezsuiták már régóta szorgalmazzák a halálbüntetés eltörlését. Szőnyi Szilárd írása.

A Katolikus Egyház Katekizmusának  2267. pontját módosító leiratot Luis Ladaria bíboros érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa aláírásával augusztus 1-jén tették közzé, de  Ferenc pápa a dokumentumot még 2018. május 11-én hagyta jóvá – jelenti Vértesaljai László SJ a Vatikánból.

A leirat teljes szövege, amely az új szöveg katekizmusba beillesztését elrendeli:

„A törvényes hatóság halálbüntetéshez való folyamodását hosszú időn át, szabályos eljárást követően, néhány bűntett súlyosságához mérten megfelelő válasznak és elfogadható, még ha szélsőséges eszköznek is tekintették, a közjó érdekében. Ma egyre inkább él az a meggyőződés, hogy az ember a méltóságát nem veszti el még a legsúlyosabb bűntények elkövetése után sem. Ezen kívül elterjedt az állam részéről a halálbüntetés értelmezésének egy új felfogása. Végül pedig a fogva tartás egyre hatékonyabb módját dolgozták ki, melyek biztosítják az állampolgárok törvényes védelmét, de egyidejűleg nem veszik el a bűnöstől végleges módon a megtérés lehetőségét. Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy »a halálbüntetés elfogadhatatlan, mert megtámadja az emberi személy sérthetetlenségét és méltóságát«, továbbá határozottan elköteleződik annak eltörlése mellett az egész világon. A leirat az Osservatore Romano napilapban való megjelenésével egyidejűleg lépett hatályba.”

A döntés világszerte nagy érdeklődést, sőt vitát váltott ki, s katolikus körökben többen nehezményezik, hogy Ferenc pápa szakított a halálbüntetés korábbi értelmezésével. Utóbbiak szerint súlyos esetekben több érv szól a kivégzés mellett, mint ellene, és álláspontjukhoz teológiai érveket is segítségül hívnak.

Idehaza tavaly Barsi Balázs ferences szerzetes foglalta össze, hogy miközben személyesen a végsőkig kiáll a bűnös ember méltósága, illetve megtérésének lehetősége mellett, elvben támogathatónak tartja a halálbüntetést. Azokban az országokban ugyanakkor, ahol ez a jogintézmény (még) létezik, a jezsuiták általában ellenzik a kivégzést. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel arra, hogy a rend tagjai, illetve intézményei milyen érveket sorakoztatnak fel álláspontjuk mellett.

  • Az amerikai Loyola Egyetem Jezsuita Társadalomkutató Intézetének korábbi tanulmánya Louisiana állam gyakorlatát vizsgálta meg, és arra jutott, hogy rendkívül sok a téves ítélet: a feljebbviteli eljárásokban több embert mentettek fel, mint ahányat végül kivégeztek. Ez egyébként az egyik leggyakoribb gyakorlati érv a halálbüntetés eltörlése mellett: még mindig jobb akár száz bűnöst életben hagyni (és persze szigorúan őrizni), mint kioltani egy ártatlan ember életét. A jogintézmény ellen felszólalók szerint a tényleges életfogytiglannal megnyugtatóan rendezni lehet azt a kérdést, hogy egy megátalkodott gyilkos kiszabadulása után nem fog-e visszaesni. Ugyanezen intézet tanulmánya arra is felhívja a figyelmet, hogy a halálbüntetés nem csupán a megveszekedett bűnösöket sújtja, hanem a kivégzésre ítéltek közül felülreprezentáltak a gyerekkori trauma maradandó hatásaival küszködők, az értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegségben szenvedők.

 

  • Miután Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök a helyi drogháborúban elharapózó gyilkosságok, valamint más súlyos bűncselekmények megtorlásaként kilátásba helyezte a halálbüntetés visszaállítását, a helyi jezsuiták egy emberként csatlakoztak a tervezetet elítélő helyi püspöki kar fellépéséhez. Mint Antonio Moreno provinciális kijelentette, már így is túl sokan halnak meg erőszakos módon az országban ahhoz, hogy még tovább növeljék a kioltott emberi életek számát. A törvényjavaslat elegendő szavazat híján nem lépett életbe – miközben a katolikus többségű ország közvéleményének több mint 60 százaléka támogatja a halálbüntetést.

 

  • Az Egyesült Államokban a katolikus egyház évtizedek óta küzd a halálbüntetés gyakorlata ellen. 2015-ben a jezsuita America magazin szerkesztőségi cikkben állt a mozgalom mellé, és felidézte, hogy a – Ferenc pápa által most a gyakorlatba is átültetett – szemléletbeli változás már II. János Pál idején elindult. (Ezzel megkérdőjelezve azok törekvéseit, akik a mostani egyházfőt szembe akarják állítani kettővel korábbi elődjének felfogásával.) Mint a lap írta, a kivégzés sok támogatója szerint a tettes halála megnyugvást hoz az áldozatok  hozzátartozóinak, ám ezt a tapasztalatok nem támasztják alá. Az érintettekkel foglalkozó amerikai lelkigondozók ugyanis rendre arról számolnak be, hogy a gyilkosságokban elhunytak családjai és barátai közül szinte senki nem kívánja a bűncselekmény elkövetőjének halálát. Mint mondják, nem szeretnék, ha más édesanyáknak és édesapáknak is azt kellene átélniük, mint nekik: gyermekük elvesztését.

 

  • Az ausztrál Jezsuita Szociális Szolgálat nemrég arról számolt be, hogy végigkísérte két, halálbüntetésre váró elítélt életét, és a börtön munkatársai komoly változásokat tapasztaltak. Eszerint a korábbi egocentrikus fiatalemberek szép lassan elindultak a felelős felnőtté válás útján, és egyre inkább képesek szembenézni tettükkel. Amíg egy személy életben van, fennáll a – természetesen néha csak halvány – lehetőség, hogy eltöpreng a lét titkairól, és igazabb emberré válik; a halálbüntetés ettől a lehetőségtől foszt meg – írják.

További történelmi, jogi és teológiai érvek a halálbüntetés ellen angolul tudóknak Gregory J. O’Meara SJ, a Marquette Egyetem Jogi Iskolájának professzora tolmácsolásában tanulmányozhatók az itt elérhető videón.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. augusztus 03.