„Istent szemlélni mindenben”: Jálics Ferenc halála
Jálics Ferenc 1927. november 16-án született Budapesten, majd családjának gyáli birtokán nevelkedett. Tízen voltak testvérek, ám egyikük korán meghalt. Hitéletének meghatározó alakítója édesanyja, aki a Szent Ignác-i lelkiség szerint élő Sacre Coeur-nővérek iskolájába járt. Édesapja kívánságára Kőszegen katonai pályára lépett: hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt, a második világháború vége felé pedig Nürnbergbe vezényelték. Személyiségfejlődésének meghatározó pillanataként egy pincében a légitámadások alatt közvetlen közelről tapasztalta meg a halál fenyegetését.
„Amit ott láttam, egészen megváltoztatta az életemet, mert rájöttem, hogy az életnek van egy mélyebb értelme, mely még a haláltól is független. Ez lett mindennek a mércéje. Ez lett az életem iránytűje” – fogalmazott később.
1946-ban tért haza Magyarországra. Itt leérettségizett, és belépett a jezsuita rendbe. Az egyre erősödő kommunista diktatúra miatt két év múlva sok más fiatal jezsuitával együtt el kellett hagynia hazáját. 1950-től Németországban nyelveket és irodalmat tanult, diplomáját Belgiumban, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerezte filozófiából 1954-ben, majd a jezsuiták dél-belgiumi gimnáziumában, Mons-ban végezte a filozófiát követő szokásos rendi gyakorlatot, a magisztériumot.
1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva Argentínába küldte, ahol teológiát tanult. Itt szentelték pappá 1959-ben. Ezután az argentínai Córdobában töltött egy évet, utána a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított. 1963-tól ugyanott a rend növendékeinek – többek között a ma Ferenc pápaként ismert Jorge Mario Bergoglionak – a lelkivezetője lett, és ebben az időben kezdett lelkigyakorlatokat adni. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett, és a salvadori, valamint a Buenos Aires-i katolikus egyetemen oktatott. Első könyveit (Testvéreink hite, Tanuljunk imádkozni, Fejlődik a hitünk) spanyolul írta Dél-Amerikában.
„A rabságban nem a fizikai szenvedés volt a legnagyobb megpróbáltatás, hanem az a lelki folyamat, aminek következtében sikerült helyükre tennem a múlt egyes történéseit. A meditáció csendje vezetett el aztán valami mélységes megtisztuláshoz, aminek gyümölcseit azóta is alkalmazom a lelkigyakorlatokban”
– nyilatkozta 2013-ban élete meghatározó epizódjáról. 1974-ben ugyanis a nyomorban élők melletti tanúságtételként Buenos Aires egyik szegénynegyedébe költözött, ám két év múlva a jobboldali katonai diktatúra fegyveresei őt orosz kémnek, társát pedig baloldali gerillának hitték, ezért elrabolták. Közel fél évig ágyúgolyóhoz láncolva, összekötözött végtagokkal, bekötött szemmel kellett élniük egy cellában.
Miután kiszabadult, börtönélményeinek hatására fejlesztette ki a szemlélődő imamódot, mely azóta már nemzedékek számára vált az istenkapcsolat éltető forrásává. Mint utóbb elmondta, ez idő alatt nemhogy nem szenvedett lelki, pszichikai sérülést, de
„földolgoztam életem több traumatikus élményét. Előtte volt egy enyhe depresszióm – ez ott elmúlt. Az őrök meg nem tudták mire vélni, hogy nem esünk kétségbe, nem ordibálunk, hanem Jézus nevét ismételgetjük és meditálunk.”
Kiszabadulása után egy évig Észak-Amerikában élt. 1978-ban Németországba került, 1984-ben pedig Gries-ben megalapította lelkigyakorlatos házát, mely a szemlélődésre vágyó keresztények valóságos zarándokhelyévé vált. Az évtizedek során több mint húszezer embernek adott lelkigyakorlatot, könyveit közel másfél tucat nyelvre fordították le, és módszerét legalább húsz országban alkalmazzák.
Jálics Ferenc 2017 nyarán visszatért Magyarországra. Az utóbbi években a budai Farkas Edith Katolikus Szeretetotthonban élt, ahol a külvilág egyre inkább elvesztette a jelentőségét számára; mindennapos társa lett a belső csend, a szakadatlan figyelem és az örökös jelenlét. Amikor pénteken Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök hírét vette, hogy állapota válságosra fordult, a járványügyi óvintézkedések betartásával meglátogatta, feladta neki a betegek kenetét, és megköszönte neki egész életét és szolgálatát. Ferenc atya így, a szentségekkel megerősítve, békésen tért meg teremtőjéhez.
Jálics atya temetése április 8-án, 18 órakor lesz a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban.
Bejegyzések az emlékkönyvből
„Életének mélypontja, egyúttal felemelkedésének a kezdete. Minden abból a gödörből nőtt ki, a magánzárka csöndjéből, az elhagyatottságból, Jézus segítségül hívott nevéből. Ott kapott egy missziót és teremtett hozzá iskolát, amiről nem is tudta, hogy misszió, sem azt, hogy iskola! Csinálta. Egészen ezt és csak ezt csinálta. Az egész Jálics Ferenc benne volt. Ahogy a gyerekek a játékban. S ahogy ők bemennek szabadon az Isten házába, úgy ment be a kapun éjjel háromkor, nagy figyelő szemeivel. Ott bent megismerték egymást, majd Feri elveszett az Atya ölelésében. Úgy ölelték egymást, ahogy ő a Fiától tanulta. Ettől elmosolyodott, immár egy örökkévalóságra…”
Vértesaljai László SJ
„Feri atyával csak kétszer lelkigyakorlatoztam, 2004-ben először, Tahiban, de mondhatom, hogy Ő indított el a Jézus-ima útján, amin azóta több-kevesebb hűséggel próbálok járni. Köszönöm neki azt az áttetszőséget, egyértelműséget, amivel imádkozott, beszélt. Azt a magától értetődő természetességet, amivel a mi legszélsőségesebb lelkigyakorlatos és élettapasztalatainkat tudta fogadni, és belehelyezni azokat Isten jelenlétébe. Tőle is kaptam azt a meggyőződést is, hogy az imát nem én csinálom, hanem Valaki bennem, így igazából elrontani sem tudom, ahogyan az életemet sem. Azt az általa egyáltalán nem szemrehányóan, hanem finom humorral képviselt igazságot sem bírom felejteni – bár néha jó volna:) –, hogy a felebarátom szeretete és Isten szeretete közt szinte matematikai megfelelés van.
Szüleim ugyanabban a Szeretetotthonban élnek, ahol Feri atya töltötte utolsó éveit. Őket látogatva vele is többször összefutottam a folyosón, és nagyon szépek voltak azok a széles mosollyal kísért meleg kézfogások, amiket ilyenkor kaptam tőle: bár fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, mégis valami nagy, személyes szeretetteli, magammal vihető figyelmet tapasztaltam részéről ezekben a kézfogásokban: gyümölcse, gondolom, egy Isten közelében leélt életnek.”
Fehérváry Jákó OSB
„Lecsendesedni, figyelni a belső csendre, nyitottá válni a gondolataim elengedésére és hagyni, hogy történjen vagy ne történjen bennem valami Jézus nevével, nevében. Új inspirációk és istenkapcsolat, önismeret és a valamikor menthetetlenül bekövetkező haláltusára készülés – sok botladozással és sok gyümölccsel. Ráakadtam az útra, és rajta evickélek, jobbat, igazabbat, személyre szabottabbat nem találtam. Évente más-más vezetett a lelkigyakorlatokon, így sokszínű, mindig friss a megerősítés, éves újraindulás. Egy felejthetetlen nyári hetet kaptam Tőle is úgy 5-6 éve Tahiban. Szigorú volt, tapasztalt tanító, az »alapító« hitelességét és tekintélyét hordozta, de közvetlen, emberi, kedves és közösséget formáló is. Nem volt rutinszerű, felejthetetlen, ma is élő bennem a sugárzása.”
