– A Párbeszéd Háza kapujában már mosolyogva vártál, néhány kedves szó a portással, majd indultunk fel a második emeletre. A lift helyett lépcső, a tetőn napelemek, víz- és árammegtakarítási technológiák, szelektív hulladékkezelés, kerékpártároló – kezded már mutatni, mint a jó gazdasszony a szívéhez olyan közelálló otthonában. Hogyan lettél a jezsuita központ Műszaki és Üzemeltetési Irodájának vezetője?

– Korábban nem volt kapcsolatom a jezsuitákkal. De gyesről visszatérőben új munkahely után kellett néznem, mert az a piaci cég, ahol dolgoztam, kiköltözött Pestről, és kicsi gyerekek mellett nem vállaltam, hogy távol dolgozzak. Sokfelé beadtam a jelentkezésemet, és elég hamar felvételt nyertem a gazdasági iroda egy megüresedett helyére. Végzettségem szerint műszaki menedzser vagyok, de elég erős gazdasági képzést is kaptunk, így történhetett, hogy 2007–2010 között a gazdasági iroda csapatában dolgozhattam. Aztán 2010-ben kezdődött a Horánszky utcai épületegyüttes felújításának második üteme úgy, hogy közben az épület nyitva állt a programok számára. Ezért Lukács János SJ akkori provinciális, látva az extra terhelést, felkért, hogy vegyem kezembe a ház üzemeltetésének vezetését. Majd tovább bővült a megbízás, így csapatommal sok éve már a rendtartomány ingatlanjainak műszaki és üzemeltetési támogatásáért dolgozom. Örülök, hogy olyan területet menedzselhetek, ami közel áll hozzám.

– Mit szeretsz benne?

– Szeretem, hogy mozgalmas, változatos. 

Mozgat a jezsuita magis, a mindig mindenből jobbat, többet kihozni, illetve a mindent Isten dicsőségére alapelv. Fontosnak tartom valamennyi részterületen a jó gazda szemléletet, a szakmai igényességet. Szeretem az épületeket, az embereket, a jó együttműködéseket. Épületeink műszaki és üzemeltetési feladatai mögött végső soron az emberek, a jó célok szolgálata áll. Jó szívvel szolgálom a jezsuitákat a küldetésükben.

– Mondtad, hogy korábban nem volt kapcsolatod a jezsuitákkal. Miként érintett meg a lelkiségük, küldetésük?

– Az első mély lelki benyomást a jezsuitákról 2007 őszén egy kollégáknak meghirdetett családos lelkigyakorlat adta Dobogókőn. Ekkor még nagyon új voltam, és Vízi Elemér SJ, illetve Bartók Tibor SJ kísérte a lelkigyakorlatot. Itt érintett meg először az az egyszerűség, az a szemlélet, ahogy ott eltölthettünk pár napot. A gyerekekkel külön foglalkoztak, így mi igazán a lényegire tudtunk figyelni. Rajongok a természetért, és ott, abban a környezetben nagyon mély élmény volt ezt megélni. A Manrézán túl a püspökszentlászlói Életrendezés Házában is volt alkalmam lelkigyakorlaton részt venni. Meghatározó élmény az is, hogy a jezsuitákkal közösen zárhattuk le az ignáci jubileumi évet Székelybőn, a Szent Ignác Házban. Az ott kapott lelki „gyöngyszemek” azóta is velem vannak. Szentmisére is ide járunk, a Jézus Szíve-templomba már sok éve. Pár éve a gyerekeink cserkészcsapata, az Anonymus is itt kapott helyet, amiben mind a ketten a vezetőségben munkálkodnak. A másik kedves és közös szálunk a templom körüli 20+ házascsoport. Rendkívül örültem, amikor elindult, mert hiányt töltött be: korunkbeli és a mi élethelyzetünkhöz hasonló emberekhez segít kapcsolódni.

– Felérve a második emeletre a folyosón olyan csend van. A szobád ajtaján ez a kiírás olvasható: „Isten hozott! Jó munkát az open office irodában! Üdvözlettel: a Curia-MI iroda munkatársai.” Az irodában a foglalható munkaállomások elhelyezése pedig 1-2-3-4. Mit jelent ez?

