Míg a kassai vértanúk – Grodzieczki Menyhért, Kőrősi Márk, Pongrácz István – a XVII. századi protestáns-katolikus küzdelmek során haltak mártírhalált, a magyar rendtartomány idén Szent Ignác-díjjal ismert el egy evangélikus lelkésznőt, Cseri Gyula református lelkész özvegyét, Cseri Katalint. A Management by Jesus vezetőképző korábbi önkéntese, a pesti jezsuita közösség segítője a provincia négy munkatársával – Braun Jánosnéval, Mészner Krisztinával, Piffkó Lászlóval és feleségével, Erzsébettel, valamint Rónaszéki Tamással – együtt részesült az elismerésben. (Laudációjukat lásd lejjebb.)

Az ünnepen nem ez volt az egyetlen motívum, amely megidézte a Jézus Társasága alapítóját. András Attila provinciális délután a rendtartomány munkatársait, köztük jezsuitákat a Párbeszéd Házába hívta, hogy néhány órára együtt időzzenek el a Loyolai Szent Ignác által a későbbi nemzedékekre hagyományozott lelkigyakorlatok világában. Az apropót a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos ház harmincadik születésnapja, a keretet pedig Tornya Erika RSCJ moderálásával három kerekasztal-beszélgetés adta, melyen felemelő tanúságtételek hangzottak el a témában.

• Az első beszélgetésben a rendtartomány fiatalabb munkatársai – Érsok Gábor, Halasi Gábor, Janka György és Sütheő Sára – elevenítették fel lelkigyakorlatos élményeiket.
• A második körben a közép- és idősebb nemzedék tagjai – Bartal Attila, Goda Eszter, Piffkó László és Török Ferencné, Ilona – osztottak meg olykor megrendítő emlékeket a lelkigyakorlataikról.
• Végezetül a dobogókői Ignáci Lelkiségi Központban végzett három lelkigyakorlat-kísérő, Kercsmár Zsolt, Őss Mónika és Sebők Ágnes osztotta meg tapasztalatait.

Ezután András Attila provinciális és rendtársai szentmisét mutattak be a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban, melyre a munkatársakon kívül meghívták a jezsuiták családtagjait, a rendtartomány barátait és partnereit, majd az este a templom kertjében kötetlen együttléttel zárult.

És a Szent Ignác-díjat kapja…

Braun Jánosné, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda gazdasági tanácsadója

Laudáló: Holczinger Ferenc SJ

Miskolci iskolánk egyik legrégebbi munkatársa, több mint negyedszázada dolgozunk együtt: a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 1994-es indulása után két évvel, 1996. augusztus 1-től lett munkatársunk gazdasági vezetőként. (Egészen pontosan az iskola munkatársa lett, mert akkor jezsuita volt ugyan az igazgató, de nem a rend volt a fenntartó, a provincia csak jóval később vette át az egyházmegyétől az intézményt.) A gimnázium 29 éves történetéből 27 éve szolgálja az iskolát. A szolgálat szó pontosan leírja és kifejezi az iskola, a rendtartomány és Zsófi viszonyát. Feladatát mindig szolgálatnak tekintette, célunk és missziónk segítése volt az elsődleges számára, s mindig azt nézte, ezt mivel és hogyan tudja támogatni. Sokkal többről volt szó, mint hogy a könyvelés és a számok rendben legyenek, a pénzügyek olajozottan működjenek. Amikor a szükség úgy hozta, tágan értelmezte feladatkörét, az egész intézmény működését  tartotta szem előtt.

A jezsuiták legnagyobb magyarországi intézményének fő feladata a nevelés, tanítás, s a gazdasági feladatok ennek hátterét adják. Ez olyan, mint a hadseregnél a „hadtáp”: lehet nagyon jó a sereg, de ha a hadtáp nincs rendben, előbb-utóbb gondok lesznek. Zsófi ezt a biztos hátteret adta mindig. Gazdasági vezetői feladatait  nagy munkabírással, a munkaidőt nem nézve, a feladat elvégzésére koncentrálva, nagy szakértelemmel, kiemelt  lelkiismeretességgel és precizitással végezte. Jó légkörben zajlott a munka, kollegiális hangulatban. Az ügyek mellett mindig az emberre is figyelt. Hozzá betérve a vendéget befogadó, vendégváró légkör fogadta.  Miskolci gimnáziumunk életében nagyon sok minden változott a közel 30 évben, ám Zsófi hűségesen követte és viselte a változásokat. Egy kis létszámú iskolából igen komplex, nagy intézménnyé válás minden lépését kísérte, segítette. Ő az intézményi memóriánk. Zsófi hozzáállását egy magyar kifejezés jól leírja: szívén viselte az iskola sorsát. Köszönjük, és hálával vagyunk Zsófiért, munkájáért!