Velkey György
„Az egész életem fókuszát az Ő vezetése által, a példája nyomán láttam meg. A szemlélődő ima az életem megtartó oszlopává vált, az Út mindennapi megengedésében, az eszközség vágyában, a megkülönböztetés keresésében ma is ez vezet. Sok beszélgetésünk, a bíztatása, a tekintetében tetten érhető isteni jelenlét felejthetetlen. Hálát adok az életéért!
Hiszem, hogy nagy segítőnk lesz odafentről!”
Vető Anna
„Néhány jezsuitának nagyon sokat köszönhetek a szerzetesi életemben, Jálics Ferencnek talán a legtöbbet. Pedig nem volt valami túlzottan ragaszkodó, guru-tanítvány kapcsolat közöttünk. Egyszerűen megtanított imádkozni. Pontosabban ő tanított meg az imádságban a leglényegesebbre, hogy végső soron a jelenlét számít, hogy a jelenlétemben Istennel legyek. Minden más előbb-utóbb el fog fárasztani, kiéget vagy szórakozottá tesz, tehát elidegenít. Csak ha képes vagyok visszatérni az őszinte jelenlétbe, csak akkor fog az imádság felüdülés lenni számomra.
A jelenlét öröme nélkül az imádság nem lehet valódi forrás se magam se mások számára. Azt hiszem, Jálics Feri ezt így sohasem mondta ki, de amire imamódszerével végső soron tanított bennünket, az maga a szerzetesi élet, illetve hogy mit jelent az Istennek szentelt élet maradéktalanul, őszintén, megbékélt örömben. Jezsuita szerzetesekként a hivatásunk nem lehet más, mint hogy Isten jelenlétét keressük mindig és mindenben, mindig hűségesen visszatérve ahhoz, ami adott. Illetve ahhoz, aki van.”
Horváth Árpád SJ
„Jálics Ferenc atya közelebb hozta hozzám az örökkévalóságot, olyan közel, hogy nem magamon kívül kezdtem keresni, hanem magamban.”
Kunos Zsuzsanna
„Csendben jelen lenni és szemlélni, benne lenni a pillanatban. Egy nappal földi eltávozása előtt voltak félévindító óraim orvostanhallgatóknak. Magyar és angol hallgatókkal találkoztam, a pandémia miatt online. Egyszerű bevezető órák, alapvetően csak a szabályokat kell ismertetnem, mégis mindkét csoportnak el tudtam részletesen magyarázni a Jálics Ferenc-féle, vagy ahogy az angol programban mondtam, Franz Jalics-féle öt prioritást.
Minden évben elmondom diákjaimnak ezeket, mert az orvossá válás embert próbáló kihívás. Lelki út is lehet, és a kiégés és cinikussá sorvadás útja is. Aludni, mozogni, imádkozni, barátokkal lenni és dolgozni, ebben a sorrendben minden diák számára fontos figyelmeztetés pályája elején. Akkor nem tudtam, hogy Feri atya épp kifelé lépni készül, de ott is és azóta is érzem tekintetét, békés, nyugodt jelenlétét. Jelen lenni-Istennel lenni. Talán ez, ami soha nem változik, mert nem az időben van, de az időn kívül, az örökkévalóságban.”
dr. Bálint Bálint László
„Sajnos, személyesen nem találkozhattam már Jálics atyával, ugyanakkor majdnem mindegyik könyvét olvastam, és szemlélete - Mustó atyával együtt - alapjaiban változtatta meg az imáról és istenkapcsolatról vallott elképzeléseimet, és most már bátran mondhatom, a mindennapi életemet is. Amit kiemelnék, az a lelkigyakorlatos könyvében írt fontossági sorrend: először adjuk meg a testünknek a megfelelő mennyiségű alvást és mozgást, e nélkül nincs összeszedett imádság, majd csak ezután következnek az emberi kapcsolatok és csak végül a munkára fordított idő.
Nagy hatással volt rám a meghallgatásról írt, Testvéreink hite c. könyve is. Szeretnék egyszer annyira hinni Istenben és bízni embertársaimban, hogy olyan figyelemmel fordulhassak feléjük, ahogyan azt ő tette, teljesen átélve, hogy a megoldást nem ő hozza el, viszont teremthet egy olyan megértő és bizalmas légkört, amiben a másik ember a Gondviselés által rátalálhat. Hálás vagyok Istennek Jálics atyáért, hogy megismerhetem az ő munkásságát, és öröksége által, másokon keresztül is gazdagodhatok.”
N. Zsuzsa
„Mindent köszönök, Jálics atya 🖤! Azt is, aki vagyok, és azt is, aki egyszer még lehetnék.”
Fekete-Szabó Viola
„Osztatlan hallgatása, szeretete és humora meghozza gyümölcsét. Köszönöm, Franz!”
Joachim Hartmann SJ
„Általa tanultam meg és sajátítottam el a szemlélődő lelkigyakorlatot, melyet azóta is rendszeresen használok. Életem egyik meghatározó időszakában találkoztam vele, és két alkalommal is részt vettem az általa vezetett 10 napos lelkigyakorlaton. Nagy boldogság, hogy ismerhettem őt személyesen.”
Dr. Stelli-Kis Sándor
„Többször voltam nála lelkigyakorlaton. Teljesen megváltoztatta az életemet, gyakorlatilag akkor, kb. 40 évesen váltam igazán felnőtté.”
Gonda István
„Egy tahi lelkigyakorlaton többen voltunk evangélikusok. A mi kedvünkért úgy ünnepelte Jálics atya a misét, hogy közben magyarázta is, mi történik. Valahogy sikerült mindent úgy átadnia, hogy nem éreztünk feszültséget a katolikus mise mögötti teológia és a saját hitünk között.”
Dávid Adél
„Jálics atyát kb. 14 évvel ezelőtt a könyvén keresztül ismertem meg, amelyre Nemesszeghy Ervin atya püspökszántlászói lelkigyakorlata végén egy résztvevő hívta fel a figyelmemet: »Ebben van a tuti«. Elolvastam, egyetértettem, és ahogy sokan, teljesen a hatása alá kerültem. Magával ragadott, szerettem volna otthon rögtön elvégezni a lelkigyakorlatot. Aztán erre hamarosan lehetőségem lett a Mária utcában egy, a hétköznapokba épített lelkigyakorlaton. Onnantól kerestem a lehetőségét, hogy eljussak Dobogókőn egy személyesen Jálics atya által kísért lelkigyakorlatra. Ez is megadatott. Máig emlékszem a rövid kiigazításaira.
A szemlélődő imamód azóta is kísérője életemnek. Ahogy ezt másoktól is hallottam, szelíd és egyben radikális fordulópontot jelentett az életemben. Aztán 2015 augusztusától fél évet Griesben töltöttem. Ennek az évnek októberében adta Feri atya Dobogókőn az utolsó lelkigyakorlatát. Anton Altnöder jezsuita megkért, hogy utazzak Griesből Magyarországra és együtt térjünk vissza. Ez az egy napos közös autóút is a mai napig legszebb élményeim közé tartozik, ahogy humorral, figyelemmel, teljes oldottságban utaztunk Budapestről Griesig. Magyarországra visszatérése után abban a kitüntetésben részesültem, hogy egyik segítője lehettem a Farkas Edith otthonban. Bár emlékezetét már megtámadta a betegség, a lényéből áradó gyógyító erő nem hagyta el. Humora is megmaradt az utolsó pillanatig, Február elsején voltam vele utoljára az otthonban, onnan még ugyanolyan feltöltődve mentem haza, mint máskor. Nagyon erős égi segítőt állított mellém a Jó Isten, ezt már most is érzem. Hálát adok, hogy megismerhettem.”
