Isten küldetésében járni – az emberek szolgálatában

Petrovics László vagyok, jezsuita. Miskolcon születtem, de Beregszászon nőttem fel. Április 29-én szenteltek diakónussá, Budapesten.

Nem egészen egy éve annak, hogy újra az egyik budapesti jezsuita közösségben élek. Egészen különleges időszaka ez az életemnek, mert ezáltal a Jézus Szíve templomi közösséghez is tartozom, amely tele van élettel. Itt, a Belváros szívében sokan keresik a kapcsolatot velünk, jezsuitákkal. Mondhatni azt, „népszerűek” vagyunk. Jönnek hozzánk egyetemisták, fiatal családosok, idősebbek; keresők, vagy olyanok, akik már valamilyen lelkiségi mozgalomhoz tartoznak. Köszönhetően ennek az igénynek, szinte akaratlanul is megérint a felelősségtudat, és a megajándékozottság érzése. Felelősségtudat, hogy jó és irgalmas munkatársa legyek Istennek. Megajándékozottság, mert tudom, hogy mindenfajta érdem nélkül kapom a bizalmat az emberektől, akik felénk, felém fordulnak. Ebben a közegben sokat tanulok arról, mitől válik működőképessé egy templomi közösség, hogyan lehet jól hordozni egymás terheit.

A teljes reflexió elolvasható a parbeszedhaza.hu weboldalon.

Frissítve: 2017. június 03.