– Az energiaválság megroppantotta intézményeink gazdálkodását. Az energiaárak többszörösére nőttek – több intézményünkben a földgáz térítési díja 5,4-szeresére, a villamos energiáé 6,3-szorosára emelkedett. Mindez jelentős pénzügyi teher, és a körülmények is minden eddiginél nehezebben tervezhetők. Dilemma volt, hogy nyitva tudunk-e egyáltalán maradni. Mindehhez az intézményegyüttes irodai területén is energiatakarékosságra és munkatársi szolidaritásra volt szükség. Az irodai háttér novemberben és decemberben, majd februárban és márciusban hétfőnkénti és péntekenkénti home office-ra, januárban pedig teljes otthoni munkavégzésre állt át a rezsimegtakarítás érdekében. Most [február végén – a szerk.] ezt az egy szobát fűtjük, ha valakinek mégis be kell jönnie. Az üzembiztos távmunkát fontos fejlesztések tették lehetővé. Otthonról is hatékonyan folyt a munka, de a jó munkatársi, jelenléti közösség bizony hiányzott. Most, bár ügyeleti beosztás van, azért figyeld meg, hogy hamarosan előkerülnek a ma bent dolgozók. Még Búsné Pap Judit, szeretett néhai kollégánk kezdeményezése, hogy délben a folyosón közösen mondjuk el a harangszó alatt az Úrangyalát. Ez is olyan egységkovácsoló.

– Hogyan érinti a takarékoskodás az immár a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémiához tartozó Párbeszéd Háza programjait?

– A rendi vezetés fontosnak tartotta, hogy a ház közönsége a válság alatt is minél több programunkon részt vehessen. A bérlői rendezvényeinket sem szerettük volna ellehetetleníteni. A Párbeszéd Házát tekintve sorra vettük, milyen megtakarítási intézkedések alapján működjünk. Többek között a lépcsőházakat, folyosókat, kiegészítő tereket nem fűtjük, a Dísztermet kivettük a használati körből. Rendezvénytermeinket a programok idejére fűtjük, de a megszokottnál takarékosabb hőfokra. A bérleti díjakon az üzemeltetési kiadások emelkedésével összhangban emelnünk kellett. Számos lelkiségi csoport is működik a házunkban – a Szentjánosbogár közösség, házas és szentségekre felkészítő csoportok. Szép volt megtapasztalni, amikor több csoport jelentkezett, hogy az eddig térítésmentesen kapott hely rezsijéhez szeretnének adakozni. Hálásak vagyunk minden hozzájárulásért!

– Magam is heti szinten megfordulok a Párbeszéd Házában csoportokkal, és azt tapasztalom, hogy rend van. A portás tartja magát az előírt dolgokhoz, ha e-mailen teremigényt szeretnénk egyeztetni, akkor arra másnap érkezik a válasz, és a berendezés úgy van odakészítve, ahogy kértük. Ebben is a te kezed/precizitásod van?

– Mindnyájunkat ez segíti. „Rend a Rendben” – szoktam is mondani. Ezek segítő keretek. Igaz, tényleg benne van, hogy állandóan rendelkezésre állok, sokszor éjszaka is egyeztetnem kell a portával, ha helyzet van. A családom is tudja, én úgy érzem jól magam, hogy szabadság alatt is ránézek a levelekre, és ha gond van, vagy a kollégák olyannal fordulnak hozzám, amiben lépni/dönteni kell, akkor elérhető vagyok. Ezt a mintát láttam pici koromtól kezdve. A szüleim és a nagyszüleim is lelkiismeretesen és teljes alázattal tették bele magukat a munkába. Persze ehhez kell egy családi háttér, amiért nagyon hálás vagyok. Otthon azért tükröt tartanak elém a sok munka miatt, de elfogadók és támogatók, tudják, hogy nekem ez fontos.

– Hogy tudsz kikapcsolódni és erőt meríteni?

– A közös családi együttlétekből. Bár az egyetemista és érettségiző gyermekeinkkel már egyre nehezebb összehozni. Jó azért látni, hogy nekik is fontos a közös idő, a család. Kikapcsol még a háztartás, a színház, a zene. A családomnak és barátoknak szeretek jókat főzni. Ha tehetem, minél több időt töltök a természetben. Szerencsés vagyok, hiszen sokszor elég annyi, hogy a munkahelyre gyalog megyek vagy biciklin, és ezalatt hangolódom a napomra. Még a forgalom közepette is meghallom a madarakat, és szemlélem a virágokat, épületeket; engem már ez is feltölt. Jól indul a nap! 

Hálás vagyok a jezsuitákért. Oly sokat tanulhattam tőlük az eltelt 16 évben. Például Kiss Ulrich atya menedzseri módszertana közel áll hozzám: menedzselni a szeretet optikáján keresztül. A kríziseket csapatban, együtt tudjuk megoldani. Fontosak a közös ünnepek is a kollégákkal. Nagy erejük van, merítünk belőlük a dolgos mindennapokban. A leköszönő provinciális, Vízi Elemér példakép volt számomra a higgadt, bölcs döntéshozásokban. Ahogy a Szent Ignác-i szikra is tanácsolja: „Javasolja bár minden ember és minden érv, hogy megtegyünk egy dolgot, mégse kezdjünk bele addig, amíg előbb imádságban nem kértünk tanácsot Istentől.