Lázár Ágota
„A Jézus-ima megtanulása, amivel szétválasztottam a bangladesi sziámi ikreket.”
Csókay András
„Végtelenül hálás vagyok az Istennek, hogy Feri atyát ismerhettem! 28 éve kezdődött, többször Gries-ben és itthon is. Addig ismeretlen perspektívát kapott az életem, megnyitva az Örökkévalóság felé. Könyvei is nagyon meghatározóak, de személye, jelen-léte, tekintete, mosolya máig meghatározó. Azóta is igyekszem az Úton maradni, újra és újra kezdve s hiszem, hogy Jézusnál együtt folytatjuk. Örülök, hogy számosan a szemlélődés ezen útján keresztül találták, találják meg a személyes és egyházi megújulás szűk ösvényét! Köszönöm Feri atya hiteles életét és példáját, tanítását! Tartsunk össze!”
Medgyessy László
„Én is hiszem, az Istennel folytatott meditáció a legtöbb nehézségen átsegít. Hiszem a szellem test feletti hatalmát, a misztikus csend teremtő erejét.”
Marton Gyula
„Mások meghallgatása a tanácsadás helyett. Édesanyja visszaemlékezését is olvastam, ami adott egy plusz személyességet a könyveihez, melyek hatalmas tapasztalatról tesznek tanúságot és bátorítanak ennek a mélyről fakadó tiszta forrásnak a megízlelésére.”
Ivanics Éva
„Az 1970-es évek közepén került kezembe Változik a hitünk? című könyve, mely örökre emlékezetessé tette számomra Jálics Ferenc nevét. Mindig hálával gondoltam és gondolok Rá!”
Zsíros Tibor
„Kedves Ferenc Atya! Nekem ma van a 70. születésnapom, és életem ezen ünnepnapján most tudtam meg, hogy Te is velem ünnepelsz már Teremtő Istenünk Színe látásában! Mi, még itt lent árván hallgatunk, de Mennyei Születésnapod hallatán azonnal hálát adunk Életedért! Mivel ma éppen szombat van – Szűzanyánk szombatja –, mindenért Neki is hálát adunk! Te az Égi Édesanya és természetesen Földi Édesanyád szeretett Gyermeke voltál, köszönjük, hogy ismerhettünk. Nekem ezt a gondolatot ajándékoztad, amikor egyszer személyesen is találkozhattunk: Hinni és szeretni – minden csak KEGYELEM – de ez a KINCS a mienk, és megtartható az Élet legnehezebb szakaszaiban is. Hála legyen minden tanításodért.”
Monspart Judit
„Feri atya könyvét olvastam, Péter atya lelkigyakorlatain keresztül ismertem meg a szemlélődő életformát. Élete és szolgálata nagy kegyelem – nekünk. Azt tanultam meg általuk Istenről, hogy az élet szép, akkor is, amikor csúnya. Hát, még amikor szép... :) És hogy Browning mondása egzisztenciális igazság: »God’s in His heaven – All’s right with the World.« A Békesség forrásához vezetnek lelkigyakorlataikon és életükkel – köszönjük szépen Mindörökké! Boldog feltámadást, Feri atya!”
Fürjes Balázs
„Egyszer elmesélte nekem, hogy amikor gyermekként belecsöppent egy, a szülei közötti veszekedésbe, azt úgy élte meg, mintha egy villám kettészakította volna. Soha, soha, soha ne a gyerekek előtt, ezt tanácsolta.”
Simon Zoltán
„Majdnem 30 éve ismerhettem meg Ferit szegedi diáklánykent, és rendszeres lelkigyakorlatozó voltam Griesben a legendás márciusi magyar kurzuson. Ferinek nagyon fontos volt a magyar novíciusokat évente meghívni, mindent beleadott ezekbe a lelkigyakorlatokba, és ő maga is nagyon szerette (általában fél méter hóban) fehér asztalterítővel, vörösborral és himnusszal velünk ünnepelni március 15-ét. Tőle tanultam meg, hogy az otthon, illetve a haza nem helyhez kötött, hanem belül van, és ő vezetett el egy erőlködésmentes, de a nehézségekben is kitartó istenkereséshez. Barátságos, erőt és vigaszt sugárzó tekintetét, mosolyát soha nem fogom elfelejteni.
Köszönök minden lelkigyakorlaton született barátságot, illetve minden barátságot, ami ott mélyült el. Időközben a német »Netzwerkhez« is tartozom, és lenyűgöző, hogy hányan járnak a Feri által mutatott úton és dolgoznak az egyház spirituális megújulásán.
Drága Feri, nyugodj békében! Próbálom életre váltani a Tőled tanultakat. A.M.D.G.”
Schelle (Németh) Rita
„Ha volt sorsfordító ember és könyv az életemben, akkor az Feri atya és az ő lelkigyakorlatos könyve volt. Nagyon sokat tanultam Tőle:
- hűségesen Csendben, Isten jelenlétében lenni,
- Istent keresni mindig mindenben,
- párbeszédben lenni a valósággal,
- …végső soron élni.
Hálás vagyok, hogy ismerhettem. Vegye Őt körül Isten örök ölelése!"
Tanos Cecília
„Tőle kaptam azt a vigasztaló gondolatot, hogy a fiúgyermek életében nagyon meghatározó jelentőségű az Édesanya szeretete és személyes figyelme. És megmutatta azt, hogyan lehet egy másik emberre valóságosan figyelni. Azzal a figyelemmel, amelyben szeretet van, legyen akár egy első találkozás, különösebb ismeretség nélkül. Jó volt a szemébe nézni. Jó volt vele beszélgetni.”
Varga Krisztina
„Húsz évvel ezelőtt Jálics atya lelkigyakorlatán, a szemlélődő imában találkoztam először az élő Istennel. Az Ő szemével látni magamat elviselhetetlenül fájt, zokogtam a szembesüléstől. Amikor ezt elmondtam Feri atyának, olyan természetességgel ölelt át, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Nem magához, az Istenhez ölelt. Azóta is benne vagyok az ölelésében... Köszönöm, Uram, Feri atya életét!”
Mihályi Anikó
„Baráti ajánlásra ismertem meg a Tanuljunk imádkozni, a Fejlődik a hitünk és a Szemlélődő lelkigyakorlat c. könyveit: egész életemre kiható, katartikus élmény volt mindhárom. Életem első szemlélődő lelkigyakorlatán igyekeztem elérni a gondolatoktól való mentességet, ahogy ajánlotta, ami természetesen nemigen sikerült. Három fűzfa állt ott, azokat néztem, már csak azokról is mindenféle gondolataim támadtak, hát még egyébként! Jó idő elteltével, mikor a gyakorlatomat befejezettnek nyilvánítottam, hirtelen feltűnt, hogy az egyik fűzfa mögött, közvetlenül mögötte van még egy. Épp hogy csak kilátszódott az egyik törzs mögül a másik – nem három fűzfa volt ott, hanem négy! És én ezeket szemlélgettem hosszasan, és nem vettem észre.... katartikus élmény volt számomra, hogy ilyen megtörténhet; elég hamar levontam a következtetést, hogy lesz itt hová fejlődni még... Egy út kezdete volt ez; Jálics Ferencnek, bár csak a könyveit ismerem, nagyon sokat köszönhetek. Egy nagy ember ment el!”
Nagy Cili
„Csak kinyitni az antennákat és figyelni. Figyelni a csöndre, Istenre, a testvérre, a természetre... mi sem természetesebb.”
Berényi Szilvia
„Keresztény misztikát tanítok az Integrál Akadémián 2011 óta. Ezt az utat Jálics Ferenc atyától tanultam, és több belföldi és külföldi szemlélődő imamód-táborában, lelkigyakorlatán vettem részt.
