Gonzáles Rókus 1576-ban Asunciónban, a mai Paraguay fővárosában született. 22 éves korában pappá szentelték, s pár évi egyházmegyés szolgálat után 1609-ben lépett be a Társaságba. Kezdettől fogva az indiánok megtérítésén és keresztény tanításán fáradozott. Úgy látta, hogy ezt a célt akkor érheti el leghatékonyabban, ha a bennszülötteket falvakban telepíti le. Az indiánok felkeresése és vezetése nagy áldozatokat kívánt tőle: nem csak vadállatok támadásai fenyegették, hanem gyakran éhezett, ruhái lerongyolódtak.
Rókus atya építette fel a San Ignació nevű falut, amelyben az indián családok saját házukban laktak, a helység közepén pedig templom állt. Számára azonban az igazi templomokat a kereszténnyé vált indiánok lelke jelentette. A San Ignació telepről kiindulva 10 éven át felkutatta a Parana folyó környékét és számos új indián települést (redukciót) létesített, amelyek ma Argentínához tartoznak. Több ezer indiánt keresztelt meg, s igyekezett számukra emberhez méltóbb életkörülményeket teremteni: megtanította őket a földművelés és a kézművesség elemeire. Tevékenységét dicsérően ismerte el a Buenos Aires-i kormányzó.
Működése utolsó éveiben két fiatal jezsuita, spanyol származású munkatársat kapott: Alonso Rodrigues-t, és Juan del Castillo-t, akik 1616-ban érkeztek az argentínai Cordobába. Itt szentelték őket pappá. Juan del Castillo pár évig Concepcion-ban (Chilében) tanított a jezsuiták kollégiumában., majd P. Alonso Rodriguessel együtt közvetlen missziós munkára rendelték. Segítségükkel P. Rókus a mai Dél-Brazília területén is alapított két indián közösséget.
Missziós munkájukban főleg két ellenséges erővel kellett megküzdeniük: a spanyol telepesekkel, akik egyre több földet akartak megszerezni maguknak, az indiánokat pedig rabszolgasorsra próbálták kényszeríteni, és a bennszülött varázslókkal, akik viszont attól féltek, hogy a hithirdetők megfosztják őket az indiánok feletti hatalmuktól. A Nezu nevű varázsló bujtott fel néhány indiánt arra, hogy 1628 november 15-én kőbaltákkal agyonverjék P. Rókust, aki éppen egy harangot akart felhúzni a templom tornyába a Caaró nevű redukcióban. Vele együtt lelte halálát a szentmise bemutatására készülő P. Alonso Rodrigues. Két nap múlva ez a bennszülött-csoport kegyetlen kínzásokkal kivégezte a közeli missziós telepen működő P Juan del Castillot. – Szentté avatásuk 1988-ban történt.