Hálásak vagyunk gazdasági szolgálatáért.

Cseri Katalin, a Management by Jesus önkéntese

Laudáló: Kiss Ulrich SJ

Hogyan lesz egy evangélikus lelkésznőből az ökumené bajnoka és a jezsuiták barátja?

Jó indítás, ha tanárai felkérésére szakdolgozatot ír – „VI. Pál felhívása a jezsuita rendhez” –, majd az ökumené jegyében az alapvizsgára dolgozatot „Pázmány Péter és a reformáció” címmel. Huszonegy évesen, szóval idejében (1966-ban). Az is „predesztinálja” erre, hogy 1968-ban ösztöndíjat kap a Német Evangélikus Egyház Felekezettudományi Intézetébe. S jól házasodott: 1969-ben férjhez ment Cseri Gyula református lelkészhez. 1971-ben ő volt a főszervezője az I. ökumenikus kongresszusnak a svájci Sittenben (Sion), ahol a magyar jezsuiták elkötelezték magukat az ökumené ügyének. Egy akkor még világi menedzser, Kiss Ulrich is fellelkesedett, és a rákövetkező évben zarándoklatot szervezett Taizébe, amelyen a Cseri házaspár is részt vett. Sőt a II. ökumenikus találkozót már hármasban szervezték Katival és férjével. Ulrich a család barátja lett, a három Cseri gyerek is lelkesen fogadta a gyakori vendéget Frankfurtban.

2011-ben Gyula meghalt, és özvegye Magyarországon telepedett le. Szinte azonnal felajánlotta, hogy segít Ulrich (immár) atyának az MbJ-szemináriumok tervezésében és szervezésében. Több mint 30 alkalommal volt szeminárium asszisztense, és Katalin ötlete volt az MbJ-szimpózium, melyen a korábbi résztvevők aktuális társadalmi és gazdasági, etikai kérdésekkel foglalkoztak. Katalin lett a legaktívabb önkéntes segítő. Mindenek tetejében vállalta a Fáber Péter rendház bravúros szakácsának szerepét a heti közösségi esteken. S mivel nem csak igével él az ember, gyakran megajándékozza süteménnyel, gyümölccsel, ezzel-azzal a közösséget. Férje pedig immár a mi urnatemetőnkben nyugszik.

Hálásak vagyunk önzetlen támogató szolgálatáért.

Dr. Mészner Krisztina, a jezsuita rendtartomány jogásza

Laudáló: Sajgó Szabolcs SJ

Mészner Krisztina 15 éves jogi diplomával, 1994-ben kezdett dolgozni a magyar jezsuitákkal Ádám János – Nemesszeghy Ervin provinciális sociusának – hívására. Ha akarjuk tudni, ki is valaki valójában, nézzük meg, milyen a viszonya transzcendens eredetünkkel és végső célunkkal. Krisztinával 1994 óta rendszeres a munkakapcsolatom, ennek alapján fogalmazom laudációmat három pontban, egy ráadással.

Istenhez való hűsége Krisztusban Krisztina családi örökségében gyökerezik, mely örökséget megbecsülte, sajátjává tette és elmélyítette – élete vezércsillagaként tekint fel a Megfeszítettre.
Krisztushoz való hűsége a katolikus egyházban tapasztalatom szerint feltétel nélküli, nem zavarja meg sem az egyház tagjainak bűne, sem a hangos, hazug, egyházellenes propaganda, mert számára az egyház szent, Krisztus valóságos, Titokzatos Teste – Anyaszentegyház.
A katolikus egyházhoz való hűsége a jezsuitákkal együttműködve megingathatatlannak tűnik számomra, nem bizonytalanítja el az a tény, hogy a jezsuiták bukdácsoló emberek, sem az, hogy a munkatársaik is ilyen emberből vannak. Ez az Istentől kapott kincs éleslátásra és igazi távollátásra képesíti.
A ráadás: hite élő, nem csak kulturális katolicizmus, ezért elkötelezettsége és megbízhatósága számomra megkérdőjelezhetetlen.