Életében a benne élő Krisztus követe volt. Apró, madárka termetével, halk, megfontolt beszédével, egész lényével már itt is »odaát« élt...
Szubjektív élményem az volt, hogy a föld fölött lebeg angyali lényével.
Olyan biztosan tudott rávilágítani hibáinkra, nagy szeretettel, mindig megadva a lehetőségét annak, hogy mi mondjuk-találjuk meg a mi utunkat – úgy, ahogy Testvéreink hite c. könyvében ezt a szókratészi maieutikai módszert kidolgozta és tanította.
Könyvei, tanításai, halk, szelíd hangja életem minden napján elkísér, mert bár »Krisztus katonája« volt rendje és hívatása szerint, ezt a szolgálatot végtelen szelídséggel és Istenben való elrejtettségben, békét terjesztve, agapészerű szeretettel tudta megélni.
Földi mintaképeim között az első helyen áll!
Amit tanított, azt megélte, amit mondott, azt belülről, isten-realizáltan tette.
Ismét elment egy Igaz ember.
Hiányát, értékét még Egyháza sem ismerte fel – talán.
Nekünk meg fénylő csillagként mutat utat, nélküle szomorúbb világunkban...”
Kis Dániel
„Elsőként a könyvével találkoztam, majd kisközösségben rendszeresen gyakoroltuk a Tőle tanult szemlélődést és csendmeditációt. Egyik hétvégi elvonulásunkon Jálics Atya személyesen is részt vett. Életem egyik legnagyobb élménye volt ebben a kisközösségben tartott szentmiséje, ahol a prédikáció egy közös beszélgetésből bontakozott ki. Csodálatos élmény volt, ahogy átsugárzott személyiségén az élő Krisztus, a rendíthetetlen hit és a mélységes szeretet. Hálás vagyok, hogy találkozhattam Vele személyesen, és meditációs lelkületével inspirálta, és inspirálja életemet a mai napig! Soli Deo Gloria.”
Gömböcz Elvira
„Ha a szíved békéjében vagy, Istennél vagy.”
Hojdák Gergely
„Csak egy tíznapos szemlélődő lelkigyakorlaton vettem részt Griesben több mint 25 évvel ezelőtt, amelyet ő vezetett, és mindössze két könyvét olvastam, talán ha háromszor láttam ezen kívül. Ennek ellenére fontos kristályosodási ponttá vált számomra mind az istenkapcsolat, mind a közösségi emberkapcsolat szempontjából. Azokat a dolgokat, amelyeket vélhetően sokan említenek, meghagynám nekik. Amit én kiemelnék: hogyan tudta Jálics Ferenc újra meg újra megvédeni és újraépíteni a határait a fogantatása előtti időtől kezdve a féléves tkp. siralomházi kiszolgáltatottságán és az ezután még jó néhány évig tartó »el nem fogadás« során anélkül, hogy be- és elzárkózó különccé vált volna. »Szabad hogy legyen, engedd meg!« Mind a meditációban, mind a gondolkodásban vagy cselekedetekben – a valahova tartozás nem jelenti a feloldódást, szokatlannak tűnő utaknak nem kell folyamatos ellenkezésből eredniük. Mindehhez viszont a jelen(lét) kiapadhatatlan isteni forrásából kell meríteni, oda újra meg újra visszatérni, akkor megadatnak a társak és minden más, ami szükséges. Ajándék volt, az is marad.”
Bitter Ákos
„Er hat mir ein Weg gezeigt durch den ich Vertrauen und immer wieder ein Hauch Gegenwart spüre kann Seine Liebe, Klarheit war ein Refugium in der Dunkelheit.”
Maria Nagy Pal
„Köszönöm Létét, hogy puszta jelenlétével megmutatta, hogyan lehetek Krisztusban, Jézusban, ami egy kontemplatív meditációban megmutatkozott ténylegesen számomra. Alázatra tanított, jelenlétre, önreflexióra, és ezeket gyakorlom most is. Áldás volt jelenléte, mosolya... volt benne valami felfoghatatlan derű, hát ezt bizony nagyon őrzöm szívemben. Hála, hogy ismerhettem.”
N. Ildikó
„Egyik legnagyobb példaképem vagy, Jálics Atya. Köszönöm a Jóistennek, hogy személyesen ismertelek. Nagy hatással voltál lelki életem fejlődésére. A hatalmas szeretet, elfogadás, megértés, együttérzés, amit kaptam Tőled, mély nyomot hagyott bennem.
A Jóisten jelenlétéhez való odafordulásomban, a Vele való minden percem megélésében segítettél a legtöbbet. Nagyon hálás vagyok ezért Neked.
Te már teljesen Isten felé fordultál, megszabadulva az énközpontúságtól, hiszem, hogy ezután is segíteni fogsz nekem ebben.”
Kiss Bernadette
„Sohasem láthattam, mégis a legnagyobb lelki mestereim között van. Botladozva követem az útmutatását a szemlélődő imához. Meggyőződéssel tanít, »mindent tud«, de semmit nem erőltet, tiszteli a tanítvány szabadságát. Az írásán átragyog a vonzó személyiség, de nem magához, hanem Istenhez hív közelebb. Megköszönöm Istennek az életét, a tanítását.”
N. N.
„Az általa tanított szemlélődő ima által eszközt kaptam arra, hogy még inkább Istennel lehessek.”
N. N.
„Igazi egyszerű és kőkemény katona benyomását keltette. Semmi el nem tudta téríteni attól, ami mellé egyszer odaszegődött. Szent Ignác lehetett ilyen...
Ahhoz persze, hogy ebben egy gyenge ember ki tudjon tartani, rengeteg szenvedést kell vállalni. Valami vasakarat vagy érzéketlenség, vagy nem tudom, mi kell ehhez...
Csak a könyveit olvastam, másoktól tanultam a gyakorlatait, egyszer találkoztam vele.
Lehet, hogy egyszer majd a legnagyobbakkal fogják együtt emlegetni a nevét. Isten nyugosztalja!”
N. N.
„Szemlélődő lelkigyakorlatot, szemléletet, hitet, emberi méltóságot, tartást.”
Berey Zita
„Ma reggeli történet, hogy Jálics atya 94 éves korában hazaköltözött! Ez nem egy szomorú hír, hiszen ő már ezen a földön az Isten jelenlétében élt. Most nem történt más, mint hogy azt folytatja, ami az ő életében már ezen a Földön elkezdődött.
Gondolkodtam azon, hogy most miért kellene érte imádkozni? Mert egy halottért azért szoktuk ezt tenni, ha mondjuk a tisztítótűzbe került, akkor rövidítsük meg az ottani szenvedését. De ő már látja Istent. Ha ő nem, akkor ki? Nagyon szomorú lenne, ha még ő sem jutott volna el Oda – egészen elemi kérdéseket vetne fel. De meggyőződésem, hogy ez nem így van.
Ő élő szent volt ezen a földön, ezért nem érte, hanem inkább hozzá kell imádkozni azért, hogy járjon közbe értünk. Ez nem önzés, hanem az isteni irgalomba vetett hitünk kifejezése.
Feri atya nagy szolgálatot tett az egyetemes Egyháznak. Emberek ezreinek adott példát, hogyan kell az Úr Jézus jelenlétébe kerülni, engedni, hogy Ő megszólaljon bennünk, mutassa meg mi azt, ami Tőle elválaszt, hogy a belé vetett bizalommal elszenvedhessük bűneink következményeit, azért, hogy azokat Ő megválthassa, azaz elvegye tőlünk. Egész életünkben erre várunk. Aki ezt az utat végigjárja, már itt a Földön is láthatja Istent, vagyis boldog ember lesz. Mert csak egy boldogság létezik, látni Őt. Nincs más!”
