Fraknói Vilmos-díjban részesült Szabó Ferenc jezsuita teológus

A történetíró Fraknói Vilmos címzetes püspöknek, az MTA rendes tagjának tiszteletére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2000-ben Fraknói Vilmos-díjat alapított a teológia, a filozófia és az egyháztörténet terén kiemelkedőt alkotók számára. Az elismerést minden évben két magyar állampolgárnak és egy magyar nemzetiségű nem magyar állampolgárnak adományozzák. A díjazottak Király Vilmos szobrászművész bronzból készült emlékérmét és emléklapot kapnak, s 300 ezer forint pénzjutalomban részesülnek. Idén a kitüntetettek között volt Szabó Ferenc jezsuita szerzetes is. Róna Judit beszámolója.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A díjat ez idáig minden esztendő november 20-án, Fraknói Vilmos halálának évfordulóján adták át. A pandémia okozta rendkívüli helyzet miatt idén a díjazottak – Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora, Katona István nyugalmazott egri segédpüspök és a belga-magyar állampolgárságú Szabó Ferenc jezsuita teológus – külön-külön vehették át az elismerést.

November 3-án a Parlament Gobelin-termében családias, a járványügyi előírásoknak megfelelő maszkos ünnepség keretében, rendtársak – Vízi Elemér provinciális, Nagy Bálint, a Sodrás utcai rendház elöljárója, Nagy Ernő testvér –, valamint néhány családtag és barát jelenlétében adta át a díjat Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Szabó Ferenc jezsuita atyának.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az előterjesztő Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében röviden méltatta Szabó Ferenc munkásságát; mint mondta, azt a „kiváló és különleges teljesítményt”, amellyel több mint fél évszázada nemcsak a teológia, hanem a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését is szolgálta. Hangsúlyozta: Szabó Ferenc lelkiatya, valamint irodalmár, műfordító, kulturális értelemben kiemelkedő egyéniség, akinek – az emléklap tanúsága szerint –: „Teológiai, filozófiai és irodalmi életműve, a Vatikáni Rádióban teljesített negyedszázados missziós munkája, római emigrációja alatt a magyar szellemi és kulturális életet gazdagító tevékenysége, kimagasló felkészültséggel és igényességgel végzett papi szolgálata elismeréséül” ítélték oda a díjat.

Soltész Miklós államtitkár méltatásában elsőként Szabó Ferenc életének, hivatásának értelmét összefoglaló vallomását idézte: „Boldog vagyok, hogy Jézus társaként másokat is Istenhez vezethetek. Bár bűnös jezsuita vagyok, hiszem azt, hogy a Szentlélek kegyelmével teljesíthetem küldetésemet.” Kiemelte az elindító család fontosságát, példáját, hogyha a szülői gondoskodás felfigyel a tehetséges gyermekre, élhet bármilyen szegénységben a kis Zala megyei faluban, Kálócfán, ahol Szabó Ferenc született, nagy dolgok megvalósítására segítheti őt. Röviden áttekintette a szerzetes életútját a jezsuita rendbe lépésétől (1953) az ötvenes évek egyházüldözésén át az 1956-os forradalom leveréséig, majd az ebből következő kényszerű emigrációig, amely – különösen a rákövetkező negyedszázad tevékenységének ismeretében – „nem menekülés volt, sokkal inkább egy hosszabb munka előkészítése”.
Soltész Miklós ennek a „hosszabb munkának” állomásait is fölidézte. Szabó Ferenc külföldi tanulmányai után 1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, 1972-től vezetője lett; pápáknak tolmácsolt, tanulmányokat, könyveket írt és teológiai műveket fordított magyar nyelvre. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű, filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait. „Beszámolókat küldött a II. vatikáni zsinat döntéseiről és annak teológiai következményeiről”, mint fogalmazott: „fontos kultúrmissziót betöltve sokakban tartotta a lelket”, s „százszámra küldte haza a könyveket, ezzel is segítve magyarországi paptársait”.
1992-ben hazatérve ugyanilyen aktív maradt. A – 2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő – Távlatok folyóirat főszerkesztője, 2000-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő, 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított. „Sokat tett azért, hogy többet tudjunk Pázmányról, Prohászkáról és a Vatikán keleti politikájáról, s szüntelenül kereste/keresi a válaszokat modern korunk nyugtalan embere számára” – emelte ki Soltész Miklós Szabó Ferenc egyháztörténeti kutatásainak monográfiáit.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Végül az államtitkár a nagy felkészültségű jezsuita közvetlenségéről, derűs természetéről szólt, amely sokak tiszteletét vívta ki, hiszen „a Jóisten szereti a derűs keresztényeket”. Visszatérve az atya hitvallásának szavaihoz, biztatásul kiemelte: „Aki elfogadja a Szentlélek kegyelmét, és arra építi az életét, az képes segítséget nyújtani a hitét és hitelét elvesztő világnak”.
Szabó Ferenc az elismerést megköszönve maga is számba vette azokat a mérföldkőnek is tekinthető munkákat, amelyeket hosszú élete során közreadott, s noha fontosnak ítéli őket, úgy vélte, hogy amikor majd „az igazságos és irgalmas Isten” előtt meg kell jelennie, végül csak a szeretet és a szeretet cselekedetei maradnak fenn a rostán.
A 2021 februárjában 90. születésnapját ünneplő teológus, a jezsuiták doyenje teljes szellemi frissességnek örvendve, töretlen alkotókedvvel dolgozik és jelenteti meg régebbi és újabb teológiai tanulmányainak, előadásainak, elmélkedéseinek gyűjteményét. A több nyelven – elsősorban franciául és olaszul – író-olvasó szerzetes a scriptorok hagyományát folytatja, az egyház, elsősorban Ferenc pápa buzdításait, enciklikáit, a Vatikán történéseit figyelemmel kísérve korát meghazudtolóan használja ki a digitális technika előnyeit, s a Facebookon és a jezsuita bloggerek portálján teszi közzé újabb és újabb írásait, kommentárjait.

Vízi Elemér SJ, Szabó Ferenc SJ, Nagy Bálint SJ és Nagy Ernő SJ
Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. november 03.