Ferenc pápa felemelő nagyböjti buzdítása a szentgyónásról

„Imádkozzunk azért, hogy a kiengesztelődés szentségét megújult mélységgel tudjuk megélni, és általa megtapasztaljuk Isten végtelen irgalmát” – így hangzik a katolikus egyház márciusi egyetemes imaszándéka. Az alábbiakban ezzel kapcsolatban Ferenc pápa 2019-es szavait idézzük, melyekkel a gyónás lényegéről osztja meg gondolatait, és tanácsot ad azoknak, akik nehezen veszik rá magukat bűneik megvallására.

„A gyónás az az út, amely a nyomorúságból elvezet a kegyelemre. Az a mód, ahogy Isten a szívünkbe ír. Itt – a szívünkben – mindig azt olvassuk, hogy becsesek vagyunk az Ő szemében, Ő a mi Atyánk, és jobban szeret bennünket, mint ahogy mi szeretjük magunkat.

Irgalom és nyomorúság: csupán ez a kettő marad meg. Hányszor érzem azt, hogy egyedül vagyok, hogy eltévedtem életem útján! Hányszor történik meg, hogy már nem tudom, hogyan kezdjem újra az életemet, miközben azzal küzdök, hogyan tudnám elfogadni önmagamat!

Szükségünk van az újrakezdésre, de nem tudjuk, hol kezdjük el. Keresztény létünk abból a megbocsátásból születik, amit a keresztségben kapunk, és mindig ugyanabból a forrásból is születik újjá: Isten megbocsátásából. Az Ő Irgalma újra és újra ámulattal tölt el bennünket, és meggyógyítja lelkünket. Csak akkor tudok megújult bizalommal továbbmenni, amikor megtapasztalom Isten megbocsátó jóságát és feltétel nélküli szeretetét. Csak ebben a tapasztalatban tud megtörténni a változás belül, a lelkünkben. Hallgassuk csak meg ismét, hogy mit mond az Úr Izajás próféta által: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe…” (Iz 43,19).

Ez a tapasztalat egy új kezdettel ajándékoz meg bennünket, új teremtményekké tesz, segít, hogy újrakezdjük az életünket. Amikor Isten újra és újra megbocsát, az nem mechanikusan, rutinszerűen történik a gyóntatószékben. Amikor a gyóntató pap feloldoz bennünket a bűneinktől, az mindig új, különleges és egyedi tapasztalat. Egyedüllétünkből kiemel az Úr. Nyomorúságunkból és önvádunkból magához von, és bátorságot ad egy új kezdethez. Pontosan úgy, ahogy az Evangéliumban szereplő házasságtörő asszonnyal is tette. Irgalom és nyomorúság: ezek maradnak.

Mit tegyünk ahhoz, hogy megszeressük az irgalmat, hogy le tudjuk győzni félelmünket a gyónástól? Fogadjuk el újra Izajás meghívását:  „…nem látjátok?” (Iz 43,19) Fontos, hogy vegyük észre Isten megbocsátó szeretetét. Olyan szép volna, ha a gyónás után úgy tudnánk az Úrra nézni, ahogyan az a nő tette: nem pillantva többé a nyomorúságunkra, hanem csak az Ő irgalmára figyelni. Olyan jó volna a Megfeszítettre nézni, és csodálattal ezt mondani: Ez az a hely, ahol a bűneim megszűntek. Te vetted magadra őket. Nem mutogattál rám, hanem egyszerűen kinyújtottad a karodat, és újra megbocsátottál. Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk Isten megbocsátó irgalmának, emlékezzünk az Ő gyengéd szeretetére, és ízleljük meg újra és újra azt a békét és szabadságot, amit megtapasztaltunk.

Mert ez a szentgyónás szíve: nem azok a bűnök, amelyeket megvallottunk, hanem  az az isteni szeretet, amit kapunk, amire annyira nagy szükségünk van. Talán még mindig kételkedünk és azt gondoljuk: haszontalan dolog a gyónás, hiszen mindig ugyanazokat a bűnöket követem el. De az Úr ismer bennünket; tudja hogy mennyire nehéz a belső harc. Tudja, hogy gyengék vagyunk és könnyen elbukunk, hogy gyakran tesszük azt, ami nem jó. Ezért arra hív, hogy kezdjük a jót tenni, és kérjük az Ő irgalmát. Ő fel fog emelni bennünket, és új teremtménnyé alakít.

Kezdjük ezt az új létet a szentgyónással. Engedjük, hogy megtalálja megérdemelt helyét az életünkben és a lelkipásztori szolgálatban! Az Úr vár ránk, ismer és szeret bennünket. Lépjünk be ebbe a találkozásba minden nyomorúságunkkal együtt! Oda, ahol az Úr megszabadít bennünket minden rossztól és gonosztól! Kérjük Őt, hogy újra fel tudjuk fedezni az Ő megmentő erejét a szentgyónásban!”

(A pápa márciusi imaszándéka alapján fordította: Hiba György SJ)


Általános feloldozás – a bűnbánat szentségének rendkívüli formája

A jelenlegi, járvány sújtotta helyzetben egyre nehezebb hagyományos gyónáshoz járulni, így főpásztori engedéllyel lehetőség nyílik arra, hogy a papok megadják a feloldozást egyéni gyónás nélkül is. Ebben az esetben is ugyanúgy célszerű felkészülni, mint rendesen (bűnbánat), csak éppen a szóbeli bűnvallomás nélkül is feloldozhat a pap – akár több méter távolságból is. Ennek a feloldozásnak a feltétele az a szándék, hogy az esetleges súlyos bűnöket később egyéni gyónásban is megvallja az ember, amikor erre a vészhelyzet elmúltával lehetősége lesz.

Frissítve: 2021. április 13.