Cinkotai János
„Két éve ismerkedtem meg a szemlélődő imádsággal. Azóta mindennapos gyakorlatommá vált, hitemet elmélyítette. Személyesén nem ismertem Jálics Ferencet, mégis úgy érzem, hogy lelki utamon meghatározó (volt...).”
Fehér Norbert
„A Tahi lelki napok keretében olvashattam a Hitünk fejlődik című könyvet Jálics atyától, Svájcban élő ’56-os magyar barátnőm sokat mesélt róla és testvéréről, Izáról is. Nagyszerű ember volt, a szemlélődő imádkozást tanultam tőle, illetve Tegzes Kató nővértől. Egész életemre meghatározó az ő tanítása. Hálát adok érte.”
Horváth Tiborné
„»Hány gondolat kell ahhoz, hogy lemenj a lépcsőn?« Máig elmosolyodok, ha a túl sok gondolat eszembe juttatja ezt a költői kérdést. Visszahoz a jelenbe.
Több évtizede ismertem meg ezt az imamódot Jálics atyától és mástól. Hogy mit jelent számomra? Egyszerűen, kicsit kisarkítva: ha nem meditálok, nem imádkozom. Ha nem meditálok, nem élek. Csak vegetálok. Összefonódik a múltammal: megbékélve ránézni arra, amit kaptam. A jelennel: ezáltal kapom a mindennapokhoz az erőt. A jövővel: ez segít, hogy fény vetüljön az út előttem lévő szakaszára: mit kíván, mire hív az Isten?
A felejthetetlen tekintete. Szelíd, szeretetteli szemei. Felsejlik az Arc, Akit keresek és megtalálok a tanítványaimban, az embertársaimban – talán még magamban is.
Szeretettel és hálával gondolok rá. Beteljesedett, amit már itt, a Földön elkezdett, és amire másokat is vezetett.”
Tóth Viktória
„Franz nagyon szerető ember volt. A sok emlék közül az egyik különösen megakadt a fejemben: 2017. szeptember 8-án leültünk egy padra, és megnéztük Haus Gries-t. Emlékeket cseréltünk, és beszéltem a családomról is. Aztán rám nézett, könnyes szemekkel, olyan mélyen megértett. Ránéztem, és az arcában láttam a legtisztább és teljesen védtelen szeretetet. Nem felejtem el ezt a pillanatot. Köszönöm, Franz!”
Annette Clara Unkelhäußer
„2004-ben rész vettem Dobogón a Manrézában egy általa vezetett, talán legutolsó 12 napos szemlélődő lelkigyakorlaton. Éreztem, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy találkozhassak Vele, ezért szabadságot vettem ki erre a hosszú időre. És sikerült... találkoztunk, meghallgatott, ajánlást adott és megtanított egy újdonságra, ami a menyország felé vezető belső figyelem, az időbeni végtelenség, az Isten szeme előtt lenni tudatállapot ízlelgetése. Úgy érzem, akkor mind a 42 főnek sikerült ezt megtanulni Általa. Hálás vagyok, hogy ismerhettem, boldog voltam, hogy hazatért 2017-ben, és most, hogy már ő maga is sugározza azt a műsort, amire annyira nyitott antennákkal csatlakozott rá: Isten hullámhosszán. Lélegezzünk Vele együtt Krisztus szent tüdejével!”
Tuza Gábor
„Én is az egyetemi éveim alatt vettem részt először Feri lelkigyakorlatain Griesben, ahol egy addig ismeretlen minőségű béke és bizonyosság töltött el, hogy Isten jelen van, csak nekem is jelen kell lennem, belül, a csöndben, az éber figyelemben, ahova úgy igyekeztünk mi, lelkigyakorlatozók, hogy fél szemmel Feri sugárzó-vidám tekintetéből merítettünk sokszor bátorságot. Az ott kapott prédikációk, barátságok mai napig legnagyobb kincseim között vannak, és a Feritől tanult rövid belső imák tartanak-tartottak a nehézségekben is. Nagyon szerettem a humorát, nagyon örülök, hogy az esküvőmön ő esketett, és a kislányaimmal is találkozott. Olyan jó látni, hogy sokan járnak-járunk azon az úton, amit tőle tanultunk – hogy a munkája gyümölcsöt terem. Drága Feri, mindent köszönök!”
Gelencsér Katalin
„Hálás vagyok Istennek, hogy kétszer is volt lehetőségem Feri atyával lelkigyakorlatozni. Az egyik ilyen lelkigyakorlat után ezt írtam le magamnak: »Vannak itt távlatok. Ez Feri atya lényére vonatkozik. Süt belőle az önelfogadás, a bizalom és a szeretet. Ide törekszem én is.« Köszönök mindent szívből, Feri atya! Jó volt a tudat, hogy köztünk vagy, még jobb, hogy most már közbenjárhatsz!”
K. K.
„Isten embere volt, minden, amit kőkeményen megélt, amin átment, lett tanításainak alapja: ahogy Isten jelen van és cselekszik az életünkben! Igazi, Istenhez megérkezett emberként Őt sugározta magából: jelenlétét, belső erejét, ami a gyengeségben lesz látható, és minket hordozóan átélhető mélységeinek békességét! Krisztus követésének lelki mestere, mindez Jálics atya szánomra.”
Nagy Zsolt
„Jálics Ferenc nevével és munkásságával a Szent Ignác Szakkollégiumban találkoztam, az akkori kollégiumi lelkész, Lukács János SJ beszélt a mindannyiunkban levő »jó magról«. 2001-ben jártam először Griesben, még egyetemistaként. A szemlélődő imádságban azonnal otthon éreztem magam, és azóta is meghatározó része az életemnek, a mindennapjaimnak. Jálics Feritől tanultam meg, hogy az imádság a test dolga is, nem csak a léleké, és hogy nem is érdemes ilyen szétválasztásokba bonyolódni. Tízpercnyi lelkigyakorlatozói fecsegésemből sebészi pontossággal emelte ki azt az egyetlen szót vagy mondatot, amelybe el volt rejtve az egész nap üzenete.
Bármivel kapcsolatban türelmetlen voltam, az volt a válasza, hogy ezt vagy azt megérteni vagy megtanulni »van még hetven évem«, ő se tegnap kezdte. Őmiatta nem piszkálom a kamasz fiamat, ha pólóban és tornacsukában akar misére jönni. És az ő lelkigyakorlatán tanultam meg jógázni, ez mentette meg a bölcsészkaron tönkrement hátamat és tette lehetővé azt is, hogy a lelkigyakorlatokon napi 8-10 órát tudjak imádkozni, meg azt is, hogy visszatérhessek a balettbe táncolni, ami az én számomra szintén imádság. A szemlélődés olyan lett húsz év alatt, mint az életem napi kis lélegzetvétele. Azt is Jálics Feritől tanultam meg, hogy Isten mindennél nagyobb, a hitetlenségemnél is, és ezért olykor elég csak egyszerűen megtenni, amit kell, »akkor is működik, ha nem hiszel benne«. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ismerhettem és tanulhattam tőle.”
Pólik Andrea
„Olyan mélységes tiszteletet, figyelmet és szeretetet irányomban senkitől nem kaptam, mint Jálics Ferenc atyától. Segített megmutatni, mi igazán fontos az életben, jelenlétével tanított arról, hogyan kell élni Istennel és többi embertársammal összhangban. Tekintetével mutatott arra, hogyan is kell ránéznem embertársamra: gyengéden, szelíden, elfogadóan, Jézust látva meg benne. Örök hálával gondolok rá, s kitüntetésnek érzem, hogy az utolsó két évben tartott Tahi-i lelkigyakorlatán én is részt vehettem. Ajándék volt a számomra minden pillanata. Köszönöm, Feri atya!”