Kedves Krisztina, szentté nem avatlak, ezt már megtette előttem Pál apostol. Annak örömével, hogy hús-vér ember vagy, a magyar jezsuita provincia és a magam nevében köszönöm megbízható és odaadó munkádat annyi éven át, közös célunk, a lelkek szolgálata érdekében. Egyetlen Mesterünknek ez olyan fontos volt, hogy a kereszten haldokolva is világgá kürtölte a lelkekért való szomját. Kérem Istent, hogy a magyar jezsuita provincia minden tagja és valamennyi munkatársa veled együtt erre a szomjazó Krisztusra tekintsen szüntelen, neki legyen jó munkatársa.

Hálásak vagyunk támogató munkájáért.

Piffkó László és Piffkóné Illési Erzsébet, az Életrendezés Háza lelkigyakorlatos ház vezetője és felesége

Laudáló: Lukács János SJ

Piffkó László éppen 25 éve, 1998. július 25-e óta viszi a püspökszentlászlói Életrendezés Házát. Azóta különböző szerepekben – gondnokként, vezetőként, az ÉH Baráti Körének összefogójaként – gondoskodik odaadással a lelkigyakorlatos házról, amelyet első, már az ÉH-ban töltött születésnapján (1998. december 22-én) a születésnapi képeslap mellé ünnepélyesen „neki adott” Vácz Jenő atya, a ház alapítója, aki később a halálos ágyán is megerősítette szándékát.

Laci és felesége, Böbe még Jászberényben csatlakozott a jezsuita alapítású Vinculum Caritatis közösséghez. Püspökszentlászlóra költözésüket imádság és a hívás, a küldetéstudat felismerése előzte meg. Jenő atya mellett megismerték és megszerették a lelkigyakorlatokat, az „életrendezés” szolgálatát, amit ő személyes nyitottsággal, állandó rendelkezésre állással, magával ragadó lelkesedéssel végzett. Itt mélyült el a gondviselésre hagyatkozó életstílusuk, amely lehetővé tette számukra, hogy az egyszerű körülményeket elfogadva kezdjék meg családi életüket, majd a gyermekeik felneveléséhez szükséges anyagiakat saját vállalkozást indítva teremtsék elő.

Hűséges szolgálatuk révén, sokféle útkeresés után, tavaly valósult meg Jenő atya nagy álma és vágya, hogy az Életrendezés Háza a jezsuita rendtartomány szolgálatainak szerves részévé váljon. 

Hálásak vagyunk támogató munkájukért.

Rónaszéki Tamás, a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templom Musica Sacra kórusának karnagya

Rónaszéki Tamás 1961-ben született Kiskőrösön, nyolcgyermekes család ötödik gyermekeként. 1985-ben diplomázott a Zeneakadémia hegedűművész-tanár szakán. Ötödéves korától a Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított, majd 1989-től a budapesti Bartók Béla Konzervatórium hegedűtanára lett, növendékei az országos versenyeken rendre a legjobbak között teljesítenek. Tagja volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. 1984 óta a Bartók–Pásztory-díjas Budapesti Vonósok alapembere, a kamarazenekarral bejárta a világot, számtalan felvételt készített.

Művésztársaival rendszeresen ad koncertet különböző formációkban, 2003-tól pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusaként a legmagasabb szinten oktatja is a kamarazenét. A pesti Jézus Szíve-templom Musica Sacra kórusához 1977. május 6-án csatlakozott. Az együttes vezetését 11 évvel később, 1988-ban vette át ifjabb Sapszon Ferenctől, és páratlanul eredményesen vezette tovább az együttest azon az úton, amelyen elődei elindították. Munkája eredménye tucatnyi lemezfelvétel, nívódíj, számos sikeres külföldi turné, illetve minden első vasárnap esti és ünnepi templomi közreműködésük a jezsuiták központi templomában Budapesten. A jezsuita templom Musica Sacra kórusának karnagyaként Rónaszéki Tamás négy évtizede szinte minden jelentős egyházi, illetve rendi ünnepen jelen van, és zenei szolgálatával a szertartás emelkedettségét biztosítja. Csalhatatlan zenei ízlése, a kórusvezetéshez nélkülözhetetlen pedagógiai és szervezőkészsége, biztos keze, szilárd hite és hűsége nemcsak a kóruskarnagyok között, de túlzás nélkül az egész magyar egyházzenei világban páratlan.  

Hálásak vagyunk önzetlen támogató szolgálatáért.