A kerékpár dicsérete: bicikliző jezsuiták és munkatársaik vallomásai
A rendtartományban több jezsuita és munkatárs rendszeresen biciklizik, sőt a provincia immár közös kerékpártúrákat is szervez. Tavaly a Velencei-tónál, előtte Pannonhalmán jártunk, az idei úticél még tervezés alatt. Legnotóriusabb kerekezőink vallomásai 12 tételben.
BARTAL ATTILA, a Fejlesztési Iroda vezetője
Az emberiség legnagyobb találmánya a kerék. A kerék és az ember szimbiózisának legcsodálatosabb eszköze pedig a kerékpár. Valami különleges többlet van abban, hogy az ember nemcsak megy, hanem gurul. Nagyon szeretek bringával várost nézni: az elmúlt években minden nyaralásunkra vittük a bicikliket. Hihetetlen szabadságot adott… De a csúcsok csúcsa számomra a természetben bringázás: mountain bike-kal erdei utakon tekerni. Alig várom, hogy áprilisban a nagyfiammal két napig járjuk a Zemplént! Amúgy nem véletlen, hogy az angol ride a kerékpározás és a lovaglás igéje is: a bringa az új ló. :)
BRUNNER RÓBERT gazdasági igazgató
Miért jó biciklizni Budapesten? A város gyönyörű, a 20 éve indult Critical Mass elérte célját, sokat fejlődött az infrastruktúra, a kerékpárosok tényezők lettek. A bringa bizonyos távolságon belül verhetetlen; saját tempódban tekerhetsz, szabad vagy, kedved szerint állhatsz meg. Segít, hogy reggel ráhangolódj az előtted álló feladatokra, de legfőképp a nap végeztével, hogy letedd a munkát, és lélekben is hazaérkezz. A munkahelyi bringás parkolóban jó pár szót váltani a biciklistársakkal, vagy csak a gépeket nézve látni, ki van már bent, illetve ebéd közben tapasztalatot cserélni a legújabb kalandokról, bevált felszerelésekről
KORONKAI ZOLTÁN SJ socius
Évek óta biciklivel járok be Horánszky utcai rendi központunkba Budáról, Sodrás utcai rendházunkból, és amióta a felújítás miatt elköltöztünk onnan, a Muskotály utcából. Gyorsabban beérek, mint BKV-val, igaz, hazafelé hegymenet van, és ilyenkor a busz megelőz. De akkor már nem számít. Szeretek kerékpározni, megvan a napi mozgás, és nagyon szép ez a Budapest, felüdülés áttekerni reggel vagy este a Szabadság hídon. Megfigyeltem azt is, hogy bicikliszezonban még sosem fáztam meg, bezzeg, amikor abbahagyom a kerekezést, na, akkor jön a nátha!
ROBOTKÁNÉ BENKEHÁZI TÍMEA, a Műszaki és Üzemeltetési Iroda vezetője
Több meghatározó élmény terelt a bringaszerelemhez: a sárvári gimnáziumi osztálykirándulások – két kerékkel a Fertő-tó körül és a csodás Őrségben; sok-sok évvel ezelőtt a férjemmel az első közös projektünk: két szuperjó használt bicikli; a legjobb családi kalandunk: a balatoni bringakör; a tavalyi jezsuita munkatársi kirándulás: a velencei-tavi kerekezés; és még sorolhatnám. Mind meghatározó és kedves. Az élményen túl már jó ideje tudatos döntés a mindennapokban a környezetvédelemért és az egészségért. Szabadság, és nagyon szeretem!
SZŐNYI SZILÁRD, a Kommunikációs Iroda vezetője
Ma is azzal a csehszlovák Favorittal tolom, amelyet 1983-ban, a 16. születésnapomra kaptam, és amellyel anno két nap alatt eltekertem Pozsonyba, majd vissza. Ülőmunkát végzek, otthon meg nehezen veszem rá magam a sportra, így jött az ötlet: legalább a kettő között mozogjak. Húsz esztendeje kerékpárral járok mindenhova, és amióta rájöttem, hogy hideg ellen fel lehet öltözni, télen sem veszek bérletet. Előző munkahelyemre 45 perc alatt értem be, a mostani a fele, de ez is valami. Ha csak tehetem, vidéki túrákat is teszek (kedvenceim a Tata környéki bicikliutak), s egy A Szív-riport kedvéért pár éve egy napra felcsaptam biciklis futárnak. Ha valami miatt nem bicajozhatnék, abba kicsit belehalnék.
HOLCZINGER FERENC SJ, a miskolci jezsuita gimnázium igazgatója
Az évek során a kerékpározás több ágát is kipróbáltam. Így az országúti tekerés után az elmúlt időszakban a hegyikerékpározást is nagyon megszerettem. Egyszerre feltölt és kikapcsol, szabadságot ad, ugyanakkor kihívások elé állít. Folyamatosan keresem a megújulás lehetőségét ebben a technikai sportágban is, amivel én is fejlődöm, ugyanakkor változom is. Öregdiákjaink meg is jegyezték, hogy a 10–15 évvel ezelőtti kerékpártúrákon még kétkedve néztem, ha valamelyikük az ugratással próbálkozott. Ma már inkább biztatom őket. A Covid időszakában magam is építettem tanpályát az iskola területére, amit később a diákokkal is kipróbáltunk.