Szamos Krisztina
„A csend útja, a leegyszerűsödés, ami Jálics Ferenc atyából áradt, óriási ajándék. A vele végzett két lelkigyakorlat emléke, majd a nyomában járó Alois Berger atyával és Mustó Péter atyával végzett lelkigyakorlatok egyre mélyülő személyes belső utam szerves részeként épülnek be. Vágyom egy újabb ilyen hétre. Nem tartom idegennek a lassan sajátommá vált kármelita úttól sem, de e kapocs még titok előttem. Az ő fogságukban érlelődött kegyelem, majd életének gazdag gyümölcsei, Isten Országának valóságát jelenti számomra.”
Muraközy Nóra
„Protestánsként, rekatolizálásom előtt már-már szinte teljesen elveszett az Istennel való kapcsolatom. Éreztem, valami nagyon hiányzik. Korábban azt gondoltam (és a vallási környezetem is erre kondicionált), imádkozni csak szavakkal lehet. A közösségi imákban is ezt láttam: minél bővebben beszél valaki, annál jobb imádkozó. Bár már korábban is hallottam/olvastam keresztény/tyén meditációról és kontemplációról (például Gyökössy Endre műveiben), igazán akkor tapasztaltam meg ennek erejét és valóságát, mikor a gyakorlatban is megismertem Ferenc atya módszerét. A csendben lét és Istenre figyelés teljesen átalakította az imához, Istenhez, embertársaimhoz és az ÉLET-hez való viszonyomat. Személyesen csak néhányszor találkoztam Ferenc atyával, de a(z általa dedikált) Lelkivezetés az Evangéliumban című könyv hátralévő életem elválaszthatatlan részévé, vagy mondhatnám úgy is, iránytűjévé vált.”
Hamvai-Kovács Gábor
„Jálics atya mutatta meg számomra az utat, amely elvezetett a Jézussal való személyes találkozáshoz. Örökké hálás leszek ezért.”
Dr. Somos Zsuzsanna
„Jálics atya imádkozni tanított. A meditáció lehet szép, kellemes érzés, lehet fájdalmas mély sötétség, és lehet, hogy nem történik semmi egész idő alatt. A legfontosabb, hogy ott legyünk, és újra meg újra visszajöjjünk a jelenlétbe. Ne várjunk semmit, csak érdek nélkül legyünk ott. Azóta is tapasztalom, gyakorlom, hogy ezt az egyszerű feladatot mennyire nem egyszerű megélni. Hálás vagyok, hogy megismertem Feri atyát és a tanítását.”
Kálmán Krisztina
„A szemlélődésről szóló könyvei a szemlélődő ima felé fordítottak. Ezzel kapcsolatos gondolatait kisközösségem tagjaival előadások formájában ismertettem. Önéletrajzának ismerete által szent embernek tartom.”
Dr. Bartal Gábor
„A tanításának nagy részét mások közvetítésével kaptam meg. Tőle magától azt a mondatot idézem föl, amikor egy lelkigyakorlatozó társam Tahiban a megosztásban elmesélte, hogy a Dunánál valaki elhívta kenuzni, és elment vele egy körre. Feri annyit válaszolt, hogy »Jól van, de most már maradjál itten!« Azóta is szeretnék itt maradni.”
Makrai Márton
„A lét örömét éltem meg nála.”
Pablo d’Ors
„Hat évvel ezelőtt abban a hatalmas ajándékban volt részem, hogy részt vehettem Jálics atya egyik utolsó – tíznapos – dobogókői szemlélődő-meditációs lelkigyakorlatán, amit Tariska Eszterrel tartott. Ami leginkább megfogott benne, az az erőteljes JELENLÉT. Pusztán a tény, hogy ott ül velünk a kápolnában, sokszorosan megsegítette, elmélyítette a szemlélődésemet – és azt hiszem, ezzel valamennyien így voltunk. Feri atya jelenlététől valamiképpen sűrűbb lett a kápolna levegője, átélhetőbbé vált a tény, hogy az Isten ott van köztünk, bennünk, körülöttünk. Személyes beszélgetéseink során mindig azt éreztem, hogy odaadó, értő, együttérző figyelemmel fordul felém, és belém lát: mindent tud rólam, ami lényeges. Gondolom, sokunk megélése volt ez, akik találkoztunk vele. Egy-két mondatát mélyen a szívembe zártam, élet fakad belőlük számomra. Drága Feri atya, a szerető Isten öleljen magához!”
Szigeti-Cseke Zsuzsa
„I will always be grateful to Franz for showing me a way of prayer that brings me into contact with divine reality and to myself. And I will remember his face that radiated love and kindness. Now he can see the one he has been looking for and longing for all his life.”
Johanna Schulenburg CJ
„A kis titokzatos köhintések jutnak eszembe. Annyira szerettem volna megfejteni ezt a titkot. Miért vannak és honnan jönnek? Először gyengeségként ítéltem meg ezt a kis vonást, és nem tudtam hozzáilleszteni a lelki mesternek a képéhez. Egy lelki mesternek nem szabad ily módon köhintenie, gondoltam. Akkor még nem tudtam, hogy Isten jelenlétének kis madárkái énekelték a dallamokat e vonásban.”
Báncsi Szilárd
„Köszönöm az útmutatást, köszönöm a szeretetet, és köszönöm a közösséget, melyhez tanítása révén tartozhatok. Szeretnék egy szikrányit méltó lenni figyelmére: igyekszem élni a tanítását, és igyekszem azt továbbadni, a tőle kapott nyitottsággal, elfogadással, szeretettel együtt.”
Varga Tímea
„ŐRIZEM A SZEMED.”
Hofher József SJ
„Az ember egyik legnagyobb ellensége a hitetlenség. A hit megőrzésében sokat segíthetnek a hiteles emberek példái. Jálics Ferenc átélte az élet legkegyetlenebb mélységeit, megtapasztalta a kilátástalanság érzését, de megpróbáltatásai közepette sem adta fel hitét és a reményt, hogy még tehet valamit embertársaiért. S nagyon sokat tett, szavaival, írásaival, de legfőképpen emberi példájával. A rossz – amit Argentínában a fogságban átélt – őt jobbá tette, s hitében megerősítette. Ő és Mustó Péter atya olyan megrendítő emberi sorsokat és élethelyzeteket ismertek meg Dél-Amerikában, melyekből mindnyájan sokat tanulhattunk. Írásaik orientációs pontot jelentenek és lelki-szellemi iránytűt adtak számunkra. Az a szellemi örökség, amit Jálics Ferenc könyveivel adott, nagyon sokat jelent ahhoz, hogy megérthessük a létezés értelmét, közelebb kerüljünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz...”
Kubassek János
„A lelkigyakorlatain megtanított imádkozni, az otthonban tett látogatásaimon pedig méltósággal élni a földi életet. Szeretettel nézni mindenkire és mindenre, csak azért, mert Isten teremtménye. Szerettem ülni Vele, fogni egymás kezét, nézni egymás szemébe, míg Isten szeretete összekötött minket. Felesleges volt ekkor minden szó. Soha nem lehetek elég hálás ezekért a percekért!”
Szabó Éva
„Sugárzik belőle Isten békéje, a hit ereje. Derűs és jókedvű, pedig mennyi nehézségen ment keresztül. Tartása, hite egyszerre csodálatos és követésre hívó. Nagy hatással közvetíti azt, hogy az életnek több az értelme, mint ami a halállal lezárul. Emberi kisugárzása Istenre mutat és Istenhez vezet.”
Vörösné S. Katalin
„Bármilyen távolság megszüntethető Isten szerető figyelme által a közös meditációban. Ezt a közelséget a csendes ima mellett kaptam lelkigyakorlatokon a legnagyobb ajándékul Feri atyától. Hálásan köszönöm.”
Dorota Pawerová
„Feri atya példája szívembe markolt. Sokat térdeltem a sámlin kizökkenve, azzal a gondolattal, ha zsák lenne a fejemen és a kezem meg lenne kötve, segítene-e az elmélyedésben?
