Istennel találkozni a nappalimban? Megejtő vallomások egy online lelkigyakorlatról

Május 21-24. között az Inigo-csoporttal először hirdettünk meg egy online kísért háromnapos lelkigyakorlatot fiataloknak. Nagyon hamar beteltek a helyek, köszönhetően talán az elmúlt két hónap bezártságának és az abból fakadó nagyobb befelé figyelésnek.

A tervezéskor közösen kerestük, hogyan támogathatjuk a jelentkezőket abban, hogy kialakítsanak egy napirendet, megtalálják az őket megtartó kereteket, és már a megelőző napokban ráhangolódhassanak a lelkigyakorlatra. Ezt a folyamatot és a bizalom kialakítását segítette, hogy javasoltunk egy előzetes személyes online-találkozást a kísérők és a lelkigyakorlatozók között. Ekkor kicsit megismerkedtünk egymással, feltehették a kérdéseiket, és azt is megbeszéltük, hogyan lehet az otthoni környezetben kialakítani az imádkozás feltételeit.

Úgy tapasztaltuk, az általános alapelv, hogy legtöbbször annyit kapok egy programból, lelkigyakorlatból, amennyit magamhoz képest beleteszek, vagyis ahogy hozzáállok, itt is szépen megmutatkozott. A fiatalok nagylelkűen adták oda az idejüket, csendjüket Istennek és Ő rögtön válaszolt erre a nyitottságra.

Voltak, akik a messengert is letörölték a telefonjukról, nehogy kísértésbe essenek.

A közös találkozások a lelkigyakorlat elején és végén mindenki részvételével zajlottak, akárcsak a dobogókői kápolnában, bár itt nem körben ültünk, de láttuk és hallottuk egymást. Volt ének, bemutatkozás, megosztás a vágyakról, némi magyarázat a lelkigyakorlatról és közös examen-imádság is. Többen visszajelezték, az együtt kezdés segítette őket, hogy belelépjenek a lelkigyakorlatba. Szintén a naponkénti újrakezdést akartuk segíteni azzal, hogy reggelente vezetett imát tartottunk, melyen minden lelkigyakorlatozó kikapcsolt kamerával, lenémítva vett részt, csupán a mi kápolnáink adták a hátteret.

A lelkigyakorlat végi visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Ez a fajta együttlét lehetőséget adott olyan embereknek is a bekapcsolódásra, akik egyébként – idő, helyzet vagy éppen anyagi okok miatt – nem tudtak volna eljutni egy „normális” zárt lelkigyakorlatra. Nagyon hálás vagyok ezért az új tapasztalatért. A kihívás az online lelkigyakorlatban az internet minősége, illetve annak nehézsége, hogy a kísérőknek órákon keresztül kell nézni a képernyőt. Ez fárasztóbbá tette a kísérést.

Azt tapasztaltuk, hogy az online kísért lelkigyakorlat még inkább épít az egyén felelősségére, hiszen a megtartó kereteket mindenkinek magának kell biztosítania. Nincs kiszakadás a lakótérből, nincs kápolna, nincsenek jelen a vezetők, sem egy csoport, ami segítene megtartani a csendet, az imaidőket.

A tapasztalat mégis azt mutatta, hogy az imahátteret nagyon is érezték a lelkigyakorlatozók, és a Szentlélek kreatívan segítette őket, hogy találjanak alkalmas imahelyet, külső-belső csöndet, nyitott templomot vagy egy természetközeli helyet.

Többen először vettek részt ilyen lelkigyakorlaton, de még ez sem okozott nehézséget. Isten hívta őket erre a lelkigyakorlatra, mert találkozni akart velük, s mivel válaszoltak erre a hívásra, a találkozás létrejött. A kegyelem pótolta azt, amit a közös keretek nem tudtak megadni. Istennek legyen érte hála!

Heim Kata RSCJ és Hiba György SJ

Visszajelzések a lelkigyakorlatról:

• „Szerintem az online lelkigyakorlat óriási lehetőség, mert sokan vannak, akik különböző korlátok miatt nem tudnak eljutni egy lelkigyakorlatos házba; érdemes tovább vinni ezt a vonalat – megvalósítható otthoni keretek közt is.”

• „Eddig nem volt részem sok lelkigyakorlatban, de ez a mostani nagyon sok ajándékkal járt. Tetszett, hogy olyan sok embert láthattam országon kívüli helyekről és hallhattam tapasztalataikat a Jóistenről és az ő gazdag kegyelmeiről.”

• „Számomra ez a lelkigyakorlat változást hozott magával, új kijelentéseket, új és eddig ismeretlen Isten-arcokat, felismeréseket a múltból. Nagyon sokat segített, hogy mindezt biztonságos, ismert térben élhettem meg – a nappalimban. Amikor az ember az imáiban elgyászol történeteket, be nem teljesült álmokat, akkor, azt hiszem, nagyon is tud segíteni az otthon, a biztonságos négy fal. 

Jó volt azt is megtapasztalni, hogy az otthon teret adhat az igazi csendnek, az elvonulásnak, hogy ez nem csak olyan hely, ahová holtfáradtan beesek.

Az online platform abban is segített, hogy időnként, amikor úgy éreztük, kikapcsoltuk a webkamerát. Számomra ez nagyon felszabadító volt; végső soron azt tette lehetővé, hogy csak Isten és én legyek jelen, kizárva minden mást.”

• „Az online tér eleinte nagyon furcsa volt, a közös kezdéskor nehéz volt személyesnek éreznem a találkozást a többiekkel. A lelkigyakorlat folyamatában pedig hiányzott a társak látása, hogy ámbár csöndben, de együtt megyünk ezen az úton. 

Ugyanakkor felfedeztem, hogy a saját lakásom és megszokott környezetem vált a lelkigyakorlat helyszínévé, és a hétköznapi életem lett így átimádkozva.

A zárókörben már egyáltalán nem zavart az online tér, egyszerűen annyira átütőek voltak számomra a megosztások, mintha itt ült volna mindenki a szobámban.”

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. június 09.