FEKE GYÖRGY, a Kommunikációs Iroda munkatársa
„Biciklizni a nagykörúti forgalomban? Majdnem olyan őrültség, mint kutyát tartani lakásban!” Sokáig elborzadva néztem kerékpárral munkába járó kollégáimat, mígnem ezen „szent őrültek” példája és a mozgásigény engem is nyeregbe ültetett. Először csak a Római-partra tekertem ki, sokáig az eldugott bicikliutakon jártam, majd a karantén alatt a körútra is kimerészkedtem. (Azóta kutyánk is lett, lakásban.) Kiderült, hogy ezt (is) lehet jól csinálni, s most már a református teremtésvédelmi mozgalommal biztatok másokat kerékpározásra a „bringás reggeliken”. Ebbe egyébként a rendtartomány is bekapcsolódhat.
ZÓLYOMI KATA, a Szentjánosbogár Iroda vezetője
A biciklizés számomra egyszerre eszköze a kényelmes és háztól házig tartó közlekedésnek, valamint a hétköznapi testmozgásnak. Ha ezt egy jó eszközzel tehetem, amivel élmény tekerni, az meg aztán hab a tortán. Emellett szeretek nagyobb túrákra, edzésekre menni a férjemmel, akinek ez a kedvenc sportja, így szuper közös időtöltés együtt felfedezni új útvonalakat, vagy akár a barátokkal kiegészülve tenni egy kört és utána enni valahol egy fagyit vagy valami táplálót. Testi-lelki feltöltődés.
PÁSZTOR PÉTER, a Kommunikációs Iroda munkatársa
A bicaj sokáig csak gyerekdolog volt a fejemben. Egyetem után viszont magával rántott egy biciklis társaság, jártunk az olasz, szlovén és horvát tengerparton, Assisiben és a Hernád forrásánál. Ezek a túrák adrenalinnal és izomlázzal töltött tömény boldogságfalatok voltak. Tőlük hallottam először, hogy ezt a szabadságélményt a hétköznapokban is el lehet érni. Kipróbáltam, azóta biciklizem a városban is, és bár sok ezer kilométert áttekert járgányom már évek óta beteg, nincs szívem másikat választani helyette. Így lettem vidékiként városi Bubi-használó, s télen sem kell fagyoskodnom a megállókban.
BABAY RÉKA, a Szentjánosbogár Iroda munkatársa
Eredetileg inkább séta-, mint biciklikedvelőnek mondanám magam, de mivel időm véges, a bicajozás pedig időhatékonyabb, ezt is nagyon megkedveltem. Úgy érzem, amikor két lábon vagy két keréken járom a várost, sokkal többet látok belőle, mint a tömegközlekedésen zötykölődve. Jólesik munkába menet rácsodálkozni a fényekre, hangokra, a menetszél pedig segít, hogy a nap indításánál és lezárásánál ne kattogjanak az agyamban a fogaskerekek, még ha a város zaja látszólag ezt nem támogatja is.
DIENES TIBOR, a Jezsuita Kiadó munkatársa
Számomra a kerékpározás legfőképpen a szabadságot jelenti: amikor tekerek, csak a jelenre f igyelek. Ha épp egy emelkedőre, hegyre pedálozok fel, mindig csak az előttem lévő kanyarra és a következő hajtásra figyelek. A legszebb helyeken, ahol jártam, mindig kerékpárral voltam, ezek azóta is élénken élnek emlékezetemben. A legjobban azt szeretem, hogy gyorsan nagy távot meg lehet tenni vele, mégis testközelben marad a természet. Kerékpározás közben bár fizikailag elfáradok, lelkileg felfrissülök a mozgástól, a jó levegőtől és a szép tájaktól.
FEHÉRVÁRI-MICHELS ANNA, a Jezsuita Kiadó munkatársa
Gyerekként nagyon szerettem biciklizni, felnőttként azonban a városban nem nagyon mertem kerékpárra ülni. Párszor megpróbáltam, de az autós közlekedési kultúra nem segített legyőzni a félelmemet. Aztán jött a Covid, a forgalom kisebb lett, a buszra ülés félelmetesebb, így elkezdtem biciklivel járni munkába, és hamar beleszerettem. Sokat tanultam belőle a közlekedésről, a városról, magamról. Azóta bátran tekerek nagyobb forgalomban is, de szerencsére erre egyre kevésbé van szükség, ahogy bővül a biciklis infrastruktúra. Budapestet is sokkal szebbnek, szabadabbnak élem meg két keréken. Az én városom is lett, ahol minden csak egy gurulásra van. :)