Az ő mosolya és tekintete elég volt nekem. Elég most is, hogy ne adjam fel.
Életműved bennünk
Részedről teljes.
Amit kaptunk tőled,
Tanulnivaló örökre.
Veled közös művünk
Nem fejeződött be.
Csendes patakként
Vályod medred szíveinkbe.”
Kisdiné Kállay Márta
„Nem én vagyok jelen,
A bennem élő Te.
Itt állok védtelenül
Kivetkőzve magamból,
A belőlem álló anyagból.
Halkan lüktet vérem,
Most semmitől nem félek,
Így találok Rád.
Épp Benned élek, mozgok,
Vagyok, aki vagyok;
Legyek azzá, kivé szánsz!
Előbb a bennem lévő zaj halkul el,
Azután néhány eltaposott kérdés vetődik fel.
Majd az autók és madarak is távolodnak tőlem;
Te közeledsz; később egészen hozzám érsz, érdeklődsz felőlem.
Megtalálod bennem kényelmetlen helyed.
Mégis maradsz, amíg én képes vagyok maradni Veled.
Aztán közelednek a bennem élő, a madár- és autó-féle hangok.
Pedig Te maradnál még (nem a víz miatt ugranak el a varangyok).
Két kezem közt „gömb” melegszik,
Abban a jelenlét izzik.
Az előbb valami tárgyat vittem,
De már ott van benne a Jóisten.
Hát ilyen és ehhez hasonló bizonyosságok kerültek felszínre drága Jálics Ferenc atya lelkigyakorlatán. A csúcspont, a csoda az úrfelmutatáskor valósult meg, amikor minden résztvevő egyszerre kapta meg a ’könnyek adományát’. Egyszerre minden hitigazság elevenné vált.
Kimondhatatlan hálával.”
Hajósi Áron
„Ferenc atya szemlélődő lelkigyakorlatán életemben először 1993-ban Szombathelyen vettem részt. Akkor a fiatal, újonnan belépett nővérek novíciamesternője voltam. Ferenc atya lényét és tanítását úgy tudnám röviden összefoglalni, mint csodálatos csillag, amely új, tiszta, meleg és egészséges fénnyel világította be a szegényes és fájdalmas múltból ébredező magyar katolikusokat. Boldog vagyok, hogy ismerhettem és hálás vagyok a Jóistennek és Ferenc atyának. Isten éltesse őt az Örök Hazában!”
Constantin Benedikta CJ
„Köszönöm, hogy éltél, tanítottál és hazaértél Jálics atya! Valódi életem csak most kezdődik igazán! Hála legyen!”
Báncsi Bernadett
„Lassan harminc éve naponta kimondod bennem: »Ami van, annak szabad lenni! A gondolatokat, amik el akarják vonni a figyelmedet, úgy kezeld, mint a hívatlan vendéget: jó, hogy vagytok, de én most mással vagyok elfoglalva.« Neked köszönöm, Jálics Feri atya, hogy Jézus Krisztus nevét lélegzem be. Február 13-án mostantól a mennyei születésnapodat ünnepelem. A.M.D.G.!”
Botár István
„Da war so viel Wärme, Tiefe und Leichtigkeit in seiner Art und seinen Worten. Er hat mich berührt mit seiner Fähigkeit die Fülle seiner Erfahrungen mit Gott in schlichte, klare Worte zu fassen. Er hat mich Gott in dieser Realität spüren lassen. Gott ist da – und Franz hat ihn greifbar und nahbar gemacht. Ich bin sehr dankbar.”
Drews Jessica
„Ferenc atya számomra Jézus arca volt. Olyan tiszta szeretetet sugárzott, hogy az ő szemébe nézve azt éltem meg, Jézus néz vissza rám. Ő a szó legszebb értelmében volt keresztény, azaz krisztusi. Hálás vagyok, hogy ismerhettem és hogy imádkozni tanított. KÖSZÖNÖM NEKED, FERENC!”
Knáb Judit CJ
„A Ferivel való találkozás és a lelkigyakorlatok gyökeresen megváltoztatták a hitemet, óriási szabadságot és új irányt adtak. Végtelenül hálás vagyok ezért, nehéz is ezt szavakban kifejezni. Feri számomra egy köztünk élő Szent volt, aki a legnagyobb tanúságot tette életével Isten szeretetéről. Nagyon hálás vagyok hogy 1996 óta részt vehettem a lelkigyakorlatain, és hogy a gyerekeim is megismerhették őt. Köszönök mindent, drága Feri!”
Gelencsér Katalin
„Az egyik alkalommal éppen akkor voltam lelkigyakorlaton Dobogókőn, miután Ferenc pápát megválasztották. Feri is éppen ott volt több hétre visszavonulva, nem tartott lelkigyakorlatot, könyvet írt. Én éppen egy nehéz személyes helyzetben voltam, nagyon szerettem volna beszélni vele, de láttam, hányan jönnek hozzá naponta, pedig igazából ide azért vonult most vissza, hogy a könyvét be tudja fejezni. Napokig hezitáltam, merjem-e én is zavarni. Végül bekopogtam. Mondtam neki, nem tudtam, merjelek-e zavarni. Csak ennyit mondott »Merjél!«, és úgy nézett a szemembe, hogy ez a szó és a tekintete azóta is rengeteg nehéz helyzetben megsegít, ahogyan az a szeretet és erő, amivel akkor fogadott. Mindez máig különösen él bennem és éltet, köszönet érte!”
N. N.
„Drága Feri atya, mikor gondolataim Griesbe szállnak, eszembe jut az üveg tabernákulum. A csendes meditációk, az esti 8-as Szentmisék, a Végtelen, ami ott megnyílt. Kedves őszinte lényed, sugárzó szemeid. Általad adatott egy új belső látás, egy új találkozás. Általad lett a Jézus-ima életem mestergerendája. Kedves éneked (Sei gegrüsst Herr Jesus, der Tag ohne Abend bist Du) az én kedvencem is lett, egy darabka Gries a szívembe költözött. Te hagytad, hogy a jó Isten egyre inkább Magába alakítson, valamiképpen az üveg tabernákulumhoz lettél hasonlóvá, átfénylett rajtad az Úr. Nagyon fog hiányozni bölcs tanácsod, megélt önátadásod, igaz ölelésed. Hazaértél, a Fénybe, a sosem esteledő Napba, Akinek már itt a földön visszfénye voltál.”
Imre Izméne
„Feri atya sokat segített szembenézni, és elfogadni a nehezen elfogadható dolgokat az életemben, elindított a megbocsátás útján. De máig sokszor eszembe jut kicsit katonás megjegyzése, mikor már túl sokat sírtam: »Ne sajnáld önmagad!« Egyszer még »kezdő koromban«, a szemlélődő lelkigyakorlat végén megkérdeztük tőle, mi a perspektívája ennek az imamódnak, mi lesz belőlünk, ha sokat imádkozunk így. Kicsit elmosolyodott, mint mindig, ha valami zöldséget kérdeztünk, aztán azt válaszolta: »Hát, khm, ha nagyon hűségesen és rendszeresen meditáltok, akkor 15 év múlva egy egészen kicsivel jobban fogjátok szeretni Isten, magatokat és a világot.« Némileg túl a 15 éven lassan sejtem, mekkora gazdagság ez az »egészen kicsivel«.”
N. N.
„Ferit még kislány koromban ismertem meg, többek között Édesanyám lelki vezetője volt, és a családunk régi barátja még Argentínából. A legnagyobb megpróbáltatások idején tanácsaival, beszélgetéseivel és jelenlétével segített minket.
