Jaschkó Balázs SJ hivatásának története

Jezsuita hivatásom 1936-ban kezdődött, amikor nagyon bántott, hogy a kilenc Jaschkó testvér közül három nem jár templomba. Ugyanakkor két bátyám már jezsuita volt, és egyik nővérem is szerzetbe lépett.

1936-ban részt vettem Hollandiában a cserkészdzsemborin, és hazamenet megálltam Prágában, hogy megcsodáljam a várost.  Séta közben bementem imádkozni a Szent Miklós templomba három bátyámért. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy ha magamat teljesen átadom Istennek, „ők egyenesben lesznek Vele”. Belső örömmel és nagy nyugalommal folytattam imámat – nem gondolva arra, hogyan is adom át magam teljesen Istennek.

A megoldás azután jött, amikor István bátyámra gondoltam, aki kínai jezsuita misszionárius lett, és Pál bátyámra, aki már elkezdte a jezsuita noviciátust Rózsahegyen. Nekem is jelentkezni kellene a jezsuitáknál, és ezzel teljesen Istennek szánhatom életemet – gondoltam.

Prágától vonaton mentem tovább Kassáig, s mivel útba esett Rózsahegy, a szlovák jezsuita noviciátus, találkoztam Pál bátyámmal és az ottani elöljáróval. Megkértem, vegyen fel engem is jezsuitának, s elmeséltem, mi történt velem Prágában. Elfogadtak, de azt mondták, előbb érettségizzem le.

Gimnázium után, 1940-ben elmentem a noviciátusba, de már Budapestre, mert a politikai változásoknak köszönhetően szülővárosom, Kassa visszakerült Magyarországhoz. A noviciátust szeptemberben kezdtem el a zugligeti Manrézában.

Azóta gyakran megújítom teljes felajánlásomat a jó Istennek, mint ahogy az apostolok is tették – bízva nagylelkűségében szeretteim iránt.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. március 25.