Márciusi imaszándék: az üldözött keresztényekért

A pápa márciusi imaszándéka: imádkozzunk, hogy a keresztény közösségek – különösen azok, amelyek üldöztetést szenvednek – érezzék Krisztus közelségét, és jogaikat tartsák tiszteletben.

A Szentföldön fennálló bizonytalan helyzet és az érdekelt felek közötti megértés hiánya állandó bizonytalanságot szül, korlátozza az alapvető jogokat, és miatta számos embernek el kell menekülnie a hazájából. Kérem Istent, segítsen ebben a helyzetben, és kérem valamennyi érdekelt felet, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyenek az igazságosságon és mindenki jogainak elismerésén alapuló szilárd és tartós béke megvalósításáért. A zsidó, keresztény és muszlim imádkozók és istentiszteleti helyeik ellen elkövetett minden erőszakot, hátrányos megkülönböztetést és intoleranciát a leghatározottabban fel kell számolni. A Szent Város, Jeruzsálem fennálló rendjét meg kell védeni és meg kell őrizni. Jeruzsálemnek olyan helynek kell lennie, ahol mindenki békésen élhet együtt. Ha ez nem valósul meg, mindenki szenvedésének ördögi köre vég nélkül fog folytatódni.

Különösen üdvözlöm a Szentföld különböző keresztény közösségeit. Remélem, hogy elismerik őket a társadalom részének és teljesjogú polgároknak, hogy fáradhatatlanul dolgozhassanak a közjóért, a béke erősödéséért, a kiengesztelődésért és az egyetértésért. Ez a törekvés annál eredményesebb lesz, minél nagyobb összhangban élnek egymással a Szentföldön a különböző egyházak. Különösen fontos a családok és fiatalok támogatása, hogy ne kényszerüljenek elhagyni hazájukat. Ha együtt dolgozunk e kényes kérdés megoldásán, az egyes egyházak közötti kölcsönös megértés és testvéri szeretet is erősödni fog.

Ez alkalommal újra szeretném kifejezni szívbeli vágyamat, hogy haladjunk a keresztény egyházak teljes egysége felé, amint Jézus imájában kérte: „Legyenek mindnyájan egyek, hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Tudom, hogy a múlt sérelmeiből származó sebek most is ott élnek egyesek emlékezetében. A múltat nem lehet megváltoztatni, de nézzünk előre a jövő kiengesztelődés felé, és dolgozzunk érte, Urunk kívánsága szerint. Súlyos hiba lenne, ha ezt elmulasztanánk, semmibe vennénk Krisztus sürgető kérését és az idők jeleit, melyeket a Szentlélek sugall az egyház vándorútján. Ettől a Szentlélektől indíttatva ne engedjük, hogy a közösség hiányának és a kölcsönös vádaskodások emléke, valamint a jövő bizonytalanságai és a jelen nehézségek megakadályozzák, hogy a látható egység felé közeledjünk. Ne akadályozzon abban, hogy együtt imádkozzunk, hirdessük az evangéliumot és közösen segítsük a rászorulókat. Ebben a katolikusok és az ortodoxok között folyó párbeszéd, melyben a Jeruzsálemi ortodox patriarchátus is részt vesz, nagy reményekre jogosít. Milyen jó lenne, ha a Jeruzsálemben együtt élő katolikus és ortodox hívőkről is elmondhatnánk, amit Szent Lukács mondott az első keresztény közösségről:  „A hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke.” (ApCsel 4,32)

Ferenc pápa III. Theophilosz, jeruzsálemi görög orthodox pátriáchához intézett köszöntéséből. (2017. október 23.)

Frissítve: 2019. szeptember 17.