Emlékszem, amikor Édesanyám visszatért egy néma lelkigyakorlatról, amit Feri Atya tartott neki. Sosem láttam olyan békésnek, erősnek és sugárzónak. Elmesélte később, ahogy Ferivel sétáltak és beszélgettek az erdőben. Mindig vágytam rá, hogy idősebb koromban én is Ferivel sétálhassak és megoszthassam vele a kérdéseimet, gondolataimat. Sajnos, amikor elég idős lettem, Feri már beteg volt, nem tartott személyesen lelkigyakorlatot, így csak az öregek otthonában látogathattuk meg Budapesten, és így beszélgethettünk.
Minden, amit mondott nekem, amit olvastam tőle, az egész életemen kísér, és a hitem fejlődésében erős alapot teremtett.
Feri nekem olyan, mint egy Őrangyal. Mindig így gondoltam rá, és ezután is így fogok. Tudom, hogy mindig vigyázni fog ránk és velünk lesz!”
Kasza Mária Ilona
„Életmentő a módszere, ami a tapasztaláshoz vezet. Ami több hitnél, tudásnál. Életre szóló fogódzó, mentőöv. Még gyakorlás nélkül töltött évek múlva is működik az újrakezdés. Hála Érte!”
Pápai Andrea
„Hosszan meredek a billentyűkre. Most írhatok ide, mert nem írtam neki időben. Időben? Ő van az idővel, így közvetíti az időtlent. Azzal, hogy van. Sok éves buddhista kalandtúra után Te mutattad meg az Utat, drága Jálics atya. Nem vissza. Vagy nem úgy vissza. Oda, ahol még nem jártam, vagy nem vettem észre, hogy járok. Mindezt úgy tetted, hogy nem is találkoztunk. Most már a Földön ez így marad, de egyvalami nem változik. Támogatod azokat, akik a jelenlétben találkozni akarnak Vele, és hiszem, hogy ezt egyre hatékonyabban teszed földi gátak nélkül. Én sem azok között találkozom Veled nap mint nap, hanem lapokon túl. Nap nap után köszönöm...”
V. Ábel
„Csak egyszer találkoztam Vele, osztozva másokkal az ő csendjében. Egy el nem fakuló, fényképszerű emlék: lehetséges Isten jelenlétében élni. Sőt: ez a tulajdonképpeni valóság. Útravalónak néhány reflexió, egy vékony könyvben összeszedve. Lehanyatló életére és az elmúlt évek veszteségeire hálával emlékezve:
F. Schubert: Sonata A major D.959, Mov. 2. Andantino.”
N. N.
„A szelíd atyamesterség atyja volt. A gazda, akinek elég a szeme, hogy hizlalja a „jószágot”. Elég a »Dasein«. A tehetetlen szenvedés és a mozdulatlan szeretet szorzata mindig gyógyító végtelen...
Az imádságban, amire tanított, megvárhatom Istent, aki belülről jön el – több mint immanensen – személyes éppen hozzám/nekem.
A remete, akitől kérik a tanítványok, hogy mondjon egy „igét”… és Ő a szemével válaszol.
Új értelmet nyertek a csendes imában a Szentírás szavai:
»Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!«
»Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.«
»Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.«
Persze nem végül az utolsó ítélet. Léteznek-e majd színe előtt juhok, akik pontosan tudták, mit is adtak a legkisebbeknek. Vagy kosok, akik majd visszakérdeznek, és nem borulnak térdre feltáruló tökéletes Szeretete előtt…
Őrízem a szemeit – ahogy Hofi atya írta.
Áprily Lajos: Mély, tompa hang
Tompul a hang,
fogynak a vallomások.
Titkom felé
mindig mélyebbre ások.
Az akna szűk,
sebesre zúzza vállam,
de ércemet
lenn meg kell, hogy találjam.
Rég hóba fúlt,
ordas erdélyi őszön
rejtette el
bennem egy ötvös-ősöm.
Tán vén leszek,
hajszálaim fehérek,
ha egy napon
arany-kútfőhöz érek.
Vér lesz pecsét
a zengő kőtörésen,
de kincsemet
körülragyogja mécsem.
S amint magam
mindig mélyebbre ásom,
tompul a hang,
de nő titok-tudásom.
A hangomon
sötét zenéjű lelkek:
gyökereim
kórusban énekelnek.
Nem hallik át
a földfeletti zajba,
rajtam kívül
talán más meg se hallja.
Én is csak úgy,
ha kripta-némaság van
s még egy tücsök
sem sír az éjszakában.”
Rajmon Viktor
„Lelkigyakorlata és tanácsai, amelyek személyes imaéletemnek kialakulását segítették.”
Czikó László
„Jálics Atya – olyan keresztény pap, tanító és mester volt számomra, akit buddhista gyakorlóként is szívesen olvastam és olvasok, illetve nézek videókról. Isten nála biztosan nem bálvány volt, nem is pusztán vallási kérdés, hanem az élő jelenlét teljessége. Nemcsak a hagyományt láttatta, hanem az abban való jelenlét teljességének egyetlen Istenét… a végső »csendet«, a mindent átölelő krisztusi szeretet megnyilvánulásban, a legnagyobb csodát.”
Molnár László
„A tíznapos griesi lelkigyakorlat hatodik napja lehetett: lefegyverző pátoszmentességgel vetette oda a sámlis körnek, melyben én is sajgó tagokkal küzdöttem a következő gongig való kitartásért: „Ti már mind meg vagytok váltva. Most arról van szó, hogy hatékony eszközökké váljatok mások megváltásában.”
N. N.
„»Jálics Ferenc SJ« alakját legjobban az rajzolja elém, ahogy azokat az embereket hallottam beszélni róla, akikhez én most lelkigyakorlatra járok. Legtöbbször a »Jálics Feri«-ként hallottam emlegetni. A szavakban melegség és szeretet. A Jálics Feri. Öröm és felszabadultság volt még hallgatni is. Megközelíthető, spontán, természetes és közvetlen.
Egyetlenegy ember hívta következetesen »Jálics atyának« az akkor 90 éves Jálics Ferencet: a 82 éves Mustó Péter. A hangjában olyan tisztelettel, amikor valaki valami számára nagyon fontosról beszél. Ez a tisztelet semmit nem távolította, hanem nagyon is közel hozta őt, csak másképp.
Ezek a hangsúlyok a mai napig a fülemben élnek. Akik beszéltek róla, kapcsolatba kerültek vele, és így ő is jelen lett a kapcsolaton keresztül. Nem emlékként, hanem valóságként, már akkor is.
Hozzám már Péter atyán keresztül jutott el az, amit ő Jálics atyától tanult.
Mindazok, akiket hallottam beszélni róla, ugyanúgy, mint én, valami végtelenül fontosat köszönhettek neki. Az életem lényegét kezdtem visszakapni azzal, amire a lelkigyakorlatokon találtam – magamban.”
Pogány Anikó
„Ferencnek
Őrizem a szemed
Érzem vezető kezed
Te, a lelkigyakorlatok mestere
Hazatért az Örök Mesterhez
Jézus egy veled
S ha csendben vagyok érzem
itt vagytok velem
Mestereddel határtalan vagy
Mint az örök Logos
Most már nem kell hozzád menni
Griesbe vagy Dobogóköre
Most már Te jössz hozzánk
A világon mindenhova
Érzem vezető kezed
lelkem érzi lelked
szavad hív csendesen
legyél figyelmesen
gyere a csendbe
érezd csendedet
mely tartja lelkedet
örökségemet a kincset
ne feledjétek
Isten csend
Legyetek
Figyelem
Szeretet
Öröm s Hála
Könnyek
Itt vagytok velem
Itt vagyok bennetek
Egy – Egyek
Lelkem érzi lelked
Szemem nézi szemed
Ferenc érzem kezed
Te szólsz:
Én szolgáltam NEKI s Nektek
Most ti keressétek a csendet
A csend a mi szolgálatunk
A Te csended az én csendem
Szereteted a SZERETET
Ferenc Örök”
Pável Andreas Bandi