Gyémántmiséjét ünnepli augusztus 6-án Szabó Ferenc SJ

„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet Fiában van.” (1Jn 5, 11).

Gyémántmiséjét ünnepli augusztus 6-án, szombaton délelőtt 11 órakor Budapesten, a Mária utcai Jézus Szíve-templomban Szabó Ferenc jezsuita. A szertartáson homíliát mond Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek, majd agapé és köszöntés a Horánszky u. 20. szám alatti Párbeszéd Háza Pázmány Péter-termében. A jeles alkalomra mindenkit szeretettel látunk.

Szabó Ferencet 1962. augusztus 6-án Ferdinand Périer kalkuttai érsek szentelte pappá Brüsszelben. Az alábbiakban részletet közlünk hivatásának történetéből.


1950 őszén Czapik Gyula egri érsek felvett bennünket, jezsuitajelölteket szemináriumába. Bevonultam a Foglár utcai papnevelő intézetbe.

1950/51-es tanév Egerben: Tucatnyian voltunk jezsuita „tojások”. P. Rozmán János SJ a spirituális anyáskodott fölöttünk, külön figyelemmel kísért bennünket. P. Bogyóval filozófiai kört alakítottunk, Rómából P. Fejértől kapunk latin filozófiai könyveket. P. Kollár Ferenc SJ, A Szív főszerkesztője háromnapos lelkigyakorlatot adott nekünk, szeminaristáknak. Ma is emlékszem szellemes megjegyzéseire, amikor a fundamentumról, az indifferenciáról és a radikális elkötelezettségről elmélkedtünk: megszabadulni a rendetlen vonzalmaktól, „ragadományoktól” (=„gumicicák”-tól). Később gyakran ismételtük mondását: „Zsargonban mondom: legyen vége a »gatyázásnak«!”  Balatonberény után ez az egri már a második lelkigyakorlatom volt P. Kollárral.

1951/52. tanév: szombathelyi szeminárium: Az egri „bajszos püspök” (a pártállam képviselőjének) nyomására a következő évfolyamra már csak az egri egyházmegyéhez tartozó „jezsuitákat” vették vissza. Én egyházmegyémbe, Szombathelyre kerültem a II. évre. Évfolyamtársa voltam Brenner Jancsinak (ciszter) – akit később, már felszentelt papként, megöltek a kommunisták – és Seregély Istvánnak, aki mint egri érsek évekig a Magyar Püspöki Kar elnöke is volt. Kovács Sándor volt a püspök, Géfin Gyula a rektor, Winkler József a filozófiatanár, később segédpüspök. Rövid ideig – míg külföldre nem szökött – Varga László SJ dogmatikát tanított. P. Pálos megbízásából az elsőéves Marosfalvy Lászlónak és nekem lelkivezetőnk lett. Magyarázta a jezsuita szabályokat. A rekreáció alatt a kertben egy csoportnak „francia társalgást” vezetett.

(…)

1952/1953 Zalaegerszeg: Szombathelyről Kovács Sándor „betegszabadságra” küldött, mert az államiak a szerzetesjelölteket „eltanácsolták” ebből a szemináriumból is (amelyet különben be is zártak). Szerencsére, mert különben behívtak volna katonának.

Zalaegerszegen egy ideig munkanélküli voltam, majd a kertészetnél kaptam kubikusmunkát, végül – kis protekcióval – sikerült bejutnom a Ruhagyárba könyvelőnek.

Kováts Ferenc gazdálkodó egerszegi családjánál laktam. Feri fiukkal, ezen a télen fűtetlen szobában aludtunk. Ő szintén szeminaristatársunk volt. Később fiatal papként a határ mentén szolgált; az ÁVO figyelte, faggatta, mert apja, Feri bácsi Barankovics-párti képviselő volt. Hasba rugdalták, rákot kapott és fiatalon meghalt. Közkonyhán étkezem. Pálos atya nem tudott segíteni, mert az öreg jezsuitáknak tüzelőt vett a provincia tartalék pénzén. Tanácsára a gimnáziumban „civilként” tanító jezsuita P. Ábrahámtól kértem „kölcsönt”, támogatást, aki szívesen kisegített.

1953. január 6. Felvettek a zalaegerszegi Ruhagyárba. Rövid ideig a műszaki raktárban segédkeztem, majd könyvelő, végül készletellenőr lettem. A ruhagyári „intermezzót” csak ugródeszkának tekintettem. A cél az volt, hogy újra levizsgázzam a nyolcadikos tananyagból, újra leérettségizzem (a pécsi ignáciánumi érettségit államilag nem ismerték el), s állami papírokkal Pesten beiratkozhassam valamelyik egyetemre. Ugyanis Pálos atya, ekkor már provinciálisként ott szervezte meg a fiatalok (skolasztikusok és novíciusok) továbbképzését.

Közben készültem a második érettségire, hogy egyetemre jelentkezhessem. Három év orosz anyagát Szigeti tanárommal hat hónap alatt „vettem át”. Sikeres második érettségit 1953 júniusában tettem. Ősszel felvettek az Idegen Nyelvek Főiskolájára – szerencsére francia–magyar szakra.

1953 augusztusában Budapesten hivatalosan megkezdtem a noviciátust. A Szentkirályi utca 29. szám alatt a kommunista Lujza néninél hárman béreltük az albérletet: Somogyi Szilárd a szobatársam volt, Beöthy Tamás a cselédszobában lakott, melynek ablaka a Rádió udvarára nézett. 1956. október 24-én onnan lőttek be rá, a fejétől 10 centiméterre csapódott be a golyó. Szilárddal Eegenhovenben is fél évig együtt voltunk, 1957 júniusában Leuvenben rákban halt meg. Tamás 1956 után külföldön tanult, Kanadában apostolkodott, majd a „rendszerváltozás” után hazatért; 2015-ben Budapesten hunyt el. 

(…)

Frissítve: 2022. július 26.