Jaschkó Balázs SJ kitüntetése

Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta 2018. március 15-én az amerikai emigrációban élő magyarok körében közel fél évszázadon át végzett önzetlen szolgálata elismeréseként Jaschkó Balázs jezsuita atyának. 

Jaschkó Balázs Kassán született 1922. február 3-án, kilencedik gyermekként. Öt fiú és három lánytestvére közül két bátyja jezsuita lett, egy nővére pedig a Jézus Szíve Társaság tagja. Két fiútestvére kommunista volt idealizmusból, egy harmadik pedig a humanista jó ember példaképe. Édesapja luteránus vallásban nevelkedett.

Jaschkó Balázs az akkor Csehszlovákiához tartozó Kassán járt magyar elemibe és gimnáziumba. 1938-ban Kassát Magyarországhoz csatolták, így a visszakerült premontreieknél tett reálgimnáziumi érettségit 1940-ben. Jezsuitának először 1937-ben jelentkezett Rózsahegyen a szlovák provinciában, ahol azt a tanácsot kapta, hogy előbb fejezze be a középiskolát. 1940. szeptember 2-án a budapesti Manrézában öt társával együtt elkezdte a noviciátust. 1944–45-ben, filozófiai tanulmányainak második évében jött a német átvonulás, majd az oroszok bevonulása és Kassa újra csehszlovák fennhatóság alá került. A filozófiai főiskola megüresedett épületében Dombi József megbízásából bátyjával, Jaschkó Pállal és a kassai Schmotzer Jánossal előbb menekültotthont rendeztek be, főképp a szlovák falvakból menekültek számára, majd az orosz csapatok bevonulása után a vidéki középiskolások költöztek ide. 1945 és 1947 között a filozófia második és harmadik évét Brünnben végezte a cseh jezsuitáknál.

1947-ben Szatmárnémetibe került magiszternek, de egy hónap múlva el kellett hagynia Romániát, mert vízumát nem hosszabbították meg. Teológiai tanulmányait Szegeden kezdte, de nem tudta ott befejezni, mert Róma tanácsára több társával együtt külföldre szökött. 1949 tavaszán Ausztriában, Innsbruckban, a jezsuiták zenzenhofi házában fejezte be az iskolai évet. 1949 és 1951 között a teológia második és harmadik évét az észak-olasz Chieriben végezte, itt szentelte pappá 1951. július 15-én a torinói bíboros, majd 1952-ben szerezte meg a teológiai licenciátust. Ezt követően került sor a harmadik probációra az angliai St. Beunosban.

Ennek befejeztével, 1953-ban került a kanadai Hamiltonba, a Szent István-templomba káplánként és a provinciális titkáraként egészen 1955-ig. Ezután elöljárója a montreali Immaculée Conception jezsuita kollégiumba küldte, hogy A Szív folyóirat kiadóhivatalát vezesse. 1955-től 15 évig Jersey Cityben (New Jersey) a St. Peter Preparatory School tanáraként hittant, latint és franciát tanított. Mint hátúszóbajnok, Jaschkó Balázs az úszókat is irányította, valamint a sakk-klubot is vezette. A következő öt nyár alatt megszerezte a québeci Laval Egyetemen az MA fokozatot francia nyelvből.

1970-től elöljárója a torontói Szent Erzsébet-egyházközségbe rendelte lelkipásztornak. Itt 1977-től 2000-ig plébánosként szolgált. 1971 és 1978 között a kanadai magyar jezsuiták tartományfőnöke volt, 1990-ben pedig észak-amerikai regionális elöljárónak nevezték ki 2003-ig. 1976-ban megalakult a St. Jutta Foundation (Canada), amelynek elnöke lett. Ez az alapítvány államilag bejegyzett jótékonysági szervezet a magyar jezsuiták fenntartására. Mint plébános lelkésze volt a házasok klubjának, igazgatója a magyar iskolának. 1972-ben gyűjtést rendezett a négy évvel korábban befejezett plébániai lak és a majdnem százéves templom restaurálása miatt felhalmozódott adósság kifizetésére. 1980-ban a magyar iskola tanítói színtársulatának aktív szereplője lett. 1984-ben kezdeményezte, 1985-ben pedig véghez vitte az egyházközség áttelepítését és egy új templom építését Willowdale-ben. 1989-ben részt vett a METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) megalapításában, és vállalta az elnöki feladatokat. 1995-től a hamiltoni St. Elizabeth Home Society igazgatóságának tagja, majd elnöke lett.

1986-ban Jeruzsálemben három hónapos biblikus kurzuson vett részt, majd elment Kalkuttába Teréz anyához a haldoklók házába, ahol önkéntes segítő is volt, majd a távol-keleti magyar misszionáriusokhoz utazott, köztük bátyjához, Jaschkó Istvánhoz, aki Tajvanban két intézményt is alapított az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára. 2000-ben, bátyja 90. születésnapján is ellátogatott Tajvanra. A Fülöp-szigeteken is meglátogatta a magyar jezsuita atyákat.

2000-ben az új fiatal plébános mellett kápláni szolgálatát folytatta Torontóban. 2003-ban provinciálisa a kanadai magyar jezsuiták elöljárójának nevezte ki. 2004-től a plébánián segített a magyarok lelkipásztori gondozásában. Mivel Torontóban egy orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás történt Kaszap István közbenjárására, a római jezsuita posztulátor, Paolo Molinari őt nevezte ki a rendkívüli gyógyulás kivizsgálásának viceposztulátorává, ezt a munkát hűségesen végezte négy éven át. 2015-től megromlott az egészsége, jelenleg a pickeringi jezsuitáknál ápolják.

A kitüntetést a Szent Erzsébet templomban, Torontóban adják át az atyának egy hamarosan egyeztetett időpontban. Gratulálunk, kedves Balázs atya!

Frissítve: 2018. március 15.